Üvöltő félsikerek – Emily Brontë Üvöltő szelek című regényének filmadaptációiról

2026. március 14. – írta Tóth-Gyóllai Orsolya

Miért nem boldogulnak a filmesek Cathy és Heathcliff történetével? Miért van az, hogy leginkább csak közepes vagy rosszabb Üvöltő szelek-filmek készülnek? Átok ülne Emily Brontë kicsit sem romantikus történetének adaptációin vagy van valami racionális indok arra, hogy sorra elbuknak ezek a próbálkozások?

Lentről felfelé ez lehetetlen – Galder Gaztelu-Urrutia: El hoyo / The Platform / A platform

2020. március 30. – írta Pernecker Dávid

A platform allegorikus kapitalizmus-kritikája kapcsán fel lehet mutatni hasonló tematikájú, szerkezetű és lefolyású referenciaműveket, de ettől még Galder Gaztelu-Urrutia bátor rendezése nem lesz kevésbé eredeti és releváns mű.

Unalomterroristák – Bertrand Bonello: Nocturama / Eközben Párizsban

2017. március 16. – írta Jankovics Márton

A 2015-ös merényletek óta Párizsról már nemcsak az Eiffel-torony, a Szajna és a Louvre juthat az eszünkbe, hanem az Iszlám Állam is. Ez az, amiről egy szó sem esik Bertrand Bonello filmjében, pedig itt is fiatal terroristák borítják lángba a szerelmesek városát. A baj az, hogy a rendezőnek nemcsak a válaszai hiányoznak, de még a kérdései zavarosak a témával kapcsolatban.

Coentől Trumpig – Tom Ford: Nocturnal Animals / Éjszakai ragadozók

2016. november 16. – írta Soós Tamás

Tom Ford megelégedhetett volna azzal, hogy izgalmasan összefűzzön két történetet – egy válásét az újgazdag művészvilágból, és egy bűntettét a nem városinak való vidékről –, de ő az amerikai társadalmat szétszabdaló árkokról is mondani akart valamit. Jól tette.

Apai szív – Cristian Mungiu: Bacalaureat / Érettségi

2016. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cannes-ból a legjobb rendező díjával hazatérő film egy zseniális, könyörtelen, precíz társadalmi látlelet, ami után erősen elgondolkodunk, hogy érdemes-e Romániában élni.

Ez már film a javából – Dzsafar Panahi: Taxi / Taxi Teherán

2015. április 14. – írta Csiger Ádám

Az Ez nem egy film után Dzsafar Panahi immár nagyon is filmet készített, a Taxit az iráni mozi eddigi csúcsteljesítményének sem túlzás nevezni.

Amíg ez a Föld kerek... – Marian Crișan: Rocker

2013. február 28. – írta Jakab-Benke Nándor

A Rocker egy szerethető, de nem hibátlan alkotás a szalontai Marian Crișantól. A film egy apa és fia pár napján keresztül mutat rá a mai román társadalom helyzetére.

Jégkorszak – Benh Zeitlin: Beasts of the Southern Wild / A messzi dél vadjai

2013. január 14. – írta Csiger Ádám

A díjakkal elhalmozott A messzi dél vadjai az utóbbi évek egyik legjobb debütfilmje, amely Sundance és Cannes után az Oscar-gálán is jó esélyekkel indulhat.

Hippi-terror és yuppie-válság, avagy hogyan hasad az identitás? – Sean Durkin: Martha Marcy May Marlene

2012. január 18. – írta Soós Tamás

Az újdonsült fesztiválkedvenc Martha Marcy May Marlene a mostanában divatos, amerikai függetlenfilmes kaptafára atmoszférikus, pszichologizáló thrillert és identitáskérdéseket feszegető drámát húz fel. A melankolikus realizmusba ágyazott Winter’s Bone kistestvérének is tekinthető film azonban olyan, mint egy rossz pszichológus: túl sokat kérdez, de egy válaszra sem vezet rá.

Hány cédula egy élet? – Hana Makhmalbaf: Buda as sharm foru rikht / Buddha elsüllyedt szégyenében

2010. május 3. – írta Hlavaty Tamás

Gyerekeket helyezni egy olyan szituációba, ami felnőtt karakterekkel is kőkemény lenne, rendkívül hatásvadász dolog, ugyanakkor, ha kikapcsoljuk kritikusi szoftverünket, azt is be kell ismernünk: rendkívül hatásos is. A Buddha elsüllyedt szégyenében egy afganisztáni kislány kálváriáját mutatja be, és azonnal megfogja a nézőt. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy másik értelmezési síkon is kiválóan működik.