Az exnyomozó Ben, miután véletlenül megölte egyik munkatársát, családjától elidegenült, munkanélküli alkoholistaként tengeti mindennapjait. Éjjeliőrnek szegődik a Mayflower nevű leégett luxusáruházba, épp oda, ahol tükrök nem a szokásos módon működnek. Első éjszaka máris elkezdődik a buli, ami egészen a film végéig tart...
Lassan hagyománnyá válik, hogy az amerikai filmipar, ütős horrorsztorik hiányában, Kelet felé kacsintgat. Alexandre Aja filmje esetében is remake-ről van szó: a rendező-forgatókönyvíró Sung-ho Kim Geoul Sokeuro című horror-thrillerét gyúrja újra. Noha a két film alaptörténete ugyanaz, mégsem egymás tükörképei. Mintha a korábbi film tükörbe nézne, és nem egészen saját magát látná. Épp, mint az alkotások szereplői.
A Tükrök című román–amerikai koprodukció abból a gondolatból indul ki, mely szerint létezik tükrön kívüli és tükrön belüli élet. Ilyen módon megtörténhet az, hogy az ember két énje két különböző életet él. Az sem jelent igazából problémát, ha mondjuk a tükrön kívüli én megsemmisül: a másik vidáman éldegél tovább a tükrön belüli világban. Alexandre Aja alkotásában mégsem ennyire békés a helyzet. Filmjében a tükrök nem csak a két világ közötti határvonalként működnek, hanem rációval rendelkező eszközök, amelyek szabadon döntenek a velük kapcsolatba kerülő emberek életéről. A sors a főszereplő Ben Carsont (Kiefer Sutherland) is összehozza sajnos a démoni tükrökkel.
Az exnyomozó Ben, miután véletlenül megölte egyik munkatársát, családjától elidegenült, munkanélküli alkoholistává vált. Vágyik arra, hogy megváltozzon, amihez az első lépés a munkavállalás. Éjjeliőrnek szegődik a Mayflower nevű leégett luxusáruházba, épp oda, ahol a bizarr tükrök leledzenek. Első éjszaka máris elkezdődik a buli, ami egészen a film végéig tart: a tükrök parancsolnak, Ben engedelmeskedik. A tükrök mögött több minden rejlik, mint gondolnánk: démonok és tükör általi halált halt emberek tombolnak odabent.
És rögtön el is kezdődik a sablonok sorozata: a racionális orvosfeleség, aki nem hisz férjének; a skizofrén kislány, akiből apáca lesz; a veszélyben lévő család, akiért mindenre képes a szerető férj és apa; a főszereplő, aki hőssé lesz, mert teljesítette a feladatot. A hősi státus azonban nem tart sokáig.
A film faképnél hagyja a közhelyeket, és a hősből vesztest farag, legalábbis részben. Ben teljesíti a tükrök kívánságát: megtalálja és elhozza a Mayflower melletti kórház tükörszobájába a skizofrénből tiszta tudatú apácává lett nőt. Ez azonban több következménnyel is jár. A démonok visszaszállnak egykori gazdájukba, Anna Essekerbe (Mary Beth Peil), viccesen és ugyanakkor gusztustalanul torz szörnnyé változtatva őt. Anna és Ben a szó szoros értelmében tűzön-vizen át hajkurássza egymást.
A jó és a rossz harcából végül utóbbi kerül ki győztesként. A képek nem teszik egyértelművé Anna halálát, a főszereplőét viszont annál inkább. Ben kilépdel a Mayflower epületéből, és a tükrön belül találja magát: a szavak tükörírásban szerepelnek, a bal jobb és a jobb bal lett, a tükörbe belenézve pedig nem lát semmit. Tükrön kívüli énje tehát elpusztult.
Kérdéses azonban, hogy a tükrön belül élni tényleg nem jó vagy csak furcsa? A film sajnos sok mindenre nem ad letisztult választ. Nem lehet tudni, hogy Michael (Cameron Boyce), Ben kisfia hogyan és miért kezd el kommunikálni, sőt játszani tükörbeli énjével. Nem világos számunkra az sem, hogy milyen szabályok határozzák meg a tükör két oldala közötti viszonyt. A tükrön belüli ének látszólag mindig gonoszként jelennek meg. Így azonban az utolsó jelenetben miért viselkedik Ben tükrön belüli énje ugyanúgy, mint egykori tükrön kívüli énje, amely folyamatosan a jóra törekedett?
A film további hibája, hogy horrorként csődöt mond: a véres képek megnevettetnek minket. Az ijesztőnek szánt jelenetek leginkább lapos, olcsó poénokhoz hasonlítanak. Mindez annak ellenére történik így, hogy a film elképesztő díszlettel rendelkezik (a belsőket az egyik bukaresti Ceauşescu-épületben, a nemzeti könyvtárnak szánt, máig kihasználatlan monstrumban forgatták), és nagyon izgalmasan játszik a fényekkel. Ám ha horrorként nem is működik a film és ha az alapgondolat nem is új, bizonyos ideig biztosan másként fogunk tükörbe nézni, mint eddig.
