William Eubank harmadik nagyjátkfilmje szinte alig tér el a rendező-operatőr korábbi munkásságától. Az űr-sci-fik rajongója ezúttal a víz alá helyezi ugyanazokat a régen bejáratott elemeket, amelyek együgyűen tükrözik az ember tehetetlenségét és a hatalomvágy kritikáját egy ízléstelenül összeollózott pastiche-ban. Brian Duffield és Adam Cozad forgatókönyve a látványra és olcsó ijesztésekre hajt, de legalább felsorolja a műfaj ismertetőjegyeit, amelyeknek rosszul alkalmazva is megvan egyfajta B-filmes varázsa.
Egy pók vészjósló közelije teremti meg a történet horrorisztikus felütését, amelyet a katonai bikinibe öltöztetett Kristen Stewart (Norah) közönséges filozofálgatása ellenpontoz. Ingerszegény antréját egy robbanás tompa zaja szakítja félbe: kezdetét vette a katasztrófa. Kabátját és Sigourney Weaver-i kötelességeit előrántva kirohan a mosdóból és összegyűjti a legénység életben maradt tagjait, mialatt a víz alatti fúróállomás színhelye ripityára omlik. Előkerül a sármos fellépésű kapitány (Vincent Cassel), akinek tanácsára az osztag nagy menekülésbe vág. Tervük szerint elérhetnének egy még veszélyesebb helyre, ahova rendkívül problémás eljutni. „Mind meghalunk, vagy túléljük” – ezzel a röpke polémiával hitetik el velünk, hogy a szabadulásnak itt komoly tétje van.
Az űrben izolált csapatok szokásos szüzséjét követve az Árokban is az egyén küzdi le a félelmeit, saját és társai túlélésének érdekében. Könnyű lenne az feltételezni, hogy a kitűzött célpontnál menekülnek meg, de a magukat jócskán alulteljesítő forgatókönyvírók csak azért mozgatják a szereplőket, hogy szemérmetlen másolással emelhessék be a földönkívüli alien fenyegetését, s még jónéhány közismert isolation horror-toposzt. A nyugtalanítóan vészjósló körülmények ellenére azért még jut egy kis pihenési idő, egy-egy szereplő csüggedten moralizál, vagy apologikusan szónokol a vászon mögül: „nem kellett volna ennyi olaj után fúrni a víz fenekén.”
Amerikai legénységünk magyarázat nélkül billeg át a fúróállomás legtávolibb pontjához, az óriásfúróhoz. Menekülés közben olcsó és túlismételt ijesztgetések gyötrik a csapatot, gusztustalan húscafatok lebegnek a víz alá rekedt szereplők arca előtt. Egysíkú nyöszörgésük lapossá teszi a dialógust, tulajdonképpen csak jajveszékelnek, mert nincs is ott a logikus történet, amit elbeszélhetnének. Az ok-okozatiságtól megfosztott cselekménysor inkább a B-kategóriás filmek sajátosan buja és technopesszimista sci-fi-világát idézi egy akár omázsként is értelmezhető szerkezetben. Vizuális hangulatteremtés szempontjából az Árok világa néha izgalmas, viszont feltűnően együgyű marad, mivel a rendező-operatőr számos hasonló műfajú filmből kölcsönöz. William Eubank mintha összekeverné az első Alien, a Dolog, a Dead Space (sorolhatnám tovább) hatásosabb ötleteit, és ezúttal még intenzívebben, még sűrűbben zúdítja a nyakunkba mindazt, amit ezek a filmek gyakran jó ízléssel jelenítettek meg.
A klausztrofób akciójelenetek szabályosan csökkentik a csapat hím tagjainak létszámát, egyesek szétpréselődnek, mint akármelyik űr-sci-fiben, a többieket felfalja a víz alatti szörny. Ezek a jelenetek is vontatottak lennének, ha az osztag nem öltözne be cuccos mecha-felszerelésekbe, amelyekbe a lányok kizárólag alsóneműben bújhatnak bele. Úgy tűnik, csak a szép lányok nincsenek a parafrazált fenevad ínyére: a film szexista attitűdje ízléstelen stílusjegynek van álcázva, felvállaltan kompenzálni próbálja a sztori gyengéit. Hasonlóképpen, az izgalmas technológiai részletek is egy esetlen történetvezetést próbálnak talpra állítani. A csapat továbbra is fogytán van, félő, hogy egyre kevesebb villogó-ketyegő kosztüm marad a film hátralevő negyven percére.
Szerencsére az óriásfúrónál történő leszámolásra minden szörny és maradék szereplő időben odaér, ez gyakran így van megírva (a trashfilmekre is emlékeztető Árok sem egy eredetibb gondolat kibontására igyekszik, hanem megelégszik a gyors és futószalagon érkező hatások kombinálásával, vagy különböző műfaji stílusjegyek bedobálásával). Kristen Stewart újra levetkőzik és egy szál bikiniben csinál végül rendet, az óriás olajfúrónk sorsát viszont a spoilermentesség kedvéért nyitva hagyjuk.
