„De hülyék a nők! Még az okosak is” – jelenti ki egy budapesti kórház orvosprofesszora Horvát Lili legújabb nagyjátékfilmjében, melynek akár a tételmondata is lehetne ez a megállapítás; ám az író-rendező azért ennél sokkal megértőbben viszonyul hősnőjéhez, aki Amerikában ünnepelt idegsebész létére egy reménytelennek tűnő szerelem miatt költözik vissza szülőhazájába.
Horvát Lili egy „h” betűt hátrahagyva, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan kilométeres címét kihívó Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjével bekerült a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába, ami így automatikusan az Oscar-nevezésre legesélyesebb idei magyar filmmé vált. A Felkészülés…-ben megvan minden potenciál, hogy nemzetközi sikereket arasson, ugyanis a lehető leguniverzálisabb témáról, a szerelemről mesél misztikus szépséggel.
A rendező első játékfilmje, a Karlovy Vary Filmfesztivál East of the West programjának fődíját elnyerő Szerdai gyerek hősnője egy magyar rögvalóságban játszódó szociodrámában próbálta több-kevesebb sikerrel megállni a helyét; a Felkészülés… főszereplője ezzel szemben a legelitebb körökből érkezik. New Jersey-ben praktizál a szakma csúcsán lévő idegsebészként, de így sem kevésbé elveszett, mint a Szerdai gyerek intézetben felnőtt Majája. Mártára negyven éves korára talál rá a szerelem egy amerikai konferencián, ahol megbeszéli a szintén doktor Drexler Jánossal, hogy találkoznak majd Budapesten a Szabadság-híd pesti hídfőjénél. Telefonszámot nem váltanak, csak a leegyeztetett időpont marad. Milyen romantikus, nem igaz? Ám sajnos János nem jön el a randira, és amikor Márta felkeresi a munkahelyén, közli a nővel, hogy sosem találkozott még vele.
A logika azt diktálná, hogy Márta összetört szívének darabkáit összegyűjtve visszatérjen régi életéhez, de ő máshogy dönt: ígéretes karrierjét és az Egyesült Államokat hátrahagyva egy lepukkant budapesti albérletbe költözik, és rövidesen megismerkedik a magyar egészségügy állapotával is. A főhős hivatása a Felkészülés…-ben nem mellékes tényező, hiszen az agy működése a film központi részét képezi. Ironikus módon az agy minden részletét tökéletesen ismerő Márta a műtőben tévedhetetlen, de akkor már jóval elveszettebb, ha a saját és a környezete gondolatait, cselekedeteit és érzéseit kéne kiismernie. Arra gyanakszik, hogy csak elképzelte az egész egymásba szeretést Jánossal, és annyira vágyott arra, hogy igaz legyen, hogy végül sikeresen meggyőzte magát róla. A film folyamatosan játszik ezzel a lehetőséggel: nem tudhatjuk, a Jánossal történő interakciók a valóságban vagy Márta fejében történnek, de a nővel együtt mi is azért drukkolunk, hogy az első legyen igaz.
Márta rajongása könnyen tűnhetne őrültségnek, szánalmasnak, vagy egyenesen ijesztőnek, de Horvát a nő oldalára helyezi a nézőt – irracionálisnak tűnő cselekedetein nevetünk ugyan néha, de együtt is érzünk vele. Különben is, ki ne csinált volna már őrültségeket a szerelemért? A nézői szimpátia könnyedén elbukhatott volna a Mártát alakító színésznőn, de az első filmes főszerepét megkapó Stork Natasa lenyűgöző a szakmailag magabiztos, magánéletében bizonytalan idegsebészként: méltán lép be a legikonikusabb csendesen vágyódó filmes hősnők sorába. Döntéseit talán nem mindig értjük, de Stork finom rezdüléseinek köszönhetően azt pontosan tudjuk, mit érez. Szintén telitalálat volt Bodó Viktor rendező visszacsábítása a kamera elé, akin nem látszik, hogy tíz évre szüneteltette a színészkedést: ellenállhatatlan karizmával alakítja Márta szerelmének tárgyát.
Horvát állandó operatőre, az Oscar-díjas Mindenkit fényképző Maly Róbert 35 mm-es nyersanyagra forgatott, ami remekül illik a film valóságot és képzeletet vegyítő atmoszférájához. Hollywoodi szuperprodukciók és magyar sorozatokban agyonhasznált drónfelvételek nem tudják ilyen hatásosan átadni Budapest leharcolt romantikáját. A gyönyörű városi képeket ellensúlyozza az itt élő emberek közérzetének bemutatása és a rendszer (főként az egészségügy) nyíltabb és burkolt kritikája is, mely a Szerdai gyerekhez képest azért jóval kisebb szerepet kap, hiszen kiváltságos helyzetéből adódóan maga Márta is csak felszínesen találkozik ezekkel a problémákkal.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre igazi mozifilm, de nem a blockbusteri értelemben: Horvát Lili sokfilmes rendezőket megszégyenítő magabiztossággal használja a filmnyelvet arra, hogy első pillanattól kezdve magával rántsa a nézőt a fantáziavilágába, amiben kifejezetten jó érzés elmerülni. Bár a film kiindulási alapját adó rejtély végül kicsit túl egyszerűen oldódik fel, a belső utazás így sem veszít értékéből.
