Fliegauf Benedek: Tejút Fliegauf Benedek: Tejút

Képhatár = szemhatár

Fliegauf Benedek: Tejút

ÉRTÉKELD A FILMET!
Tejút
Fliegauf Bence
2007

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

„Formalista blöffnek” és „zen műremeknek” egyaránt nevezték már a fesztiváljárta Tejutat − Fliegauf szerint ez is azt bizonyítja, hogy Rorschach-próbaként működő filmje tulajdonképpen nézőjét teszteli. Ez valóban szinte törvényszerű akkor, ha valaki minimalista stílusban forgat, egy olyan pofonegyszerű alapötletből, amit szinte lehetetlen elrontani.

A távoli domboldal tetején felhúzott sátorból egy alak kászálódik ki vacogva. A hajnali derengésben nem látni, férfi-e vagy nő, ebből a távolságból csak egy lejtőn lefelé induló kis fekete sziluett. A képmező alsó sarkába érve sem látni többet belőle. Megáll, pisilni készül. Nő.

Így kezdődik a Tejút főcíme utáni első jelenet, mely után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy − több szempontból is − a Rengeteg párfilmjét látjuk: akkor az epizódfüzér beszélő fejek premier plánjain elevenedett meg, itt mozdulatlan (nagy)totálok közvetítenek egysnittes jeleneteket; akkor morbid dialógusok mintázták meg a háttértörténeteket, itt, szavak híján, mindig csak az van, ami a képmezőben látható. Az eltérő módon használt filmképek azonban ugyanabba az ismerős fliegaufi univerzumba vezetnek, ahol a hétköznapi(nak tűnő) helyzetekből és szereplőkből fokozatosan körvonalazódik valami elképesztő defektus vagy őrület.

Ami látható, abban nincsen semmi különös: emberek, tárgyak jelennek meg, majd tűnnek el, találkozások és elválások játszódnak, egyetlen szó nélkül. A hajnaltól alkonyig sorba rendezett tíz állóképen minden a maga életszerű ritmusában zajlik, és ezt vágás sem módosítja: ugyanolyan passzív mozdulatlansággal várakozunk, akár a rögzített kamera, miközben a lelassult, meditatív folyamat történéseinek számtalan lehetséges jelentésén töprenghetünk.

A legtöbb vizuál-aszkétizmust gyakorló filmhez hasonlóan, mely önként korlátozza a rendelkezésre álló hatáselemek használatát, Fliegauf „koncept-filmje” is a lemondással többet nyer, mint amennyit veszít. A szűkszavúság, és a csupán totálokra szorítkozó képi minimalizmus szélesre tárja az értelmezési lehetőségeket: honnan jöhet és hova tarthat a játszótér padján megpihenő öregasszony? mi játszódik le pontosan egy babasétáltatás alatt? kit és miért vált ki a dokkon a sötét kabátos férfi? mire fizet be tulajdonképpen nagyapa és unokája a színes gumivár előtt? A válaszoknál nyilván lényegesebbek maguk a kérdések, és az, ahogyan a néhány látható történés mindarra csak utal, ami a képhatáron kívül és túl lehet.

A jelenetek laza szerkezetéből adódhatott az ötlet, hogy a Tejút „intermediális objektumként” tulajdonképpen kiállítható: egymástól függetlenül, párhuzamosan vetíthetők egyes snittjei, ahogy ezt hamarosan a Ludwig múzeumban megnyíló kiállításon is láthatjuk. Ez a bemutatási mód az egyszerűségében szinte támadhatatlan Tejútnak éppen a szerkezeti felépítését teszi próbára: mennyire lesznek hatásosak és önmagukban működnek-e a hol drámaibb, hol elégikusabb állóképek?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Tejút

Tejút

Színes , 75 perc, 2007

Rendező:
Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller