A Marvel-filmjeikkel kasszát robbantó Russo testvérek az Amerika kapitány és a Bosszúállók után egy újabb akció-franchise rendezésére vállalkoztak. A Mark Greaney regényéből adaptált történet ugyan a férfilét örök dilemmáival foglalkozik, viszont a Netflix gigaköltségvetése ellenére sem válik többé öncélú lövöldénél.
A CIA leghatékonyabb operatív törzse elítéltekből verbuvál magának végrehajtóosztagot. A mindenki által csak Hatosként ismert titkosügynök (Ryan Gosling) is így kerül a céghez, hogy a szabadságért cserébe különböző akciókat hajtson végre a kormány megbízásából. Aktuális küldetése során azonban olyan bizalmas információk jutnak Hatos birtokába, melyek miatt ő maga kerül a célkeresztbe.
A szürke ember pontosan azt nyújtja a férfiaknak, amit A szürke ötven árnyalata a nőknek: mindkét nemzetközi bestseller-adaptáció az adott nemi szerepekhez igazított külsőségeken keresztül igyekszik zsigerien szórakoztatni. Ryan Gosling „utcai” James Bond karakterének és Chris Evans bajszos rosszfiújának globális párharcában az ideális és a vágyott maszkulinitásminták közötti küzdelem fejeződik ki. A valódi névvel sem rendelkező főhős sokkal inkább általánosíthatóan modellszerű, mintsem önálló identitással rendelkező karakter. Hatos nemcsak külsőleg testesíti meg az eszmei férfiképet görög istenségeket megszégyenítő, kimunkált izomzatával, hanem a hagyományos értékrendek szerinti viselkedésformák normáit is szolgaian képes követni: munkája során kérdés nélkül, maradéktalanul látja el a ráosztott feladatokat, cselekedetei ráadásul mindvégig választott családja érdekeit szolgálják. Hatos fáradhatatlanul halad előre a megpróbáltatások kereszttüzében, miközben a férfilét különböző állomásait éli át.
Hősünk kezdetben az őt beszervező felettes tiszt, Fitzroy (Billy Bob Thornton) fogadott fiaként talál magára, az idősebb apafigura támogatásának köszönhetően válik szakmája legjobbjává. A történet előrehaladtával viszont a nyugdíjas Fitzroy szorul Hatos segítségére, aki gondolkodás nélkül siet egykori mentora megmentésére. A fokozatosan férfivá érő hősnek azonban ekkor már társa is akad a bajban egy hűséges ügynöknő (Ana de Armas) személyében. A kölcsönös partnerségben metaforikusan megmutatkozó férjszereptől pedig logikus út vezet Hatos képletes édesapává éréséhez, mikor végül fogadott lánya (Julia Butters) kiszabadításáért kockáztatja életét.
A Hatos nyomába eredő Lloyd Hansen (Chris Evans) rivális bérgyilkosa ellenben egy korlátlan forrásokkal rendelkező, nagyzoló playboy, aki fittyet hány a szabályokra, önhatalmúlag cselekszik és semmiért sem vállal felelősséget. A tenyérbemászó figura Hatos egyértelmű ideológiai ellentéte, miközben a két férfi nem sokban különbözik egymástól képességeiket és eszközeiket tekintve. A tipikus macsó vonásokkal rendelkező Lloyd kiváltságos helyzete és kötetlensége azonban könnyen imponálhat Hatos szolgálatkész attitűdjével szemben. A könnyed élet vágyott csábítását egyértelműen démonizáló történet mégis kifejezetten fekete-fehér erkölcsi kérdésként kezeli a hagyományos társadalmi értékek tiszteletben tartását. A cím ugyanakkor nem a hétköznapi, szürke (kis)emberekre utal, hanem a törvényesség határán mozgó, internacionális verőlegényeket takar.
A Russo tesók ennek megfelelően csak ritkán szakítják meg filmjük John Wicket idéző önfeledt akciózuhatagát a történetépítésre szolgáló rövid átvezetőkkel vagy a karakterekre fókuszáló visszaemlékezésekkel. A papírmasé cselekmény menekülésnarratívája kizárólag különböző nagyszabású akciószekvenciák epizódjaiból áll össze, melyek száma a legtöbb blockbusterhez képest is kiemelkedően magasnak bizonyul. A film az első képkocka felvillanásától a stáblista legördüléséig folyamatosan maximális fordulatszámon pörög. Ezáltal az eleve tetőpontjáról induló történet feszültségét már lehetetlen tovább fokozni és az alkotók sem próbálkoznak újabb fordulatokkal gazdagítani a narratívát. A különböző nemzetközi helyszíneken előadott sematikus lőpárbajok és kézitusák, a repülőgépkatasztrófa légiakrobatikája, a prágai villamosromboló autósüldözés vagy a végső kimenekítés robbanásokkal dúsított jelenetei nemcsak egymás túllicitálására képtelenek, de ismétlődő dramaturgiájuk miatt gyakran fárasztónak is érződnek a kétórás játékidő alatt.
A minőséget mennyiséggel kompenzáló Netflix-alkotás azonban még a streamingszolgáltató más sajátgyártású szuperprodukcióihoz képest is kifejezetten tartalmatlannak hat. A szürke ember fantáziátlan megvalósításából hiányzik a Six Underground – Hatan az alvilágból vizuális sokszínűsége, a Különösen veszélyes bűnözők könnyed humorú sztárgárdájának közönségcsalogató karizmája vagy a Tyler Rake: A kimenekítés nyers brutalitása. Így Russóék legújabb rendezése kizárólag a műfaj elkötelezett hívei számára képes két órányi adrenalinlökettel szolgálni.
