Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt

Csendesen számolgatja a barbarizmusokat

Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt

ÉRTÉKELD A FILMET!
Barbárok a kapuk előtt
Denys Arcand
2003
Barbárok a kapuk előtt

Barbárok a kapuk előtt

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Barbár inváziókban egyszer hangzik el a címbeli kifejezés, amikor egy nem túl hangsúlyos jelenetben a tévében arról beszél valaki, hogy a szeptember 11-i terrortámadás hatásában a Római Birodalmat elözönlő barbár hordákhoz hasonlítható, amelyek egy meggyengülő birodalom szervezetét kezdték ki. A film amúgy egy rákos beteg élete utolsó részéről szól, akinek fia minden lehetséges eszközzel igyekszik könnyebbé tenni a szenvedést: megkeresi a fiatalkori barátait, kórtermet bérel ki, heroint szerez számára, no meg hozzáértő drogfüggőt, és végül átsegíti a halálba.

A történetben fel-felbukkannak a „barbárság" fogalomhoz adalékokat szolgáltató jelenetek: a kanadai értelmiségi férfit túlzsúfolt kórházban ápolják, aki a nyomorúságos körülmények ellenére elvont történelmi összefüggésekről beszél a nővérkének, a fia viszont sokkal magasabb életszínvonalú környezetből, Londonból érkezik, és nem sokat törődik apja eszmefuttatásaival. Ebből az apa-fiú viszonyból máris kétféle barbárság látszik: attól függ, ki mihez viszonyítva barbár. Egyik ahhoz nem ért, hogy jó anyagi körülményeket teremtsen magának, másik a humán műveltséghez nem konyít; egymást kölcsönösen lenézik, legalábbis a történet elején. És megérkeznek Remy fiatalkori barátai, akik a maguk módján szintén egyszerre barbárok és civilizátorok: a hedonizmusból kiöregedett, a vággyal leszámolt vagy leszámolni készülő baráti társaság, akik ugyanakkor elképesztő műveltséggel csevegnek, mint akik minden „izmust" megjártak már. És akkor még mindig nem beszéltünk a kábítószeres alvilágról, a templomról, aminek az alagsorában szent-szobor-lerakatot létesítettek, amiken még műtárgyként sem lehet túladni, az egyetemi hallgatókról, akik fizetségért látogatják meg beteg tanárjukat.

A sokféle, egymást részben semlegesítő barbárságon túl azonban a film azzal a pusztítással foglalkozik hangsúlyosan, amit a rákos sejtek okoznak ez emberi testben. Közelről mutatja meg a vég felé kínlódó Remyt, aki jókedélyű igyekszik maradni, a barátait és családját, amint szórakoztatni próbálják, és a fájdalmat, amit egy időn túl még a heroin sem szüntet meg. Ilyen történetkörnyezetben a kulturális alapbeállítottságok súlyukat veszítik, feloldódnak, és az egyedüli igazi veszteséget az jelenti, hogy valakinek konkrétan meg kell halnia, és semmilyen civilizatorikus gesztus nem tud rajta segíteni – sem tudás, sem gyógyszer, sem öröm.

Ezzel együtt a film alaphangulata nem szomorú, sokkal inkább csendes. Denys Arcand 17 évvel a Barbár inváziók előtt rendezte meg a Decim de l'Empire Américain (Az Amerikai Birodalom hanyatlása) című szociografikus vígjátékot, ugyanezekkel a színészekkel. Az 1986-os baráti társaságban a nők és a férfiak külön csoportokban vitatták meg főként szexuális kalandjaikat, a témáról pedig az akkori recenzensek szerint annyira részletesen és annyira kevés történéssel kevés film beszélt. Hasonló módon, kevés cselekményfordulattal, szerteágazó, vérbő dialógusokkal gondolja tovább és írja át Arcand a Decim de l'Empire Américain-t, amikor az ötvenes szereplőket újra összehozza egy megváltozott világban, ahol többnyire a nosztalgiából élnek. Megmaradt ugyan valamiféle közösségi érzés körükben, de ez sem tartós, hiszen a gyerekeik, egy tökéletes londoni bróker, egy drogfüggő álmodozó, egy óceánkutató már egymással párhuzamos világokban élnek. Ugyanakkor el is számoltatja a 17 évvel ezelőtti figurákat az életükkel, és, mint kiderül, sokat nem tettek, már ha a folyamatos jókedv nem minősíthető teljesítménynek.

A csendes lemondás a film végére talán túlságosan érzelmeskedőre vált, többfelé szipogtak a teremben, amikor Remy sorra elbúcsúzik mindenkitől. Ennek ellenére – éppen ezért? – két Cannes-i díja mellé elnyerte a Legjobb Külföldi Film díját a 2004-es Oscaron.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Barbárok a kapuk előtt

Barbárok a kapuk előtt

Színes vígjáték, bűnügyi, filmdráma, romantikus, 99 perc, 2003

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller