Az út, az idő és a cselekmény – Janisch Attila filmjei DVD-n

2009. december 23.

Amikor először láttam meg a Janisch Attila filmjeinek DVD-összkiadását reklámozó óriásplakátot egy akciós láncfűrész meg egy plazmatévé-hirdetés között, először a helyzet furcsasága tűnt föl. Az már csak később jutott eszembe, hogy ennek a sokatmondó, mégis kevesekhez szóló rendezőnek a mindennapos tárgyak misztifikációja mellett talán maga az út, az úton levés a legfontosabb.

A diliház kapujában – Hitoshi Matsumoto: Dai-Nipponjin / A legnagyobb japán

2009. június 11.

Ha abból indulunk ki, hogy egyes internetes közösségek fórumain a „japán”, mint kategória, a tökéletesen abszurd, és nem egyszer gyomorforgató marhaságok gyűjtőhelyének szinonimája – utalva ezzel elsősorban a Japánból származó videók tömkelegére – akkor máris közelebb járunk a… mihez is?

Vidróczki hazamegy – Nagy Viktor Oszkár: Apaföld

2009. február 2.

Az idei filmszemle jópár nagy- és kisjátékfilmje foglalkozik a társas kapcsolatokra épülő szeretet-viszontszeretet hiányával, lehetetlenségével. A legkülönfélébb alapszituációk és élethelyzetek – prostituált és kitartottja, nevelőnő és intézetis lány, házasságszédelgő fiatalember és lesérült balerina stb. – kivesézése után az Apaföldben apa és fiú viszonya kerül terítékre.

Túl a kerítésen – Horváth Lili: Napszúrás

2009. február 2.

Sokan, sokféleképpen készítettek már Magyarországon úgynevezett „intézetis” filmet. Ezek kis része jól sikerült, nagyobbik hányaduk azonban – köztük Bacsó Péternek a jelenleg folyó filmszemlén versenyben lévő, Majdnem szűz című filmje is – kevésbé, vagy egyáltalán nem. Vélhetőleg az érzékeny téma miatti aggodalomból fakadó bátortalanság.

Origo – M. Tóth Géza: Mama

2009. február 1.

Az idő és a lét ciklikusságának gondolatát a kamera körtáncával elegyítő formai bravúr korántsem idegen a kisfilmműfajtól. M. Tóth Géza a Maestro kvázi-determinizmusának és az Ergo immanens körforgásosságának termékeny ötvözésével újra egy önálló univerzumot hoz létre és szüntet meg, méghozzá a tőle már-már természetesnek ható tökéletességgel.

Le a burzsujjal, lőj a menedzserre! – Gustave de Kervern – Benoît Delépine: Louise-Michel / Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály

2009. január 23.

Bérgyilkost fogadtunk, persze nem magunk ellen, azt már úgyis „lelőtte” Kaurismäki majd’ két évtizeddel ezelőtt, azóta új szelek fújnak itt a nyugati végeken, meg amúgy is, nyakunkon a hitelválság meg a recesszió vagy mi az ördög, lassan már gáz sincs, ideje tehát a váltásnak: le a burzsujjal, lőj a menedzserre!

A film helye – Fliegauf-filmek DVD-n

2008. december 12.

Mivel a Mokép-Pannónia filmkiadó Fliegauf Benedek Csillogás című filmjének elkészültéhez kötötte a rendező e film és a Tejút DVD-n való megjelentetését, immár a teljes eddigi Fliegauf-életmű hozzáférhetővé vált a nagyközönség számára.

Kurvaélet – Bacsó Péter: Majdnem szűz

2008. április 3.

Jelen műfaj nevét a „kisrealista tündérmesébe ojtott romantiko-tragiko-szatirikus nevelődéstörténet, amely nem nélkülöz némi szociografikus ihletettséget sem”-kifejezésben találtam meg. A nagyralátó elképzelés azonban valahogy kificamodott kivitelezés közben. Sok rosszat lehet mondani a magyar filmekről, és nem árt, ha néhányat most is megemlítünk…

Hulladik Típusú Találkozások – Matt Reeves: Cloverfield

2008. március 20.

Manhattan pusztulásánál ordasabb közhelyet nehezen lehetne találni a filmtörténetben. Az már a filmkészítők szerencséje, hogy az elsőrendű viktimológiai adottságokkal rendelkező sziget veszte szerte a világon széleskörű érdeklődésre tart számot. A Cloverfield azonban rácáfol az előre tudni vélt receptre.

Jaj – Rob Zombie: Halloween

2008. január 15.

Talán még a Halloween-széria legelvakultabb rajongói is fellélegeztek, amikor az előző – immár nyolcadik és különösen gyengén sikerült – részben Michael Myers végre-valahára lemészárolta a sorozat kultfigurájának számító Jamie Lee Curtist, gondolván, hogy az időközben iskolaigazgatóvá avanzsált bébiszitter halálával hátha maga a jó Mike is végleg eltűnik a filmvászonról, átadva helyét az emlékezésnek egy hajdanvolt, egyszeri és megismételhetetlen Carpenter-klasszikus felett. Nem így történt…