Olivia Newman filmjének főszereplője tagadhatatlanul Artemisz mitológiai archetípusának modern megfelelője. Már csak az a kérdés, hogy Kya az állatvilág és a természet védelmezője, vagy inkább az ellenségeivel könyörtelenül végző vadászistennő?
Kya Clark, csúfnevén a „lápi lány” a fiktív amerikai falvacska, Barkley Cove ágas-bogas rengetegének Artemisze. Egyedül kell megbirkóznia a vadon kihívásaival, mígnem ő lesz az erdő istennője. Egyszerre vadász és a vadak őrzője. Fontos számára az állatok világa, de ha szükséges, kagylókat és halakat zsákmányol a túlélésért. Ismeri az erdőt, mint a tenyerét. Birodalmáról feljegyzéseket és rajzokat készít, amik aztán meghatározó természettudományi enciklopédiák oldalaira kerülnek.
A helyiek különféle mondákat, rémtörténeteket mesélnek a lányról, egyesek szerint éjszaka még a szemei is világítanak. Kya mitikus figurává válik: van aki tiszteli, de a legtöbben tartanak és félnek tőle. Kiváltképp, miután felmerül vele szemben a gyilkosság gyanúja. Chase Andrewsra, a fiatal alfahímre holtan találnak a rendőrök a mocsár közelében. Mi köze lehet ehhez a „lápi lánynak”? Ügyvédjével közösen a falu mély megvetésével és riasztó előítéleteivel kell szembenézniük, hogy bizonyíthassák Kya igazát.
Az eset archetipikus: a civilizáció, a fejlett emberi kultúra, valamint a sötét, burjánzó, vad erdőség örökös antagonizmusa. Az erdő nyers mivolta mellett mindig is a városokon és ezáltal a törvényen kívüli térként jelent meg a különböző mítoszokban. Gilgames hatalmas kőfalakkal határolja el városát a vadon bujaságától, Artúr király alig akarja elengedni lovagjait az erdő útvesztőibe, hogy a Szent Grált felkutassák, a Grimm-mesék szereplőire pedig csupa félelmetes és tragikus esemény vár a fák sűrűjébe jutva. Az erdő a boszorkányok lakhelye, a Dekameron novelláiban pedig a tiltott szerelmek rejteke.
Az erdő Artemisz (illetve római megfelelője, Diána) fennhatósága alá tartozik, és más szabályok érvényesülnek lombjai között, mint az emberi közösségekben. Az Artemisz-mítosz megidézése egyébként nem idegen a hasonszőrű „young adult” történetektől. Az Éhezők Viadalának Katniss Everdeenje szintén az erdő királynője, attribútuma pedig az íj, Artemisz ikonikus fegyvere. Lara Croft, Neytiri, Tauriel, Merida csak néhány további példa a nyugati popkultúra ismert íjász-amazonjai közül.
Artemisz ezerarcú istenség, különböző (modern) reinkarnációi pedig egy-egy tulajdonságára világíthatnak rá. Az egyik legősibb istennőről van szó, kultusza visszanyúlik a prehellén időszakba is, így alakja megannyi szimbólumréteggel gazdagodott az évtizedek-századok során. Artemisz a vadászat és az íjászat istennője, de a vadak védelmezője is; hasonlóképpen a termékenység, a nők és gyerekek őrzője, ő maga viszont örökké szűz és érinthetetlen. Nem csak a saját, de otthona, az erdő sértetlenségét is igyekszik megőrizni.
[Innentől spoileres tartalom következik!]
Kya konfliktusa is – mint kiderül – a szüzesség kérdése körül forog. A film utolsó pár percében ugyanis kiderül, hogy a vádak alól felmentett lány valójában mégis elkövette a „tökéletes gyilkosságot”, ő lökte le a magas kilátóról Chase-t. Mindezt azért, mert korábban a fiú megpróbálta a lányt megbecsteleníteni. Bár nem sikerül őt pőrére vetkőztetnie, és Kya megmenekül, megőrizve „tisztaságát”, mégis visszatér bosszút állni. Kya jámbor tekintete – vagy ahogy Aiszkhülosz írja Artemiszről: „szelídszívűsége” – csupán felszín, ami mögött az irgalmatlan vadászistennő szeszélye rejtőzik.
Kya valójában az az Artemisz, aki fürdés közben, az őt csupaszon megpillantó gyanútlan Aktaiónt szarvassá változtatja, majd saját vadászkutyáit ráuszítva cafatokra tépeti. Kya az az Artemisz, aki anyja kigúlyolásáért véres bosszút vesz Niobé rokonain. Mindezt a természet farkastörvényeivel igazolja. Ahogy a nőstény sáska is elfogyasztja hím párját a túlélés érdekében, úgy a nő természetes joga leszámolnia erőszaktevőjével – mutat rá belső monológjában.
Kya merénylete természetesen szimbolikus és precedens-értékű. Bár el akarta kerülni az emberi közösség igaszságszolgáltatását, a holttestet mégis szem előtt hagyta, holott a mocsár fenekére süllyeszthette volna. Hiszen mégiscsak ő a „lápi lány”… Nem így tett, mert bosszúját láttatni akarta – ahogy Artemisz sem csupán megölte a szüzesség „szentsége” ellen vétkezőket (ideértve Kallisztót, a nimfát is), hanem különböző látványos és szimbolikus metamorfózisoknak vetette alá őket, és csak ezt követően végzett velük.
[Eddig tartott a spoileres tartalom]
Kya tehát a közösség ügyévé teszi saját ideológiai bosszúját. Azt „harsogja”, hogy érinthetetlensége, nőisége és ezzel együtt az erdő ősi, kíméletlen törvényei érvényesebbek a civilizáció jogi vívmányainál és igazságszolgáltatásánál. Az állítás érdekes, és talán még azonosulható is lenne, ha a film morális mérlege kiegyensúlyozottabb. Felmerülhet a kérdés: egy ittas állapotban zajló, sikertelen megerőszakolási kísérletre (úgy, hogy korábban Chase és Kya jártak is) valóban helyes reakció hetekkel később egy alaposan kitervelt gyilkossági merénylet? És ha már a lány beavatkozott egy, a civilizációhoz tartozó egyén életébe, erkölcsös annak a közösségnek a törvényeit „elegánsan” kikerülni? Mindezek morális helyességét pedig nekünk, nézőknek kell eldöntenünk, és talán jobb, ha ezt nem Olivia Newman rendezőre bízzuk.
