Utolsó szüret – Carla Simón: Alcarràs

2022. július 20. – írta Zakariás Ágota

Az Alcarràs egy lassan hömpölygő, dokumentumfilmes esztétikát is bátran használó drámai történet a családi gazdaságok, a földművelői életforma végnapjairól.

A magány elviselhetetlen könnyűsége – Ulrich Seidl figuráiról

2022. április 25. – írta Siklódi Lehel

Ulrich Seidl filmjeiben az egyén elmagányosodását kutatja, miközben arra is jut ideje, hogy a maga provokatív megközelítésével tükröt tartson korunk társadalmának. Nézőinek felajánlja a látás, illetve a szembenézés kényelmetlen lehetőségeit, hogy ők a szereplőkben találjanak rá saját devianciájuk rég elfeledett képmásaira. Az így megfogalmazott kritika célpontja az önhazugságukban fürdőző osztrák középosztály képviselői mellett a mindenkori néző lesz.

Privát filmtörténet I. – Hogyan (ne) felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?*

2022. január 8. – írta Durst György

Amikor némi kitérő után 25 éves koromban közel kerültem hozzá, megváltozott az életem. Beléptem a filmgyár kapuján, az akkori Lumumba utcai egyes telepre, ahol az igazgatósági épületben a személyzeti osztály működött.

Értelmiségi valóságshow – Fliegauf Benedek: Rengeteg – Mindenhol látlak

2021. július 9. – írta Süll Kristóf

Fliegauf Benedek egyszerre merít inspirációt korai korszakából és keres lehetséges új utakat legutóbbi filmjében, a 2003-as Rengeteg második felvonásában. Miközben ragaszkodik az első rész dokumentarista, hosszú beállításokon alapuló stílusához, tesz egy apró lépést a műfajosodás felé is.

Az otthon mindenhol – Chloé Zhao: Nomadland / A nomádok földje

2021. január 10. – írta Pernecker Dávid

Chloé Zhao nem hibázik, A nomádok földje is mestermű.

Ezt láttuk a 19. TIFF-en 3. – Beasts Clawing at Straws; Balekok a pácban / La odisea de los giles / Heroic Losers; Atlantis; Totul nu va fi bine; Profu'

2020. augusztus 5. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Ferenczi Szilárd, Farkas Boglárka Angéla

Félidőnél tart a TIFF, felpörögnek tehát a mini-filmajánlók is: íme öt film, amit még meg lehet nézni a fesztivál alatt. Van, amit érdemes is.

Újrateremtés – Miloš Forman-napló I.

2020. április 13. – írta Jakab-Benke Nándor

Sorozatban közölt, rendhagyó, szubjektív portré a két éve elhunyt cseh rendezőről.

Erózió – Dárday István–Szalai Györgyi: Filmregény – Három nővér (1977)

2020. április 11. – írta Ritter György

A leghosszabb magyar film jelzőjével Tarr Béla Sátántangója büszkélkedhet. De kevesen tudják, hogy Tarr a dobogó második (sokáig vezető) helyét elfoglaló, négy és fél órás Filmregénynek a rendezőasszisztense volt, míg állandó alkotótársa, Hranitzky Ágnes a vágója. De vajon mennyire nézhető a Filmregény? Mit adhat manapság a Budapesti Iskola improvizált, beszélő fejes doku-játékfilmje? Aki beleveti magát, nehéz filmet kap, de cserébe hitelesen átélheti a pangás éveinek (1964-1982) legkisebb rezdüléseit is. A Filmregény ugyanis igazi történelmi forrás, a ’70-es évek elbeszélése.

Két part között ott vagyok én – Ivana Mladenović: Ivana cea Groaznică

2020. március 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Locarnói Filmfesztivál különdíjával hazatérő Ivana cea Groaznică egy játékos mozi, amiben Mladenović szerb szülővárosába tér vissza, hogy elkötelezett dokumentarizmussal látogassa újra mindennapi valóságát.

A pápa mozija – Fernando Meirelles: The Two Popes / A két pápa

2019. november 19. – írta Rakita Vivien

Fernando Meirelles legújabb, a Netflixen decemberben debütáló filmjében egy igazán furcsa párt mutat be: XVI. Benedek és Ferenc pápa kettősét. Valószínűtlen barátságukat és az oda vezető hosszú utat A két pápa komoly témákat feszegető, mégis meglepően könnyed hangvételű történetéből ismerhetjük meg.