Koppra beférünk – Szilágyi Zsófia: Január 2.

2024. szeptember 21. – írta Berényi Csaba

Szilágyi Zsófia második filmje a felszínen egy válást követő költözködés egynapos históriája, de az oda-vissza ingázásban felvillantja a harmincas generáció szűkös lehetőségek közé, egy csomagtartóba bezsúfolható komplett életét, az egyéni bizonytalanság és a kötöttpályás társadalmi normák feszültségét.

Összefonódott sorsok – Payal Kapadia: All We Imagine As Light / Minden, ami fénynek tűnik

2024. július 24. – írta Váró Kata Anna

Kapadia nem a szélsőségek bemutatására törekszik, pusztán a maga gyöngéd és kedves hangnemében mesél olyan sorsokról, amelyek nem kerülnek be a hírekbe.

Szabadság, egyenlőség, nővériség – Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood

2024. január 29. – írta Ferencz Orsolya

Az észt dokumentumfilm női sorsok, támogató kapcsolatok keresetlenül őszinte polifóniáját mutatja meg, felszabadítóan egyszerű eszköztárral: a beszédkúra és a terapeutikus hatású megtisztulás rituáléit követi anélkül, hogy ideologikussá válna.

Mérgező virágok – Enyedi Ildikó: Angyaltrombiták

2023. október 16. – írta Buzogány Klára

„Remélem, ez egy vagány ballada lesz” – mondta az Angyaltrombiták forgatókönyvírója, Besenyei Kata tavaly februárban a Filmtettnek. Jelentjük: az lett.

Kitörni a babaházból – Sofia Coppola: Priscilla

2023. szeptember 19. – írta Gyöngyösi Lilla

Sofia Coppola elkészítette az Elvis cáfolatát: a Priscilla szerint az igazi áldozat Priscilla Presley volt, aki hosszú évek munkájával volt képes kilépni a vágyott, de túl sok keserűséget okozó kapcsolatból.

Áldatlan állapotok – Az abortusz témája a kortárs játékfilmben

2022. augusztus 6. – írta Bakonyi Bence

A korábbi évtizedek klasszikusaival szemben a kortárs alkotók biztosra mennek: kényes bioetikai kérdések mélyre ható feszegetése helyett inkább az érzékenyítést és az agitációt választják.

Női sorsok, női tekintetek – Karim Ainouz: A vida invisível / Egy nő láthatatlan élete

2020. augusztus 28. – írta Incze Kata

Karim Ainouz 2002-es, Madame Sata című debütfilmje egy nyomorból szabadulni próbáló transzvesztita táncos köré öveződik, ami akár egy állásfoglalásként is értelmezhető a társadalom által nem túl frekventált rétegek képviseletében. Ezt a társadalmi elkötelezettséget viszi tovább idei, Cannes-ban Un certain regard-fődíjat nyert legújabb filmje, mely egy női testvérpár évtizedeken átívelő különös viszonyát mutatja be az ’50-es évek férfiak által irányított brazil társadalmában. Mindezt teszi olyan hitelességgel, ahogyan azt kevésszer láthattuk ezelőtt.

Ciki (.) (!) (?) Nem ciki. – Věra Chytilová: Sedmikrásky / Százszorszépek (1966)

2020. augusztus 15. – írta Fám Erika

Miért provokálnak mindig a fiatalok? Valóban mindig meg kell haladni a világot, amelyben egy új nemzedék felnő? Vajon soha nem elég jó egy társadalom? Folyamatos erkölcsi züllésben élünk? Javíthatatlan a világ? Nem kapunk egyértelmű válaszokat az előbbi kérdésekre a cseh újhullám egyetlen nőrendezője, Vera Chytilova Százszorszépek c. filmjében, de megfogalmazhatunk új kérdéseket, amelyek a mindenkori társadalom és a felnövekvő generáció közti feszültségek megértésére, elemzésére irányulhat.

Nő a kamera előtt, nő a kamera mögött, nő a vágóasztalnál – Egy önreflexív nőrendező: Agnès Varda

2019. május 27. – írta Fám Erika

A 90 éves korában elhunyt Agnès Varda a francia új hullám egyetlen nőrendezője, többek között olyan filmek alkotója, mint a Cléo 5-től 7-ig, a Boldogság, A teremtmények és az Arcélek, útszélek.

„Rohanunk, és közben vágyakozunk egy másik idő felé” – Interjú Szilágyi Zsófia rendezővel és Péli Sári gyártásvezetővel az Egy nap kapcsán

2018. november 20. – írta Soós Tamás

Egyszerű, hiteles és nagyon magyar film az Egy nap az anyák munkájáról és az örökös rohanásról, de Szilágyi Zsófiát nem a nőiség kérdései érdekeltek igazán a filmben. Erről, és a rendezés nélküli évekről, a minimalizmushoz szükséges bátorságról, valamint a közéleti megnyilatkozásáról is beszélgettünk vele és Péli Sári gyártásvezetővel.