Újhullámtörténet – Gorácz Anikó: Forradalmárok – Az új évezred román filmművészete

2010. november 17. – írta Strausz László

A Forradalmárok azokat az olvasókat célozza meg, akik most ismerkednek a 2000 utáni román játékfilmmel. Mivel a szerző egy szerteágazó jelenséget kíván leírni, számos történeti és formai-stilisztikai kérdést megválaszolatlanul hagy, ám ezeket az elemzéseket nem bevezető munkáktól várja a szakmai közönség. Gorácz Anikó kötete hasznos ismeretterjesztő-elemző írás.

„Nem szeretem a technikákat” – Beszélgetés Hatházi András színművésszel

2010. október 15. – írta Oláh-Badi Levente

Hatházi Andrást nem kell bemutatni a színházat kedvelőknek: brassói születésű, a kolozsvári társulat tagja, többszörös UNITER-jelölt és nyertes. Színészmesterséget is oktat: egyetemi docens, 2005–2009 között a BBTE Színház és Televízió Karának dékánhelyettese volt. Emellett ír: tudományos szövegek mellett verset, drámát, forgatókönyvet. Mi most filmszínészként, a nemrég bemutatott Morgen főszerepe kapcsán kérdeztük ki.

A bullshit-barométer – A román újhullámról II.

2010. október 4. – írta Kriston László

A legjobb román filmek nem sztori-centrikus alkotások. Dramaturgiájukat a karakter diktálja. Altmanhoz hasonlóan hagyják élni, lélegezni „hőseiket”, akik gyakran elfuserált alakok, a kommunizmus hátramaradt emberi hordalékai. De minden jelenlegi hibájuk, múltbeli vétkük ellenére figyelemre és együttérzésre méltóak – vallják témaválasztásaikkal és emberábrázolásukkal a rendezők. Ebben áll a román film humanizmusa.

Tökéletes szerelmi háromszög – Radu Muntean: Marţi, după crăciun / Ünnepek után

2010. szeptember 28. – írta Nagy Boglárka

Radu Munteanról ezerszer elhangzott, hogy realista filmeket készít. Igen is, meg nem is. A minap azt mondta egy barátom, hogy egy ítélet-utáni világban élünk. És miközben azon gondolkoztam, hogy mi újat írhatnék Muntean új filmjéről, a Marţi după crăciunról (Ünnepek után), egyre erőteljesebben visszhangzott bennem ez a gondolat. És annál inkább elhalványult bennem az új román film realizmusát dicsőítő szempont.

„Számít-e a TIFF?” – A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál külföldi szemmel

2010. június 10. – írta Kriston László

Ez volt a szerkesztők kérdése. S a válaszom határozott igen. Nyolc év meg se kottyan a világegyetemnek. Emberi léptékkel mégis nagy idő. A Tudor Giurgiu által 2002-ben elindított rendezvény mintapéldája annak, hogyan kell Kelet-Európában lépésről lépésre „felfejleszteni” egy filmfesztivált.

Szeretetfilm a börtönből – Florin Şerban: Eu când vreau să fluier, fluier / Ha fütyülni akarok, fütyülök / Fütyülök az egészre

2010. április 7. – írta Nagy Boglárka

Egy tizenéves fiú konfliktusba kerül az anyjával és beleszeret egy lányba. Ha mindez nem egy börtönben játszódna és nem a Berlinálé Ezüst Medve-díjas Eu când vreau să fluier, fluier (Ha fütyülni akarok, fütyülök, a magyarországi forgalmazásban Fütyülök az egészre) volna, talán nem is érdemelne olyan sok figyelmet. Florin Şerban azonban debütfilmjével a romániai filmgyártás új sztárjává lett, és magával hozott két új tehetséges pályakezdő színészt is.

Román, roma, Róma, Románia – Bobby Păunescu: Francesca

2009. október 9. – írta Jakab-Benke Nándor

A Francescának nem is kellett volna jobb PR: az, hogy az olasz politika a velencei vetítések után habzó szájjal kitagadta, elátkozta és agyonszidalmazta a filmet, felér egy jól pozicionált reklámkampánnyal. Persze, ahogy Romániában semmi sem működik, úgy a reklámkampány sem: az egyik plázás vetítésen a két Filmtett-kritikuson kívül összesen egy darab néző volt. Egy. Unu. Uno.

Miért éppen ez a film van a papíron? – Beszélgetés Adrian Sitaru filmrendezővel

2008. december 17. – írta Nagy Boglárka

Adrian Sitaru nagy kitartással visz végig lehetetlen projekteket. Arról mesél, hogyan működnek az emberek, és hogy milyen árnyalatnyi a különbség a rossz, a kevésbé rossz és a jó között. Kérdéseket tesz fel magának, és igyekszik minél pontosabban válaszolni mások kérdéseire is.

De ce e pe hârtie filmul? – Interviu cu Adrian Sitaru, regizor de film

2008. december 17. – írta Nagy Boglárka

Adrian Sitaru este regizorul care reuşeşte să ducă până la capăt cu multă perseverenţă proiecte aparent imposibile. Povesteşte despre modul în care funcţionează oamenii, căutând răspunsul la ce e rău, mai puţin rău şi bine. Îşi pune întrebări şi încearcă să răspundă cât mai exact la întrebările altora.

Az a fontos, hogy az emberek beszéljenek a filmről – Beszélgetés Radu Muntean filmrendezővel

2008. november 5. – írta Nagy Boglárka

Radu Muntean három nagyjátékfilm, néhány kisjátékfilm és többszáz reklám rendezőjeként vált ismertté. Pragmatikusan gondolkozik, sokat dolgozik, és szereti, amit csinál. A Boogie-val, azonos című filmje főszereplőjének segítségével megmutatott helyzetek minden harmincas éveiben járó nézőt elgondolkodtatnak – a film munkacíme Treizeci şi ceva (Harminc és egy kicsi).