Biztosan mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor a városi szmogból végre kiszabadult az erdőre, és egy jó mélyet szippanthatott az ottani illatos, friss levegőből. Nagyjából ennyire frissítő érzés megnézni a Saját erdőt a jelenlegi kosztümös/szuperhősös látványfilm-dömping közepén.
A különleges, alig egy órás játékidejű alkotás Orsós László Jakab koncepciója alapján készült (akinek viszonylag ritkán bukkan fel a neve filmes közegben, de akkor nagyon, a nevéhez köthető például a mindmáig egyik legegyedibb, legkreatívabb magyar filmes alkotásnak, a Nyóckernek a forgatókönyve is, de a kiváló, magyar-román koprodukciós Bibliotheque Pascalnak is ő volt a dramaturgja), és egy igazán különleges portré- és természetfilm ötvözete. Úgy szól az egyik legkiválóbb kortárs (és nemcsak) magyar íróról, Nádas Péterről, hogy a főszereplő alig bukkan fel benne a maga testi valójában, de szellemisége, gondolatai és történetei átitatják a hosszú beállításokkal operáló, természetközeli filmet.
A Saját erdő már a nyitóképével „lekommunikálja”, hogy mi vár a nézőre a következő 65 percben: egy hosszú, percekig csak lassan ereszkedő drónfelvételt látunk Gombosszegről, a faluról, ahol az ideje nagy részét tölti Nádas, közben pedig a szerző mesél a faluról. De mesélés képen is történik, hiszen mindenféle narráció nélkül érezhető, hogy mennyire inkább a természeti zajok, nem pedig az autók motorzúgása jellemzik a kis települést. Ezután pedig erdei sétára indulunk Nádassal, csak hátulról, mintegy a lábnyomaiba lépve követjük az erdőjáró írót, aki sétapálcájának ritmikus emelgetése által szinte rituális áhítattal tölti meg a sétát. A képek pedig pár percenként változnak (ritmusukban, türelmükben a korai Fliegauf- vagy éppen Gus van Sant-filmeket idézik), miközben Nádas a maga hatalmas életbölcsességével telt gondolatait narrálja klíma- és másféle változásról, társadalmi mozgásokról, emberi történetekről, tárgyakról és azok hiányáról, öngyilkosságról és szerelemről.
Maga a forgatás egy hét alatt zajlott, 2022 nyarán, az említett Gombosszegen, ahol Nádas Péterrel Kalmár Melinda történész és Simonyi Balázs filmkészítő, ultramaratonista beszélgetett, és míg a hangfelvétel készült, a kamerák a környező tájat, flórát és faunát fényképezték (a legtöbb felvétel HD kamerákkal készült, de néhány Super 8-as felvétel is bekerült a filmbe). A kiváló vágói (Vághy Anna) és hangmérnöki (Zányi Tamás) munkának köszönhetően pedig igazán átélhető hangulatképek segítenek átélni vihart, villámlást, mennydörgést, erdei sétát, rovarok és csigák meditatív figyelését. Ezt az elmélyülést szépen elősegíti Laurie Anderson legendás New York-i avantgárd művész zenéje.
Külön érdekes hatásmechanizmusa a Saját erdőnek, hogy nem úgy mutatja be Nádas Pétert, hogy belehelyezi őt a saját életterébe, hanem sokkal inkább a nézőt helyezi Nádas „cipőjébe”: a puritán dolgozószobában szinte még gőzölög a félig megivott tea, az elkezdett oldal és dokumentum várja a szerzőt, közben változnak a napszakok, a fények játszanak az ablak üvegén és a falakon. De Pálos Gergely operatőr a tájról is megejtően szép, sokatmondó felvételeket készített, az egyik legmegkapóbb képen például egy hosszú drónfelvétellel (ezúttal emelkedéssel) előbb a környező erdő, majd az egyre tágabb környezet, a dombok és végül a magyar horizont keretezi a gombosszegi létezést. A filmet lezáró felvétel az átható tekintetű Nádas Péterről pedig szinte meghökkentően hat a szinte embermentes egy óra után, szép konklúziója a rendhagyó portréfilmnek.
Ennél sokkal többet nem is mondanék a Saját erdőről, ami egy egyszerű, letisztult koncepciót valósít meg kiváló technikai hozzáértéssel, és a témához méltó empátiával. Ugyanúgy, ahogy egy Nádas-könyvről is csak addig éri meg beszélni, amíg ráveszünk valakit, hogy olvassa is el az adott alkotást, mert a lényeg úgyis olvasás közben történik meg, addig erről az egyedi alkotásról is csak annyit érdemes leírni, hogy megnézésében, megtapasztalásában van a lényeg. Nyilván nem mindenkinek van szüksége egy „saját erdőre”, de aki meditálna egyet Gombosszeg tájain, és szippantana egyet az eső utáni friss, erdei levegőből, netán érdekli a nádasi létezés, az semmiképp se hagyja ki.
