Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból

A rendszer változik, de a család örök

Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból

ÉRTÉKELD A FILMET!
Anyám és más futóbolondok a családból
Fekete Ibolya
2015
Anyám és más futóbolondok a családból

Anyám és más futóbolondok a családból

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 8.75

8.75

Szerinted?

0

Hosszú idő után újra nagyjátékfilmmel jelentkezett Fekete Ibolya: a 20. század kaotikus magyar történelmén átívelő négygenerációs kvázi-önéletrajzi családtörténet kisebb hibái ellenére egyszerre lett szórakoztató, szép és mélyreható.

Egy romokban lévő filmipar feltámasztásához nem elég az állami támogatásrendszert helyrepofozni, elengedhetetlen egy új generáció színrelépése, aki visszarángatja a csalódott közönséget a moziba. Ez a generáció látszólag elindult: csupa tehetséges pályakezdő bizonyította az elmúlt két évben, hogy képes nemcsak a hazai nézőket megszólítani, de akár külföldi sikereket is elérni. Bodzsár Márk (Isteni műszak), Zomborácz Virág (Utóélet), Reisz Gábor (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan), Ujj Mészáros Károly (Liza, a rókatündér) valamint Nemes Jeles László (Saul fia) bemutatkozása egyaránt reménykeltő a magyar film jövőjét nézve. De egy egészséges filmipar működéséhez nem elég elindítani az újakat, muszáj kihalászni a romok közül a korábbi generációk tehetséges tagjait, akik fejére rádőlt az előző támogatásrendszer. A Filmalap ebben az utóbbiban kapta eddig a legtöbb kritikát, ugyanis számos bizonyított rendező kényszerül rá, hogy morzsákért kaparásszon a törmelékek alatt az életben maradás reményében, mint Pálfi György, aki gyakorlatilag minden filmjét egyre kevesebből kényszerül elkészíteni. Szerencsére nem mindenki ilyen peches, és néha olyan alkotók másznak elő a romok alól és porolják le magukat, mint Fekete Ibolya.

Fekete Ibolya legújabb filmje, az Anyám és más futóbolondok a családból ugyan 14 évvel a Chico után, de következesen viszi tovább azt a vonalat, amit a rendezőnő előző két nagyjátékfilmjével felrajzolt. Az Anyám sokkal könnyedebb mű: bár ugyanúgy az egymást váltó politikai rendszerek és ideológiák által felőrölni próbált ember története, sokkal optimistább, mint elődei. A film egy többgenerációs családtörténet, mely egy betegeskedő nagymama visszaemlékezéseiben elevenedik fel, miközben a jelenben rendre konfliktushelyzetekbe kerül róla gondoskodó lányával. A jelen azonban mindössze keretként szolgál, megpihenő állomásokként ékelődik a múlt nagy fordulópontjai közé, melyek száz évet, négy generációt és rengeteg politikai-ideológiai változást ölelnek fel, de jöhet háború, forradalom, bármilyen új rezsim, egy dolog örök: és ez a család. Így az Anyám nemcsak egy személyes családtörténet, hanem a nagybetűs Család története, egyben a magyar népé.

Fekete Ibolya, aki forgatókönyvíróból lett dokumentumfilm-rendező, majd fikciós műveket is rendezett, sose szakadt el teljesen a dokumentum műnemétől. Első nagyjátékfilmjét a székből 1996-ban jegyezte, a Bolse vita pedig nyers, cinema verités stílusával fontos kordokumentuma lett a rendszerváltozás utáni Magyarországnak és a „hirtelen jött és hamar elmúlt” örömnek, amit az új rendszer hozott. A Chico is megtartotta a dokumentarista stílust, sőt, a film még bonyolultabb viszonyrendszerben állt a valósággal, ami nem csak inspirálta azt, de átszőtte, szerves részévé vált a narratívának, miként egy chilei-magyar vándorlását követtük egyik országból, háborúból, politikai és ideológiai rendszerből a másikba. Az Anyám ugyan formailag sokkal „játékfilmesebb” elődjeinél, nem maradnak el a rendezőnő védjegyévé vált archív felvételek, a történet pedig nemcsak valós történelmi közegekbe van ágyazva, de a cselekmény nagy részét is az élet ihlette: a legtöbb jelenet vagy konkrétan Fekete Ibolya saját emléke „futóbolond” családjáról, vagy ismerősöktől hallott sztorik alapján íródott és csak néhol egészül ki fiktív szituációkkal. Persze a néző számára lehetetlen elkülöníteni ezeket, talán még magának a címszereplő társaságnak is, hiszen az emlékezet is összekotyvasztja hosszútávon a valóst, hallottat és elképzeltet.

Egy másik motívum, ami összeköti Fekete Ibolya filmjeit, az a vándorlás: a Bolse vitában a lehulló vasfüggöny indítja el az emberek ki- és beáramlását, egyfajta kulturális olvasztótégellyé alakítva Budapestet; a Chicóban főhősünk mindig az adott politikai rendszer elől menekül más országba, mindenhol űzött vad, de sehol sincs otthon; az Anyámban pedig egy nemzet egymást váltó uralkodó ideológiái terelik a családot rendre új fedél alá. Az Anyám famíliája azonban nem az országban keresi az otthont, hanem egymásban, ezért mindegy, hogy jólétben vagy szegénységben élnek: amíg egymást segítik, boldogak. Chicóval ellentétben nem rendelkeznek határozott ideológiai nézetekkel, így a mindenkori konfliktusuk az adott rendszerrel nem a szembenállás, hanem a kívülállás, a semlegesség. Ezért nem kell elhagyniuk az országot sem (kivéve, amikor egy másikhoz csatolják őket), csak mindig egyel odébb állni: Erdélyből Debrecenbe, onnan fel Pestre, majd le Tatabánya mellé.

Az Anyám és más futóbolondok a családból Fekete Ibolya legszemélyesebb alkotása, melyet a Chico elidegenítő formájával szemben szórakoztató, lágy komédiába csomagol, miközben nemcsak egy talpraesett, bohókás család történetét meséli el, hanem a 20. század sorozatos nemzeti traumáit is feldolgozza – legközelebbi párfilmje így a Szamárköhögés. Egyetlen hibájának a dramaturgiai egyenetlenségeket, töredezettséget lehet felróni, valamint a film jelenének történéseit, amelyek néha sután illeszkednek a szüzsébe, ám amennyire jószívű ez az alkotás, olyan könnyen szemet hunyunk a problémái felett. Fekete Ibolya így nemcsak azt bizonyítja, hogy az ő generációjának is van keresnivalója a fiatal filmesek mellett, de a filmje tézise is ez: a politikai változásokat – legyen az egy új rezsim, vagy egy új állami támogatásrendszer – csak úgy lehet túlélni, ha a különböző nemzedékek kéz a kézben viszik egymást előre.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Anyám és más futóbolondok a családból

Anyám és más futóbolondok a családból

Színes és fekete-fehér vígjáték, filmdráma, 108 perc, 2015

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

8.75

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg