Publicisztika | Věra Chytilová: Sedmikrásky / Százszorszépek (1966) Publicisztika | Věra Chytilová: Sedmikrásky / Százszorszépek (1966)

Ciki (.) (!) (?) Nem ciki.

Věra Chytilová: Sedmikrásky / Százszorszépek (1966)

ÉRTÉKELD A FILMET!
Százszorszépek
Věra Chytilová
1966

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Miért provokálnak mindig a fiatalok? Valóban mindig meg kell haladni a világot, amelyben egy új nemzedék felnő? Vajon soha nem elég jó egy társadalom? Folyamatos erkölcsi züllésben élünk? Javíthatatlan a világ? Nem kapunk egyértelmű válaszokat az előbbi kérdésekre a cseh újhullám egyetlen nőrendezője, Vera Chytilova Százszorszépek c. filmjében, de megfogalmazhatunk új kérdéseket, amelyek a mindenkori társadalom és a felnövekvő generáció közti feszültségek megértésére, elemzésére irányulhat.

A Százszorszépek (Sedmikrásky, 1966) kísérleti film, amelyet nem sokkal a prágai tavasz előtt forgatott Chytilova, és amelyet hosszú ideig betiltottak rendkívüli, szokatlan filmes eszköztára, kritikai hangvétele miatt. A film semmiképpen nem felelt meg a kor egész estés játékfilmjei irányába támasztott igényeknek, elvárásoknak, narratíváját az esetlegesség határozza meg. Azt semmiképp sem állíthatjuk, hogy egy szürrealista alkotással van dolgunk, mint ahogyan azt a film kortárs kritikusai vélték, mert az ábrázolt eseménysor egyáltalán nem rugaszkodik el a valóságtól, nem álomszerű: valóságereje nyilvánvaló, sok vonatkozásában kordokumentum: a 60-as évek Csehországában két lány mindennapjaiból kapunk ízelítőt. A lányok neve azonos, mindkettőt Máriának hívják, de ez csak a film szereposztásában jelenik meg, a film alatt nem hangzik el ez a név, illetve más női neveket használnak. A Mária név az egyik leggyakoribb női név volt évszázadokon keresztül Európában (itt nemcsak a statisztikai adatokra érdemes figyelni, hanem a név biblikus, mitológiai eredetére is, illetve arra a szociológiai kontextusra, amelyben ilyen széleskörű, hosszan tartó használata vált lehetővé), ennek köszönhetően a film két nőalakja „széria-nő”, az átlag nő képviselői lesznek, másrészt pedig a Mária név a szentség, a vallásosság, a szüzesség konnotációját is magában hordja. A lányok életkora egészen pontosan nem határozható meg, erre vonatkozóan nem sok információt kapunk a film során, valahol a kamaszkor és a felnőtté válás/a felnőtté válni nem akarás határmezsgyéjén, voltaképpen a társadalom lakmuszpapírjaiként működnek. Nincs családjuk vagy legalábbis nem ismerjük meg a családjukat, nem is sokat beszélnek erről a kontextusról: saját életterük van, amelyet saját szabályaik szerint laknak be. Minden mondat, amit elmondanak megkérdőjelezhető, még a kérdéseik is, amelyeket folyamatosan feltesznek. Egy filozófiai diskurzus közepébe cseppen a néző, nem a filozófia terminológiájával megfogalmazott kérdések foglalkoztatják a lányokat, hanem folytonosan az élet értelmét, az erkölcs mibenlétét, a szabadság határait elemzik, értelmezik.

Ártatlan csínytevéseik provokációk, dac a világgal szemben. Kifigurázzák a kispolgári létet, a látszat-élet átvilágítására vállalkoznak sajátos eszközeikkel. Olyan helyzeteket teremtenek, amelyek során láthatóvá teszik a társadalom torzulásait, rámutatnak a kicsinyesség, az álszentség, a csalás, a hamisság megnyilvánulásaira. Két iránya van a lányok cselekedeteinek: egyrészt idősebb férfiakat csábítanak el, majd hagynak cserben csúfos módon, „anélkül”; másrészt megragadnak minden lehetőséget, hogy vendéglőben ebédeljenek, vacsorázzanak, egyenek. Mondhatnánk, hogy ez a film az evésről szól, illetve pontosabban fogalmazva a fogyasztásról. A film a fogyasztói társadalom kritikája, a szerelem és az ennivaló fogyasztása mellett az emberi kapcsolatok, az érzelmek, a gondolatok, érzések minimalizálását, a humánus értékek kifordítását járja körül játékos módon, az ártatlanság álcája alatt. A lányok saját forgatókönyv szerint játsszák ki azokat a férfiakat, akik fiatal lányokra vadásznak, pontosabban móresre tanítják, megleckéztetik a kéjenc öregurakat. Mintha valamiképpen rendet szeretnének teremteni a világban, élnek és visszaélnek azzal a lehetőséggel, amelyet a mindenkori fiatal lányok számára az idős férfitársadalom felkínál. A lányok lázadnak, bizonyos értelemben önvédelmi reakció az, ahogyan csapdába csalják a kéjéhes, kicsit bugyuta férfiakat, akik nem látnak át a lányok játékán és sokat remélve részt vesznek a játékban: Chytilova itt megfordítja a szokványos csábítás dramaturgiáját, a filmben legtöbbször a lányok kezdeményeznek. A szexualitás – bár alapvetően lehetőségként jelen van – teljesen hiányzik a filmből, a női test nem a reprodukció, illetve nem a nemi vágy tárgya, hanem a játék öntörvényű szabályaihoz igazodó lehetőség, amelyet a lányok nem használnak, hogy őket se használhassák ki. A geg határán táncoló komikus jegyek sokszor bukkanak fel a filmben, mégis inkább a drámaiság dominál, soha a felhőtlen, őszinte nevetés lehetőségét nem adja meg a rendező.

A generációk között mindig vannak konfliktusok? Mindig ugyanolyan konfliktusokkal kell szembenézzenek a generációk? Mennyire függ az adott kor körülményeitől a szembenállás tétje, hogyanja? Megoldhatóak ezek a konfliktusok? Vagy csak meghaladhatóak? A nők és férfiak közötti generációs különbségek hogyan értékelődnek át különböző korokban (a '60-as években és ma)? A lányok/nők mindig áldozatok a férfi-nő kapcsolatokban? 

A fogyasztói társadalom tagjaiként Mária és Mária a túlfogyasztás, a habzsolás, a pazarlás képviselőivé válnak, az értelmetlen fogyasztás rombolássá, önpusztítássá minősül át. A társadalom torzulását képviseli a két lány, önmaguk elveszítésének kockázatával.

Megmenthető a világ? Öntudatra ébredhet-e a fogyasztói társadalom? Megőrizhetők-e az emberi értékek? Beszélhetünk-e fenntartható moralitásról, erkölcsről? Van-e kiút az értelmetlen dőzsölés világából? 

Chytilva filmje kettős választ ad, a pusztulás és a menekülés kettős lehetőségét kínálja fel: megoldást a felismerés, az ébredés nyújthat, a tudatosítás által válhat valóban láthatóvá a világ, láthatja meg önmagát, kaphat valós képet magáról. A Százszorszépek nemcsak témáját tekintve aktuális, hanem a filmes eszköztár használatának vonatkozásában is. Számos más képfajta jelenik meg a filmben, az ismételt képek sokasága nem öncélú, hanem filmnyelvi megoldásként segítik a film konstrukcióját. A filmben megjelenő fotók, festmények, filmek, képkeretek kibillentik a történetszálat, azt a mindennapi eseménysort, amely a lányok életét mutatja. A képek felülírják a valóságot.

Valóban ekkora hatalmuk van a képeknek? Ennyire átalakítják a valóságot? Vagy a képek csak annyiban erősek, amennyiben átalakítják a világról alkotott képet bennünk, nézőkben?

A filmben előforduló dokumentumfilmrészletek, illetve az annak tűnő kép-intarziák, montázs-elemek a világ állapotjelzői, amelyek párhuzamba állnak a lányok játékos provokatív attitűdjével.

Lehet-e jónak lenni egy olyan világban, ahol a fogyasztás, az élvezetek, a felhalmozás, a cél nélküli dőzsölés van jelen? Meg lehet-e javítani a világot? Meg lehet-e változtatni ezt az élet- és világszemléletet?

Ökofilmnek is tekinthetjük Chytilova alkotását, amennyiben a terített asztal a felkínálkozó világ gazdagságát szimbolizálja, az élet, a lehetőségek, a rendelkezésünkre álló természeti adottságokat képviseli.

Meddig terjed az egyén felelőssége a természet, a társadalom irányába? Mennyire tudjuk alakítani mentális, morális, fizikai életterünket?

A film szimbólumokban gazdag: földre leguruló almák, a bekeretezett, kiállított lepkegyűjtemény, almafa, virágkoszorú, vonat, terített asztal, étel, víz, stb. A film zárójelenetében, miután a felkínált sok és díszes ennivalóban kárt tettek a lányok, a helyzettől megrészegülve – nemcsak az elfogyasztott alkohol miatt, hanem attól a töménytelen mennyiségű, pompásan tálalt ennivalótól, pontosabban annak a látványától, illetve birtoklásától is – lezuhannak, a gravitáció szabályainak megfelelően. A csillár, amelyen hintáznak egyenesen a tóba/tengerbe, vízbe zuhan, ők maguk pedig hirtelen kijózanodnak és megpróbálják helyrehozni, amit elrontottak. A próbálkozás szánalmas látványt eredményez. A csillár másodszorra is leszakad.

Nincs második esély? Van, ami nem hozható rendbe? Lehet-e játéknak tekinteni az életet? A boldogság is vajon csak játék?

A film merész montázs-megoldásaival vizuális felkiáltójeleket alkot, egyik helyszínről átlendít egy teljesen idegen világba, a mozgást kiterjeszti és új tér-idő koordinátarendszerbe helyezi, egy pofonnal a strandról a zöld mezőbe lendít, a fürdőruhás lányokat felöltözteti, a külső és belső tereket drasztikus erővel kapcsolja össze és választja el. 

Chytilova filmje a képi kísérletek mentén új filmnyelvi utakat keres, a film határvonalait szélesíti, ilyen értelemben önreflexív. A több mint fél évszázados film ma is aktuális, szellemiségét és műfaji újításait tekintve ma is fiatal alkotás. Azok a kérdések, amelyeket a film/a filmben szereplő lányok feltesznek, ma sem veszítették el fontosságukat, ezekről gondolkodni ma sem ciki.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Százszorszépek

Százszorszépek

Színes vígjáték, filmdráma, 74 perc, 1966

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat