Kritika | Jeymes Samuel: The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint Kritika | Jeymes Samuel: The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint

Nem fehérnek való vidék

Jeymes Samuel: The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint

ÉRTÉKELD A FILMET!
A vadnyugat törvényei szerint
Jeymes Samuel
2021
A vadnyugat törvényei szerint

A vadnyugat törvényei szerint

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 5.5

5.5

Szerinted?

0

A Netflix új, csupa afroamerikai színészt felvonultató westernje akarva-akaratlan kitűnő táptalaja lehet a különféle ideológiai alapú dekonstrukciós törekvéseknek.

A western szellemiségét különös kettősség jellemzi. Egyrészt végtelenül maradi értékrendet, egy letűnt, embertelen kor hagyományait rögzíti, sok esetben érdemtelen romantikával fűszerezve. Sőt, mitöbb, Amerika legsúlyosabb bűneinek lenyomatát is magán hordozza a zsáner: a kolonizációt, annak következményeit, az őslakosok ellen elkövetett borzalmakat, a rabszolgatartást és szörnyűséges fekete-sorsokat. Másrészt, ha kizáról a műfaj alapvető mechanizmusát, mondhatni magvát vizsgáljuk — már ha egyáltalán elválasztható az igencsak kétes ideológiai tartalomtól —, a klasszikus western mindig is a megszokott komfort, az „otthon” elhagyásáról és valami újnak a feltérképezéséről; konkrétabban a vad sztyeppéken zajló szerencsekeresésről szólt. A vadnyugati kalandok egyszerre vaskalaposak és konzervatívak, illetve „bevállalósak” és új utak keresését célozzák.

Kép a The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint című westernből

Talán éppen ezért alakult úgy, hogy pont a western történetéből emelkedtek ki azok az igazán emlékezetes, újfajta, progresszív politikai üzeneteket megfogalmazó, már-már kulturális eseménnyé váló filmek, melyeket máig emlegetnek. Az egyes műfajok ugyanis mindig magukban hordozzák dekonstrukciójuk lehetőségét is — ez pedig talán a western esetében a leginkább szembetűnő. Épp az e műfajban túltengő tesztoszteron és toxikus macsóizmus kellett ahhoz, hogy Nicholas Ray Johnny Guitarjában (1954) a közönség elé léphessen az az erős és rendíthetetlen Vienna (Joan Crawford alakításában), aki mellett a férfi karakterek megsemmisülve érezték magukat. Ray alkotását a 90-es évek progresszív politikai miliőjében kutató, a gender-témákra érzékeny teoretikusok közül többen is felfedezték maguknak.

Hasonlóan új nőképet formált Robert Altman a McCabe és Mrs. Millerben (1971), leszámolva a hagyományos nemi sztereotípiákkal. Szintén az említett macsóizmusból és annak megkérdőjelezéséből adódóan vált az LMBTQ+ közösség ikonjává a homoszexuális cowboy-pár a Túl a barátságon-ból (Brokeback Mountain, 2005). A nemi kérdések mellett a faji előítéletek dekonstrukciójában is élen járt a western, gondoljunk csak Quentin Tarantino Django elszabaduljára, melyet az amerikai filmakadémia két Oscar-díjjal is megjutalmazott. Ebbe a sorba illeszkedik a Netflixen nemrégiben debütált A vadnyugat törvényei szerint is.

Kép a The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint című westernből

Jeymes Samuel 2021-es „fekete-westernje” talán az említett Tarantino-filmhez áll legközelebb, ám bizonyos szempontból meg is haladja azt. Míg a 2012-es Djangóban csak az ismert széria Franco Nero-féle fehér főhősét cserélték ki egy afroamerikai színészre (Jamie Foxx), addig Samuel alkotásában a western műfaj legtöbb archetipikus karaktere — legyen az pisztolyhős, bandita, vagy táncosnő — mind színesbőrű. Már nem értetlenkedik az a néhány fehér mellékszereplő a nyeregben ülő, kalapos és felfegyverkezett fekete cowboyok láttán és nem tesznek rájuk megjegyzéseket, hanem tisztelik őket, vagy épp félnek tőlük. A film stílusa is hasonló: a blaxploitation jellegzetes vonásai keverednek az italowesternek véres bosszúnarratívájával. A főhős, Nat Love (Jonathan Majors) gyerekkorában kénytelen végignézni, ahogy a vadnyugat hírhedt gazembere, Rufus Buck (Idris Elba) lemészárolja szüleit. Nat bosszút esküszik, és később jól képzett fegyverforgatóként, talpraesett szerelmével, Mary-vel (Zazie Beetz) és pár cimborájával együtt útra kel, hogy leszámoljanak Buckkal és könyörtelen bandájával.

Kép a The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint című westernből

Másban is hasonlít a készítők hozzáállása Tarantino utóbbi filmjeihez és sok Netflix-projekt szellemiségéhez: egy alternatív történelmi narratívát vázolnak, és egy „what if…” (mi lenne ha…?) kérdésfelvetésen alapuló parabolisztikus világba helyezik a cselekményt a készítők. A vadnyugat törvényei szerint ugyanakkor rendkívül valóságos, a történelemkönyvekből ismert miliőben játszódik, és inzertek jelzik azt, hogy a 19. század folyamán élt valódi emberek neveit viselik az amúgy fiktív életutat bejáró karakterek. Egy meghatározó történelmi esemény mégis kikerül a képletből, nevezetesen épp az évszázad derekán, az afroamerikaiak jogaiért zajló polgárháború: a film világában mintha sosem létezett volna a feketéket sújtó rabszolgaság intézménye és az ekörül zajló véres csatározás. Egy igazságosabb világ rajzolódik ki, ahol feketék és fehérek egyenlő esélyekkel indulnak és ugyanott helyezkednek el a társadalmi ranglétrán.

Másképp fogalmazva: a fekete közösség egyik, ha nem a legnagyobb traumájától „fosztja meg” a rendező A vadnyugat törvényei szerint karaktereit. Ahogy Tarantino kiradírozta Hitlert és a Manson-gyilkosságot a huszadik századból, úgy tesz Samuel a rabszolgasággal és a polgárháborúval. Hasonló a helyzet, mint a szintén Netflixre készült Bridgerton univerzumának esetében, ahol színesbőrű bárók vesznek részt a 19. század eleji London nemesi mindennapjaiban, mulatságaiban. A szintén idevágó, „thin alt-historyként” jellemzett Hollywood c. minisorozat mottója expliciten megfogalmazza e filmes irányzat törekvését: „What if we could rewrite the story?” (Mi lenne, ha újraírhatnánk a történetet?). Ebből következően A vadnyugat törvényei szerint fekete szereplőinek nem a fehér elnyomással és a származásukhoz köthető sorstragédiáikkal, hanem saját személyes konfliktusaikkal kell szembenézniük.

Kép a The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint című westernből

Ezek az alternatív történelemben játszódó alkotások, hiába a múltat idézik meg, a sci-fi zsánerhez hasonlóan utópiákat hoznak létre, melyben a mienktől eltérő társadalmi struktúrákat és folyamatokat modelleznek az adott szerzők. Ilyen értelemben az idő nem is igazán fontos tényező; ezek a történetek ugyanúgy a jövőben is játszódhatnának, hisz a társadalomképük erősen idealizált. A műfaji keretek, és az ahhoz kötődő ikonográfia — a látvány, a helyszínek, kosztümök — pusztán stílussá, vagy még inkább szimpla látvánnyá válnak. Amennyiben pozitív — vagy legalábbis a valóságnál némileg eszményibb — utópiaként kezeljük Samuel filmjének világát, feltűnhet, hogy abban nem a multikulturalizmus álomképe valósult meg. Az újrateremtett vadnyugat éppen attól élhetőbb az afroamerikai emberek számára, hogy hermetikusan el vannak különülve a fehérektől. A két közösség alig érintkezik, így a problémáik, konfliktusaik nem szövődnek össze.

Természetesen, ahogy a cselekmény sem száz százalékban fikció, úgy a reprezentált társadalmi modell sem minden alapot nélkülöző. A polgárháború után, az 1870-es években valóban megalakultak „csak fekete” települések (pl. a kansasi Nicodemus), de a film más városokat jelenít meg helyettük, méghozzá erősen stilizált módon. A feketék városai (mint Redwood vagy Douglas City) zöld, vörös és kék színekben pompáznak, a fehér emberek városában (Maysville) pedig minden épület fehérre van festve, ezzel steril látványt nyújtanak. Érdemes összevetni az alkotást Mario Van Peebles Jessie Lee bosszúja (Posse, 1993) c. filmjevel: utóbbiban a történelmi kontextus fontosnak bizonyul; a rendező eredeti feljegyzéseket és fényképeket is beemel az expozícióba — ezáltal a polgárháborús helyzet és a fekete-fehér ellenállás is hangsúlyt kap. Míg Peebles filmjében realizmusra és a méltatlanul elfeledett fekete személyek emlékének tiszteletére, megőrzésére, addig Samuel egy idealista utópia megalkotására törekszik.

Kép a The Harder They Fall / A vadnyugat törvényei szerint című westernből

Különös paradoxon jön létre: A vadnyugat törvényei szerint egyrészt apolitikus, hiszen száműz egy a jelenünkre is kiható történelmi aspektust, illetve hatalmi gyakorlatot, ezzel egy kontextus nélkül élvezhető, szórakoztatás-központú narratívát teremt. Mégis, a politikai és ideológiai vonzat szándékolt hiánya feltűnővé válik, és végül épp e hiány hívja fel arra a néző figyelmét. Ahogy egy tőmondat esetében is érzékelhető a tárgy hiánya, és csak egy tágabb szövegkörnyezetben derül ki, mire irányul az állítás, úgy e film(ek) is az előzetes tudás és a társadalmi diskurzus kontextusában nyerik el valódi értelmüket. A „mi lenne ha…?” kérdésfelvetés mindig kiegészíthető az adott mű ideológia-kritikájával, még ha az alkotók „szemet is hunynak” az adott múltbeli bűn felett, és meg nem történtté teszik azt utópisztikus történetükben.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A vadnyugat törvényei szerint

A vadnyugat törvényei szerint

Színes akciófilm, western, 139 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

5.5

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller