Kritika | Fliegauf Benedek: Rengeteg – Mindenhol látlak Kritika | Fliegauf Benedek: Rengeteg – Mindenhol látlak

Értelmiségi valóságshow

Fliegauf Benedek: Rengeteg – Mindenhol látlak

ÉRTÉKELD A FILMET!
Rengeteg: Mindenhol látlak
Fliegauf Bence
2021
Rengeteg: Mindenhol látlak

Rengeteg: Mindenhol látlak

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Fliegauf Benedek egyszerre merít inspirációt korai korszakából és keres lehetséges új utakat legutóbbi filmjében, a 2003-as Rengeteg második felvonásában. Miközben ragaszkodik az első rész dokumentarista, hosszú beállításokon alapuló stílusához, tesz egy apró lépést a műfajosodás felé is.

Egy végtelenül minimalista stílusú életmű láttán jogosan merülhet fel a gyanú: képes-e az adott alkotó barokkosabb ábrázolásmódra, komplexebb cselekményszövésre; meg tud-e birkózni egy szélesebb közönség elvárásaihoz szabott, grandiózusabb mű elkészítésével? Tud-e absztrakt, egyszerű geometriai formákat vászonra vető festőművész pontos anatómiát, fénytöréseket, fodrozódó drapériákat realista módon ábrázolni? A „művészet vagy blöff?” kérdésköre mára már unalmas közhellyé vált, ám ez nem jelenti azt, hogy e gyanakvás minden esetben jogtalan.

Fliegauf Benedek filmográfiáját tekintve talán elmondható, hogy a rendező az említett probléma határain táncol. Rövid epizódokban, letisztult kamerakezelésben és kevés vágásban rejlő látásmódja kapcsán felvetődhet a kérdés: nincs az alkotónak a szkeccseken túl másfél-két óra hosszára elegendő története? Képes-e klasszikusabb módon felsnittelni egy-egy jelenetet (ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva)? Tud-e a sivárság-, melankólia- és merengés-központú slow cinema stílustól elfordulva más típusú érzelmeket kiváltani elbeszélésmódjával?

Fliegauf meditatív szkeccsfilmjei (Rengeteg, 2003; Dealer, 2004; Tejút, 2007) után Méh című egész estés „soft sci-fi” melodrámájának impozáns alapötletével, gyorsabb tempójú, már-már „hollywoodias” elbeszélésmódjával és hagyományosabb színészvezetésével 2010-ben eloszlathatta az ilyesfajta kételyeket, ám azóta úgy tűnik, az elismert művész vissza-visszatér saját gyökereihez. Az Ezüst Medve-díjas Csak a szél (2012) és a négy évre rá debütáló Liliom Ösvény (2016) bár szintén egyetlen cselekményszálon futó nagyjátékfilmek, a rendkívül lassú stílushoz való visszatérés folytán inkább másfél órányira kihúzott rövidfilmeknek tűnnek. Ezentúl Fliegauf visszanyúlt olyan elidegenítő stilisztikai fogásokhoz is – non-diegetikus nyugtalanító hanghatások, mesterkélt dialógusok, repetitív hangulatzene stb. –, melyek szintén korai munkásságára emlékeztetnek.

A rendező az HBO GO kínálatában július 3-án megjelent Rengeteg – Mindenhol látlak című filmje pedig már konkrét „folytatása” 2003-as projektjének, melyben ismét narratív módon nem kapcsolódó epizódok felsorakoztatását nyújtja. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy legutóbbi alkotása minden ízében visszautal korai korszakára, sőt: azon túl, hogy az első részhez képest már egy tapasztaltabb, biztosabb kezű vizionáriust érzékelhet a néző a film hátterében, bizonyos, korábban is említett megoldások hiányoznak a folytatásból, valamint újabb irányokba való nyitás is tapasztalható. Bár a második felvonás is egy visszatérő jelenettel keretezi az elbeszélést, ez az átfogó szekvencia narratívabb és nem csupán a nyitány megismétlése (mint a 2003-as film állomáson játszódó tömegjelenete volt). Fliegauf időközben felismerte, hogy konfliktusos emberi kapcsolatokat bemutató törekvései a közép-, felső-középosztályt prezentáló epizódjaiban működik leginkább, igazán ezt a közeget ismeri. Az első Rengeteg kritikus pontjai közé tartozott, hogy míves és terjengős, mondhatni analitikus monológjai és párbeszédei nem álltak jól fiatal, lecsúszott dealerei, vagy a vidéki büfében beszélgető karakterei szájába adva.

A Rengeteg „2”-ben már szinte kizárólag jól szituált, értelmiségi karaktereket láthatunk, akik – az elsőhöz hasonlóan – valamilyen hiány, vagy zavaró/akadályozó tényező (egy betegség, vagy tragédia) köré szervezett zűrös szituációkban „találják magukat”. Fliegauf tesz egy lépést a vizuális történetmesélés irányába, és bár minimálisan, de csökkenti a párbeszédek (avagy az „elmesélt” expozíciók) dominanciáját.

Az első rész stílusának alapvetése az új filmben is tetten érhető: a főleg arcokra és kézfejekre fókuszáló nagyközeli képek egyszerre stilizáltak és dokumentaristák. Stilizáltak, hiszen szinte kizárólagos jelenlétük jelzi a rendező kéznyomát, és dokumentaristák, mivel folyton rázkódó kézikamerák ritkán vágott felvételeiről beszélünk. Ez utóbbi olyan érzést kelt, mintha – ahogy az alcím („Mindenhol látlak”) is utal rá – értelmiségi párok, családok drámai valóságshow-jába nyernénk betekintést a szobák sarkaiban rejtőző „megfigyelő” kamerákon keresztül.

Újítása azonban a stílus tekintetében az, hogy a rendező az egyes epizódok elején pár másodpercben felvillantja, sejteti azok végső kimenetelét. Másrészt a hangkezelés is eltér: marad a folyton ismétlődő, melankolikus atmoszférikus zenei aláfestés, de a jelenetektől elütő, nyomasztó suttogás és szepegés-hangok elmaradnak. Azt mondhatjuk, hogy a dokumentarizmus melletti stilizálás kevésbé a szerzői filmes, transzcendentális stílus irányába mutat.

Fliegauf újabb epizódjaiban inkább a műfajosodás felé nyit, igaz, csak nagyon kis mértékben. Míg az első részben látható fiatal pár konfliktusa inkább a Budapesti Iskola egyes alkotásait idézi, addig a folytatás hasonló karaktereinek vitája (Jakab Juli és Cziffer László alakításában) már inkább egy melodrámai szerelmi háromszög-sztorit mesél el. Az utolsó epizód pedig egy thrilleres bűnfilmnek ágyaz meg, és egy lopakodós kvázi-akciójelenettel is operál. Másképp fogalmazva: míg az első rész inkább egy halmozott videóinstallációhoz áll közel, addig a Mindenhol látlak már egy klasszikusabb értelemben vett film.

A 2010-es Méh készítésének környékén a rendező által „felfedezett” bizarr és toxikus anya-fia kapcsolatok témája egyben állandó motívumává is vált, amely a Rengeteg második részében is felbukkan. A Liliom Ösvényt és akár a Csak a szél némely jelenetét elnézve ez a viszony jól láthatóan foglalkoztatja Fliegaufot, és ez legutóbbi filmjének okvetlenül a javára vált. Az egyik szkeccs során egy csinos mostohaanya és fogadott felnőtt fia, egy másikban pedig egy erősen vallásos édesanya és kamasz kisfia közti zűrös kapcsolat látható – mindkét szekvencia a legjobban sikerültek közt említhető.

A Rengeteg – Mindenhol látlak Fliegauf Benedek életművében mindenképp kiemelkedő és új irányok felé nyitottságot mutató, mondhatni kísérletező alkotás, mely a Méh után ismét bizonyítékként szolgál arra, hogy a rendező képes kilépni saját komfortzónájából. Mindeközben korai korszakából is bőven merít, így azok rajongói, illetve a slow cinema és a meditatív filmek kedvelői is örömüket lelhetik legutóbbi alkotásában.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Rengeteg: Mindenhol látlak

Rengeteg: Mindenhol látlak

Színes filmdráma, 112 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna