Eloldozhatatlanságotokért – Alexandre Aja: Never Let Go / Ne oldozz el!

2024. október 2. – írta Ferenczi Szilárd

A Ne oldozz el egy viszonylag szelíd, ámde ambivalens értelmezhetőségű expresszionista horror, amely éppen a jelentések patikamérlegre helyezésével állít csapdát önmagának, így az ígéretesen induló film összélményét tekintve középszerű alkotássá mérséklődik.

Film készül Ákosról és a dunaszerdahelyi DAC-ról

2024. január 31. – írta a szerk.

Két dokumentumfilm és egy nemzetközi koprodukcióban, kisebbségi magyar részvétellel készülő játékfilm támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet.

Nádas az erdőben – Kárpáti György Mór: Saját erdő

2023. március 28. – írta Szabó R. Ádám

Biztosan mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor a városi szmogból végre kiszabadult az erdőre, és egy jó mélyet szippanthatott az ottani illatos, friss levegőből. Nagyjából ennyire frissítő érzés megnézni a Saját erdőt a jelenlegi kosztümös/szuperhősös látványfilm-dömping közepén.

A vadászistennő – Olivia Newman: Where the Crawdads Sing / Ahol a folyami rákok énekelnek

2022. augusztus 19. – írta Süll Kristóf

Olivia Newman filmjének főszereplője tagadhatatlanul Artemisz mitológiai archetípusának modern megfelelője. Már csak az a kérdés, hogy Kya az állatvilág és a természet védelmezője, vagy inkább az ellenségeivel könyörtelenül végző vadászistennő?

Felejtést örökölni – Jordan Graham: Sator

2022. január 25. – írta Pernecker Dávid

Meg lehet próbálni a Satort más filmekhez hasonlítani, de túl sok értelme nincs. Jordan Graham kompromisszumkerülő, személyes első filmje az utóbbi évek legjobb horrorja.

„A természetfilmek egyre inkább eltávolodnak a természettől” – Beszélgetés Gál László filmrendezővel

2016. augusztus 30. – írta Fám Erika

Ökológus, gombaszakértő, a(z erdélyi) természet szerelmese. Fotós és filmes, olyan műfajban forgat, amelyre egy-egy forgatókönyvvel sosem lehet felkészülni. Wild Transylvania címmel sorozatot készít a tájról, ahol „rejtély és titok ül minden bokorban”. Munkái nemzetközi fesztiválokon versenyeznek, az Erdei álom Gödöllőn díjat kapott. Gál László kézdivásárhelyi természetfilmessel beszélgettünk.

Ház az erdő mélyén – Jordan Vogt-Roberts: The Kings of Summer / A nyár királyai

2013. november 1. – írta Pernecker Dávid

Ki nem épített gyerekkorában bútordarabokból, párnákból, kartondobozokból bevehetetlen várat, erődöt, avagy bunkert? Beléphetett-e ezekbe a dicsőséges építményekbe a papírcsákós hűbérúr felmenője? Ha csak nem tudta a titkos jelszót, semmiképp. Ezek a hevenyészett komplexumok ugyanis – a fantázia megsétáltatásán túl – pontosan azért húzattak fel, hogy a gyerekek izolálják zsírkrétával felskiccelt világukat a kortársak, de legfőképpen a szülők, a felnőttek uradalmával szemben. Később pedig dolguk végeztével – de még hadúri szellemben – e csemeték a sajátkészítésű köpenyt, a fakardot, a műanyag géppuskát eldobva rohantak a délutáni kakaó irányába.

Önmaga árnyékából – Drew Goddard: The Cabin in the Woods / Ház az erdő mélyén

2012. szeptember 5. – írta Verpeléti András

Miközben Joss Whedon „csak” társírója volt a filmnek, az őt körülvevő kultusz erősen rányomta, és a jövőben is rányomja majd a bélyegét a The Cabin in the Woodsra (ami a most következő kritikában is meg fog mutatkozni), és ez igencsak nehéz helyzetbe hozza a többi alkotót. Sokan – főleg a keményvonalas Whedon-rajongók – csak rossz ómenek sorozatát látta a produkcióban, de minden geek-fanyalgás ellenére Drew Goddard első saját rendezése kifejezetten szórakoztatóra sikerült.

A hold zöldségei – Alexa Visarion: Luna verde / Zöld hold

2010. április 22. – írta Oláh-Badi Levente

Amióta az eszemet tudom, nem távoztam moziból ennyi kérdőjellel. Kár, hogy a Luna verde (Zöld hold) című román film nem megfogalmazza a kérdést, hanem kérdések óceánját hagyja maga után. Nem szerencsés. Meggyőződésem, hogy majd ez a film is csak egy jó példa marad arra, hogyan ne készítsünk filmet.