„Veszek egy B-filmes sztorit, és A-filmként dolgozom ki” – fogalmazta meg ars poeticáját a Hatodik érzékkel világszerte ismertté váló M. Night Shyamalan. Az Esemény és Az utolsó léghajlító esetében ez a legkevésbé sem sikerült, Shyamalan reputációja óriásit zuhant, ami közrejátszhatott abban, hogy legújabb filmötletének, az Ördögnek a rendezését a Karantén direktorára, John Erick Dowdle-ra bízta.
Shyamalan producerként és történetíróként jegyzi az Ördögöt, ami tervei szerint a The Night Chronicles című trilógia nyitódarabja, melyet a „természetfeletti a nagyvárosban”-téma köt majd össze. Az Ördög egy amerikai metropoliszban játszódik, ahol három férfi és két nő bennreked egy üzletház liftjében. Az épület személyzete és egy öngyilkosság miatt a helyszínre hívott nyomozó észlelik a történteket, de amíg a segítség érkezik, a lift foglyai egymás után kezdenek elhalálozni, és rövidesen nyilvánvalóvá válik, hogy az egyikük maga az ördög. Viccen kívül.
A B-kategóriás koncepció tehát adott: a film stáblistával együtt is mindössze 80 perces, nincsenek benne híres színészek, és egy liftben játszódik, vagyis minden együtt van ahhoz, hogy a bevétel meghaladja a minimális költségeket. A sztori ráadásul kísértetiesen hasonlít Agatha Christie Tíz kicsi négerére, amit Shyamalan az írónő előtti tisztelgésnek nevezett, de ő túl sokszor dolgozik „hozott” ötletből ahhoz, hogy ezt valóban udvarias gesztusnak tekinthessük. Az is a B-filmes jelleget erősíti, hogy a film elsősorban a szisztematikusan bekövetkező, horrorfilmes sokkeffektekkel megspékelt haláljelenetekre épül, amelyek ráadásul meglehetősen közönségbarát módon vannak kidolgozva (ezt a meglepően enyhe amerikai korhatár-besorolás – PG-13 – is alátámasztja).
Az Ördögben B-filmes jellegénél is izgalmasabb a keresztény valláshoz kapcsolódó alaptémája. Shyamalan életművében fontos szerepet játszik e vallás: a Jelek hőse például egy renegát pap, aki a film végére mintegy jellemfejlődésként visszanyeri a hitét (a karaktert ráadásul a Passió rendezője, a híres-hírhedt Mel Gibson játssza). E filmben még tökéletesen működött a hit mint az idegenek támadását legyőző erő, a Faluban viszont a nagyvárosok bűneitől elvonuló puritán közösség már túlságosan is leegyszerűsítő „metafora” volt a kereszténységre – és noha Shyamalan újra bámulatos horror-repertoárt mutatott be, a kritika érthető okoból fogadta rosszul a filmet. A rendező annyit mindenképpen bizonyított, hogy keresztény üzenet és horrorfilm távolról sem zárják ki egymást, az Ördögöt viszont nyíltan vallási témája olyannyira nevetségessé teszi, hogy már az előzetesét is nehéz mosolygás nélkül kibírni, ami nem kifejezetten előnyös egy horror-thriller esetében.
Az ördög falra festése még önmagában nem tenné szándékolatlan vígjátékká a filmet – elég például a Rosemary gyermekére vagy az Ördög ügyvédjére gondolni, viszont az Ördög szkriptjéről sem lehet sok jót mondani, amiért Shyamalan mellett az ötletet forgatókönyvvé fejlesztő Brian Nelson is felelős. Hatalmas melléfogás például, hogy a protagonista nyomozó a liften kívül van, tehát az alkotóknak esélye sincs igazi klausztrofób atmoszférát kreálni. A karakterekkel lehetetlen azonosulni, mivel múltjukban sötét dolgok történtek, ráadásul a film didaktikus tanmeseként borzasztóan komolyan veszi önmagát.
A sztori életképtelensége azért is szomorú, mert az Ördögnek minden pihentagyúsága ellenére vannak borzongató pillatanai. Noha John Erick Dowdle (testvérével, Drew-vel közösen készített) korábbi filmje, a Karantén csupán a REC szolgai újrája volt, a rendező ezúttal igyekezett kihozni a maximumot a kisstílű alapsztoriból, és operatőre, Tak Fujimoto is jól teljesített. Kettejük munkájának köszönhetően nem lett látványosan gagyi az Ördög, inkább csak egy átlagos misztikus horror-thriller, amiből tizenkettő egy tucat.
Shyamalan kissé arrogáns nyilatkozatai, alig leplezett filmkritikus-gyűlölete (amit a Lány a vízben kritikus-karakterének lemészárlásával deklarált) és filmjeinek csökkenő színvonala után most igyekezett a háttérben maradni, de új mozijában így is megtalálható minden hiba, amit bírálói felróttak neki. Ennek ellenére az Ördög jobb film lehetett volna, ha ő rendezi, mivel úgy erősségeiből is adhatott volna ízelítőt. „Ha az ördög létezik, Istennek is léteznie kell” – hangzik a film záró mondata. Annyi bizonyos, hogy nem veszítenénk sokat, ha az Ördög nem létezne.
