Mélyrehatóan őszinte, intim hangulatban zajlott az ország első női filmrendezőknek dedikált filmfesztiválja Sepsiszentgyörgyön. A hét napon át tartó, hét női rendező nevével fémjelzett esemény párbeszédei főként arra keresték a választ, hogy milyen nőként alkotni Romániában és Magyarországon. Kocsis Ágnes rendező, Dana Bunescu vágó, hangmérnök és társrendező, Vincze Teréz filmesztéta, Flora Pop zeneszerző, Felméri Cecília rendező, Carmen Lidia Vidu multimédiás rendező beszéltek személyes tapasztalataikról. Kiemelt eseménye volt a fesztiválnak a Fám Erikára való emlékezés, mely során Kóstoló című portrésorozatának a Kali Ágnessel készült interjúját láthattuk.
Az eddig mindössze tévésorozatok epizódjaiért felelős Radu Dragomir első mozis rendezése sovány története és szegényes képi világa ellenére is delejez – leginkább a témaválasztás és a színészek miatt. Spoilerek következhetnek.
Sör, útszéli kiskocsma, focimeccs, punnyadás, izzadtságszag – innen indul a Două lozuri három főszereplője életük nagy kalandjára. Itt egy görbe tükör a romániai hétköznapokról, ami előtt megállva muszáj a könnyekig nevetni.
Puiu, az úgynevezett román újhullám úgynevezett elindítója és élharcosa mindig egy lépéssel a többiek előtt jár, még akkor is, ha a díjakat nem ő hozza haza. Új filmjével ismét szintet lép és megszabja az elkövetkező évek ritmusát.
„A kamera távol van a szereplőktől és a mozdulatlansága adatgyűjtésre ösztönözi a nézőt.” Az Egy jókislány önéletrajzát az idei TIFF-en láttuk, és most a mozikba is került.
Egy elgázolt férfi autóban elrejtve, három nagyon szegény, csatornalakó gyerek története, egy tisztes polgár, becsületes családapa, aki rejtett életet él női ruhába bújva, és egy román külvárosi trafik, egymástól nagyon különböző figurák útjának a kereszteződésében. Íme egy kis olvasnivaló ma reggelre, megnéznivaló későbbre!
A helyszín Magyarfenes. Még másfél óra van a vetítésig, az emberek lassan érkezgetnek a falu bejáratánál fekvő Arkhai szoborparkba. Elég üdítő érzés végre kibillenni a városi mozik háttérzaja elől, a helyszínen azon gondolkozom, hogy jövőre valószínűleg már legalább három esemény lesz ide szervezve. A Kolozsvártól félórás autótávra fekvő teret izgalmas, Bartha Ernő által készített szénaszobrok dekorálják, melyek a napnyugta utáni világítás bekapcsolásával még ékesebben őrködnek az esti békénk felett.
