Horror az anyaméhben – Arkasha Stevenson: The First Omen / Az első ómen

2024. április 10. – írta Süll Kristóf

Láthattuk már az Antikrisztus felcseperedését, az apa (vagy apák) kétségbeesett hadakozásait a Sátán épülő birodalmával, most pedig női szemszögből kísérhetjük végig a kis Damien születését: az anyaméh válik a jó és rossz küzdelmének színterévé.

Szent Benedetta legendája – Paul Verhoeven: Benedetta

2022. január 20. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Paul Verhoeven új filmjében a szent és a profán találkozása egy Szűz Mária-szobrocskából faragott fadildóban ölt testet, apácák kezdenek romantikus és szexuális viszonyba a zárda falai közt, üstökös jön, pestis tombol, és az egyházi autokrácia kegyetlen kínzásokkal sújt le a testi  bűnök élvezőire.

Apácákról és emberekről – Anne Fontaine: Les innocentes / Ártatlanok

2017. január 4. – írta Székely Bíborka

Kolostor, háború, kiszolgáltatott nők, hit és bátorság. Mialatt tél van, és csend, és hó, és halál. Anne Fontaine festményszerűen gyönyörű legújabb filmje most is napokig kísérteni fog.

Hazaérni – Paweł Pawlikowski: Ida

2015. január 15. – írta Verpeléti András

Több mint 75 év elteltével azt gondolnánk, hogy a rengeteg könyv, film és egyéb művészeti feldolgozás után nem sok újat lehet elmondani a második világháború és a holokauszt borzalmairól vagy az épülő kommunizmus fojtogató atmoszférájáról. A lengyel (származású) Pawłikowskinak mégis sikerült, ráadásul úgy, hogy ezt a sok-sok súlyos kérdést és problémát egyetlen család történetébe sűrítette bele.

Egyelőre röpképtelen – Steven Knight: Hummingbird / Kolibri-kód

2013. május 14. – írta Pernecker Dávid

Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) és a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises) méltán üdvözített forgatókönyvírója végre-valahára – sok produceri passzolgatás és a finanszírozási akták ide-oda tologatása után – elkészíthette rendezői bemutatkozását. Ugyanakkor – már most érdemes visszavenni a lelkesedésből – igazán érdekes, hogy míg a két fent említett film forgatókönyve nem sok kivetnivalót hagy maga után, addig a Kolibri-kód üvölti magáról az elsőfilmes-jelleget.

Az ördögűzés kellékei – Cristian Mungiu: După dealuri / A dombokon túl

2012. november 2. – írta Kovács Bea

2005-ben egy fiatal lány életét veszti egy ortodox pap által vezetett ördögűzésben. Országos médiabotrány. Hét évre rá Cristian Mungiu filmet készít a történtekből – máris az elmúlt két évtized legjobb román produkciójaként tartják számon. A dombokon túl két síkon indítja el a reflexiót: elsősorban maró társadalom- és egyházkritika, mind az egészségügyi, mind az igazságszolgáltató rendszer bírálata, másodsorban komplex emberi érzelmeket és kapcsolatokat helyez nagyító alá, kegyetlenül boncolgatja ezeket a végtelenül tehetetlen néző előtt. Hit és kétely harca, emberi és isteni szeretet közti különbség, lelki betegségek és ezeknek fizikai megnyilvánulása, az egységes, igaz nézőpont hiánya, elmagányosodás, megfelelési vágy, végső összeroppanás – elválaszthatatlanul vannak jelen a két és fél órás opuszban.

Tükrön innen, tükrön túl – Alexandre Aja: Mirrors / Tükrök

2008. november 5. – írta Márton Imola

Az exnyomozó Ben, miután véletlenül megölte egyik munkatársát, családjától elidegenült, munkanélküli alkoholistaként tengeti mindennapjait. Éjjeliőrnek szegődik a Mayflower nevű leégett luxusáruházba, épp oda, ahol tükrök nem a szokásos módon működnek. Első éjszaka máris elkezdődik a buli, ami egészen a film végéig tart...