Függetlenek közt függőben – 21. Titanic-beszámoló II.

2014. április 11. – írta Jakab-Benke Nándor

Végéhez közeledik a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 21. kiadása. A fesztivált záró Jarmusch-film előtt még számba vesszük a héten látottakat.

Az erőszak városa – Maïwenn Le Besco: Polisse

2012. április 9. – írta Kovács Patrik

A franciák válasza a Precious – A boldogság árára és a Winter’s Bone – A hallgatás törvényére: kisrealista tereptanulmány a családon belüli bűnelkövetésről, a párizsi társadalom mélyrétegeiről, a rendőrség gyermekvédelmi munkacsoportjának magánéletéről és mindennapos harcairól. Az igazmondás délibábját hajszoló Maïwenn filmje – habár húsbavágóan valósághű – sajnos túl sokat markol, és keveset fog.

Frissítő hidegzuhany – Cary Fukunaga: Jane Eyre

2011. október 21. – írta Szalay Dorottya

Thrillerelemekkel teletűzdelt dráma, melynek a 19. század első modern női fejlődésregénye szolgáltat alapot. A temérdek újragondolást megért Jane Eyre ezúttal egészen új receptúra szerint kerül tálalásra, mellyel a 2011-es év egyik legnagyobb meglepetéseként feszíthet a filmes repertoárban.

A kertben – Shirin Neshat, Shoja Azari: Zanan-e bedun-e mardan / Nők férfiak nélkül

2010. szeptember 30. – írta Ritter György

A tavalyi iráni választások alatt felderengett az esély a teljes demokratizálódásra, ám ez végül kudarcba fulladt. Shirin Neshat és Shoja Azari filmje épp arról szól, hol és mikor siklott ki országuk történelme, így kézenfekvő lenne azt hinni, hogy a tavalyi velencei díjakat (Ezüst Oroszlán és UNICEF) a politikai aktualitás miatt kapták. Ám a Nők férfiak nélkül nem csupán egy történelmi párhuzamot, hanem egy érzékeny női drámát is nézője elé tár.

Míg a fakanál el nem választ – Nora Ephron: Julie & Julia - Két nő, egy recept

2009. október 21. – írta Csoma Emőke

Végre egy film, melyben az omlós ízek és ínycsiklandó illatok iránti szerelem kerül középpontba, míg a férfigyomor csupán mellékszerephez jut. Főhősnőink kiapadhatatlan türelemforrásként tündökölnek, eszük pedig nem a hétköznapi női frivolságokon, hanem újabbnál újabb gasztrono-orgiákon jár.

Piff-paff-puff! – Jan Troell: Maria Larssons eviga ögonblick / Everlasting Moments / Maria Larsson örökkévaló pillanatai

2009. április 10. – írta Csoma Emőke

A címet olvasva nem kell rögtön valami akció- és vérdús filmre gondolni, hiszen Maria Larsson örökkévaló pillanatai nem erőszakos cselekedetekhez, hanem varázslatosan emlékezetes képekhez kötődnek, melyeket egy különös, furcsa gépezet – egy fényképezőgép – tett maradandóvá.

Anyának szánt katonák – Jean-Paul Salomé : Les femmes de l’ombre / Kémnők

2009. január 22. – írta Nagy Boglárka

A Kémnők azon kevés filmek közé tartozik, amelyekben a világháború nem a nácik kegyetlenkedéseiről szól, hanem emberpróbáló helyzetekről, feladatok és kötelességek teljesítéséről, amelyek gyakran halálos veszéllyel járnak. Lírai hangulatú jelenetei mintha a Nagy ábránd gyöngébbik (nemű) változatát hoznák létre.

Az egyes számú film az egyes számú női detektívről – Anthony Minghella: The No. 1 Ladies' Detective Agency

2008. november 27. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idén elhunyt brit színházi, tévés és filmes rendező Anthony Minghella egész életében komolyan vette az ecoi aforizmát, miszerint „egy klisé nevetséges, száz klisé megható”. Poszthumusz bemutatott filmjét, az Egyes számú női detektívügynökséget a couleur locale és a hozzá tartozó színészek egyszínű sokszínűsége emeli ki a salakból, s remélhetőleg a feledés karmai közül is.

A szépségszalon titkai – Nadine Labaki: Sukkar banat / Karamell

2008. július 11. – írta Márton Imola

Körömlakk, langyos víz, hajfesték és forró karamellillat – a bejrúti szépségszalon intim közege igazi menedék a filmben szereplő nők számára. Miközben a háborús hangulat itt is érezteti hatását, olyan történetek, vágyak és törekvések kerülnek felszínre, amelyeket az arab világ nem csupán tabuként, hanem adott esetben büntethető törvényszegésként kezel.

Elsőfilmes korkép a perifériákról – Faur Anna: Lányok

2008. január 15. – írta Zudor Imola

Testnedvszagú, vaskos realizmus Budapest külkerületeiből. Székbe döngölően precíz képi és tartalmi fogalmazás, jó arány- és stílusérzékkel felvázolt állapotrajz hervasztó nagyvárosi rögvalóságunkról – egy kétségtelenül erős rendezői vénával megáldott, frissdiplomás elsőfilmes nő kameratolla nyomán.