Ötvenéves immár a mindössze két filmet megért, de legendás Newman-Redford-duó első mozija, a Sundance fesztivál nevét is ihlető Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Íme, pár érdekesség a film kapcsán.
- William Goldman író valós figurákra alapozva írta a forgatókönyvet: az igazi Butch Cassidy neve Robert Leroy Parker volt, és onnan kapta a becenevét, hogy egy adott ponton hentes volt a szakmája (butcher). Társa, Sundance Kid, pedig onnan kapta a nevét, hogy a wyomingi Sundance városkában csukták le (de a filmfesztivál nem itt van, hanem Utah-ban). Igazából Harry Alonzo Longabaughnak hívták. Mielőtt a filmben látható módon megszöknek a törvény, egész pontosan a Pinkertonok keze elől, tényleg egy bűnszövetkezet oszlopos tagjai voltak, bankokat és vonatokat fosztogattak.
- Bandájuk másik neve a Wild Bunch volt – de nem kell összetéveszteni őket Sam Peckinpah ugyanabban az évben moziba kerülő, Wild Bunch című filmjének kivénhedőfélben lévő gengsztereivel, még akkor sem, ha igen sok közös vonást mutatnak. Ez azért is érdekes, mert a Fox-féle Butch direkt versenyben volt a Warner-féle Vad bandával, ami végül pár hónappal megelőzte a mozikban. A Foxnál nem akartak zavarodást, így hát a filmben Cassidy bandájának egy másik nevét, a Hole-in-the-Wall Gang-et használták a Wild Bunch helyett. A bűnbanda nem a kukkolásról lett híres, hanem azt a wyomingi szorost hívták Hole-in-the-Wallnak, ahol előszeretettel fosztogattak.
- Szexizmus vagy rendezői hübrisz? Katharine Ross (aki a filmben Etta Place-t, Sundance csaját alakítája) első nap kiment a forgatásra, és konstatálta, hogy az öt kamerához mindössze négy kameramann van. Conrad L. Hall vezető operatőr odarakta az ötödik kamerához és megmutatta, hogyan kell kezelni. George Roy Hill csak magában füstölgött aznap, de másnaptól kitiltotta Rosst a forgatásról – kivéve természetesen azokat a napokat, amikor színészként kellett ott lennie. Meg is lett az eredmény: Ross úgy emlékezett vissza, hogy a legjobban azokat a napokat élvezte, amikor nem a rendezővel, hanem a second unittal forgathatott (mint például a hasznos hang nélküli biciklizős jelenetet).
- Nemcsak neki gyűlt meg a baja George Roy Hillel: Paul Newman kettéfűrészelte a rendező íróasztalát, mert az nem akarta kifizetni a piát, amit Newmantól lopott. Ennek ellenére még dolgoztak együtt, sikerült ráduplázni a Butch sikerére az 1973-as A nagy balhéval (The Sting), ami a Redford-Newman-duó második (és utolsó) nagy dobása volt. Egyébként csak ma tűnik olyan kiegyensúlyozottnak ez a duó, akkoriban viszont Newman volt a nagyobb név a piacon. Annyira, hogy csak amikor a Sundance kölyök szerepére először szerződtetett, a jattot kevesellő Steve McQueen kilépett a projektből, cserélték fel a film címében a két nevet. Először ugyanis The Sundance Kid and Butch Cassidy lett volna.
- Redford mind saját maga akarta csinálni a kaszkadőrjeleneteit. Newmannek ez nem tetszett, főleg az, amikor Redford a mozgó vonat tetején akart szaladgálni. „Nem akarok semmi hősködést látni itt, nem szereték egy színészt elveszíteni” – nyomatékosított Newman. A trehánysága miatt is sokat szívatta Redfordot, aki folyamatosan késett. Sőt, Redford próbálni sem akart, hogy alakítása ne veszítsen a spontaneitásából, de végül a Newman iránti tiszteletből mégiscsak lepróbálták a jeleneteket. Az efféle nézetkülönbségek ellenére később Newman azt nyilatkozta, hogy ez a forgatás volt a legnagyobb buli egész életben, mert nagyon sok sört ittak Redforddal.
- Newman nem tudta magát elképzelni vígjátéki szerepben, és alig akarta elvállalni a filmet. A rendező győzte meg arról, hogy nem kell rájátszania a poénra, csak mondja el a maga száraz stílusában – és bevált. Apropó, vígjáték: az első tesztvetítéseken a közönség túl hosszasan hahotázott, és Hill ettől megijedt, hiszen vicces filmet akart ugyan, de nem vígjátékot, így aztán vagdosott a poénokból. „Kacagtak a tragédiámon” – sérelmezte.
- A filmkészítők azt szerették volna, hogy Bob Dylan énekelje el Burt Bacharach betétdalát (a Raindrops-ot) a filmhez, ami egyébként csak a nyersvágás elkészülte után íródott. A trubadúr visszautasította a melót. Végül B.J. Thomas elvállalta az éneket, de egy ideig bánkódhatott: Bacharach hét felvételt készíttetett a nótából, mert nem tetszett neki az első hat. (Redford sem rajongott a dalért.) Végül legjobb betétdalért járó Oscart kapott, úgyhogy már nem maradt amiért bánkódni. „Legjobb betétdalos” filmek ritkán kapnak legjobb filmnek járó Oscar-jelölést: ez a film volt az egyetlen abban az évben.
- A film először langyoska reakciókat eredményezett. John Boorman rendező egyenesen utálta, hiszen szerinte ez a film felelős a western-műfaj alkonyáért. Ebert és Siskel sem rajongtak annyira. El is szomorodott Goldman és Hill – a filmet aztán a szóbeszéd tette naggyá és sikeressé. Mások viszont kimondottan rajongtak érte: David Fincher állítólag emiatt a film miatt akart rendező lenni.
- Ez a film a rekorder a mai napig, ami a legtöbb BAFTA-díjat illeti. Egész pontosan kilencet kapott: legjobb film, rendező, színész (Redford), színésznő (Ross), forgatókönyv, operatőr, vágás, hang és zene. Többet nem is nagyon kaphatott volna, hiszen a tizedik jelölése egy másik legjobb színész lett volna...
