Bobby Păunescu: Francesca Bobby Păunescu: Francesca

Román, roma, Róma, Románia

Bobby Păunescu: Francesca

ÉRTÉKELD A FILMET!
Francesca
Bobby Păunescu
2009

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Francescának nem is kellett volna jobb PR: az, hogy az olasz politika a velencei vetítések után habzó szájjal kitagadta, elátkozta és agyonszidalmazta a filmet, felér egy jól pozicionált reklámkampánnyal. Persze, ahogy Romániában semmi sem működik, úgy a reklámkampány sem: az egyik plázás vetítésen a két Filmtett-kritikuson kívül összesen egy darab néző volt. Egy. Unu. Uno.

A film Francesca (Monica Bîrlădeanu) és Miţă (Doru Boguţă), egy átlagosnak/középosztálybélinek mondható fiatal bukaresti pár életének néhány napjával foglalkozik. Francesca éppen Olaszországba készül melózni, többezer honfitársához hasonlóan, Miţa pedig a gyors meggazdagodás reményében kisstílű helyi maffiózóktól kér kölcsön pénzt egy ingatlanbizniszhez. A film erről a készülődésről szól: a családtagok rituális meglátogatásáról, anyagi és morális támasz reményében.

A filmet a velencei Biennálé kapcsán felültették a hazafelé tartó skandalum-vonatra: Alessandra Mussolini képviselőnő (igen, annak a Mussolininek az unokája) le akarta állítani a Francesca olaszországi forgalmazását, Flavio Tosi veronai polgármester pedig becsületsértés miatt jelentette fel a film rendezőjét, Bobby Păunescut. A vicc az, hogy a képviselőnő lekurvázása és a polgármester anyja kínjába való küldése valahol egészen a film elején történik meg, egy nem is annyira exponált és nem is annyira sikerült jelenetben (amely a film végére teljesen érdektelenné is válik): Francesca apukája próbálja lebeszélni a lányt arról, hogy az Olaszországba menjen, ezért a románokat ott érő atrocitásokra hivatkozik – s ezzel bántotta meg a röhejesen önérzetes politikusokat. Pedig szegények inkább felfigyelhettek volna a filmben alkalmanként feltörő masszív cigányozásra is ezen az alapon.

A mesterségesen szított botrány tehát megvolt, pedig az egyetlen, ami botrányos ennek a filmnek a kapcsán, az maga a film. Nem botrányosan rossz, hanem botrányosan középszerű, főleg ennek a Román Újhullámnak becézett mozgalom/korszak/mérföldkő kapcsán. Nagyjából ugyanazokkal a hiperrealista eszközökkel próbál élni, mint a többi fiatal román rendező (Puiu, Mungiu, Porumboiu), s pont ez a nagy baja. Mert míg egy nouvelle vague első fodrai kohéziót biztosítanak egymásnak, addig a második-harmadikvonalbéli hullámocskák már csak az ismétlés erejével tudnak működni. A mondanivalója sem sokban különbözik a többi mai román filmétől: a kitörés lehetetlensége, a fojtogató román közlevegő nyomasztó hatása, a velejéig rothadt, megjavulni nem akaró rendszer, a minden eurót gondosan számolgató gondolkodásmód, a sokszor megalázó kivándorlás kérdése stb.

Bobby Păunescu rendező nem komplikálja túl a dolgokat. Minden jelenet nagyjából egy beállítás, de ezeket ne egysnittes mesterfelvételeknek képzeljük el, hanem úgy, hogy az operatőr ottfelejti a kamerát a sarokban, a rendező beülteti a 2–3–4 embert a képbe egy kistotálba és hagyja őket beszélni. Néha, ha valaki kiindul a képből, pl. kávéért, akkor a kamera készségesen utánamoccan, majd vissza. Az egyetlen operatőri eszköz tehát a svenk marad, s az ember pont ugyanúgy bele tud fáradni a statikus, vágatlan, egymáshoz erősen hasonlító képekbe, mint pl. más filmek állandóan remegő kézikamerájának émelyítő hatásába. Kevés az emlékezetes kép, s abban is Monica Bîrlădeanu feneke van low-key megvilágításban.

Apropó, Monica Bîrlădeanu, szokták dicsérni a teljesítményét a film kapcsán. Pedig elég nehéz értékelni, mivel a színésznő sokszor profilból, vagy profilból se látszik, egyetlen közelit sem kapunk róla – de a filmben amúgy egyetlen közelit sem kapunk, pont. Értem én: stílus ez. De a Francesca esetében a stílus ráhágott a történetre.

A rendezés tökéletesen passzol a képi világhoz, a színészek a lehető leghétköznapibban próbálnak viselkedni. A mai román film színe-javát felvonultató szereposztást (mindenki itt van mellékszerepben, aki a többi filmben is benne van/volt/lesz: Teodor Corban, Ion Sapdaru, Gabriel Spahiu, Luminiţa Gheorghiu, stb.) már fásultan nézzük, a pár éve még újdonságként ható arcok már kifakultak, hiteltelenek lettek. Nem csoda, hogy a legjobb jelenetek éppen az ismeretlen vagy kevésbé ismert arcokkal készültek, pl. az amúgy díszlettervező Mihai Dorobanţu zseniális a gengszter Remulus (sic!) szerepében.

Francescának természetesen lehetetlen lesz a kivándorolnia, a kitörés, a vala(m)kivé válás kudarcba fullad, pedig hatalmas álmokat dédelgetett a történet elején: román nyelvű óvoda létrehozása Olaszországban, a kivándorlók gyerekei számára.

Vannak érdemei is a filmnek: nagyon korszerű a sztori, a forgatókönyvvel sincs nagy baj, csak a vége felé már nem nagyon tud fájni, egy-két jelenet kiválóra sikeredett, s az egész film nem is próbálja eltitkolni a költésgvetését. Nem kell félni: a Francescával nem fulladt ki a Román Újhullám, csak elindult a középkategóriája is.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola