Az Ella Purnell főszereplésével készült sorozat alapállítása beleillik a kortárs trendbe: nézzük meg, mi tesz valakit szörnnyé, ugyanis nagyon gyakran a környezet hozzáállása csalogatja felszínre a gyilkos ösztönöket. Kár, hogy az Aranyom nem lép túl ezen a már sokat emlegetett felismerésen.
Már streamelhető az első román Netflix-sorozat, ami megmutatja, hogy a bukaresti balkáni életérzés is bőven belefér a tipikusan netflixes esztétikába anélkül, hogy teljesen elveszítené egyedi jellegét. Bár egy kicsit talán túl sok a pisztoly.
Ha a kedves olvasó hiányolna valamit a címből, az alábbi mondattani birtoktárgyak közül választhat: gondolata, (rém)álma, kívánsága, igénye, célja, bosszúvágya, lélekgyógyászati vérszomja.
„Remélem, ez egy vagány ballada lesz” – mondta az Angyaltrombiták forgatókönyvírója, Besenyei Kata tavaly februárban a Filmtettnek. Jelentjük: az lett.
Amíg a ’90-es és 2000-es évek többi nagypapakorú akcióhőse sorra égeti le magát (legutóbb épp Liam Neeson, de Stallone-ék is hamarosan érkeznek az újabb Feláldozhatókkal), addig Denzel Washington megmutatja, hogyan kell ezt jól csinálni: lassan, komótosan, brutális eleganciával vagy éppen elegáns brutalitással.
A szerzői sorozatok egészen ritkaságszámba mennek, és ha végignézzük Nicholas Winding Refn legújabb ilyen dobását, valamelyest talán érthetővé is válik, hogy miért. A Koppenhágai cowboy komolyan próbára teszi a néző türelmét, és különösebben nem is jutalmaz meg a kitartásunkért. De ha valaki szereti a csúcsra járatott NWR-stílust, annak remek élményben lesz része.
A negyedik epizód egészen nyugodtan viselhetné a John Wicket már megint nem hagyják békén címet, a recept ugyanis ugyanaz, csak játékidőből, áldozatokból és öncélúságból van benne több – kutyából meg kevesebb.
![[N*(W+R)]2](/resized/2023/04/cikk_list_copenhagen-cowboy-fooldal.jpg)
