„I’m from the future. You should go to China” – hangzik el A jövő gyilkosa (Looper, 2012) című filmben. Tekintve, hogy Kína a világ legnagyobb filmpiaca, és nagyban befolyásolja a nemzetközi filmek által termelt profitot, ez a mondat nemcsak a film főszereplőjének szemszögéből, hanem a hollywoodi filmstúdiókéból is jó tanácsként értelmezhető, amit utóbbiak készségesen meg is fogadnak.
A világon több olyan ország is van, ahol a külföldi, különösen hollywoodi filmeket cenzúráznak vagy egészen betiltanak. Ilyenek például Oroszország, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Törökország és Kína. Ezek közül azonban egyedül a kínai filmpiac olyan jelentős, hogy a külföldi filmek szisztematikus korlátozása komoly problémát jelentsen a nemzetközi filmstúdiók számára. Kína filmpiaca 47 milliárd jen (7,4 milliárd dollár) bevétellel már második éve a világ legnagyobbjának számít, ezzel a második helyre szorítva vissza az Egyesült Államokat. 2021-es adatok szerint Kínában több mint 82 000 mozivászon van összesen, míg az Egyesült Államokban mindössze 41 000 – írja a Statista.com. A Sony legújabb kalandfilmje, az Uncharted (2022) kínai bevétele pl. eddig összesen 15 millió dollár körül van.
A dolgok jelenlegi állása szerint tehát: „China is where the money is.” Így a hollywoodi filmstúdiók fontos érdeke, hogy a filmjeiket Kínában is forgalmazhassák. Ezt azonban a kínai államapparátus nem igazán akarja engedni, vagy ha mégis, akkor ennek feltételeit a saját érdekei szerint szabja meg.
A kínai cenzúra formái
A filmpiac állami ellenőrzése rendkívül összetett probléma, egyaránt vonatkozik az importált filmek átalakítására és az import korlátozására. A kínai kormány hatáskörébe tartozó Központi Propagandaosztály (Central Propaganda Department, CPD) cenzorai gondosan ügyelnek arra, hogy megóvják az állampolgárokat az olyan jelenetektől, amelyek rossz hatással lehetnek a közerkölcsre. Így a mozikban vetített filmekben nem jelenhet meg meztelenség, homoszexualitás, fiktív lények, pl. szellemek vagy varázslat, de az olyan filmeket sem fogadják szívesen, amelyekben a rosszfiúk büntetlenül megúszhatnak egy-egy gaztettet. A cenzúra a filmeket a Kínai Kommunista Párt által felállított értékrendszerhez igazítja, gondoskodik arról, hogy a Kínáról alkotott kép összhangban legyen az állami propagandával. Ennek érdekében kivágnak, megváltoztatnak jeleneteket, de arra is van példa, hogy a filmekhez hozzáadnak a rendező által eredetileg nem tervezett részeket. A Vasember 3 (Iron Man 3, 2013) című Marvel-film készítői pl. a kínai változathoz hozzáadtak olyan jeleneteket, amelyekben a főhős életét kínai orvosok mentik meg.
A cenzúra azonban nem csak a filmek tartalmára terjed ki. A külföldi filmek kínai importját kvótarendszer szabályozza, amely évi 34 filmet engedélyez. Államilag szabályozzák a bemutatók dátumát, a vetítések számát, és a filmek reklámját is. Bizonyos nemzeti ünnepek idején, például 2021-ben Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulója alkalmából két hónapig tilos volt külföldi filmeket vetíteni, de a holdújév idején is csak hazai vetítéseket rendezhetnek.
A hazai produkciókat előnyben részesítő stratégiák nagyban befolyásolják a külföldi filmek által termelt profitot. Így óriási filmpiacának köszönhetően Kínának hatalmában áll, hogy keresztbe tegyen a hollywoodi filmstúdióknak. Márpedig – tekintve az elmúlt években felerősödő gazdasági versengést Kína és az Egyesült Államok között – miért ne akarna? Az olyan vezető filmgyártóknak, mint pl. a Warner Bros, a Sony, a Paramount, a Universal vagy a 21st Century Fox túl nagy veszteséget jelentene kiszorulni a kínai piacról. A PEN America nevű, a szólásszabadsággal és az alapvető emberi jogok védelmével foglalkozó civilszervezet jelentése rámutat, hogy az utóbbi években egyre inkább megfigyelhető a hollywoodi rendezők körében egyfajta öncenzúra alkalmazása: úgy készítik el a filmjeiket, hogy azok átmenjenek a cenzorok rostáin, nem érintenek olyan témákat, amelyek Kínában érzékenyek lehetnek.
A cenzúra általában az alkotói szabadság ellehetetlenítését jelenti. A hollywoodi filmek ön- és kínai állami cenzúrája azonban olyan probléma, ami inkább a piaci, mintsem az alkotói szabadság kérdése körül forog.
Mi számít tabunak a kínai mozivásznon?
2016-tól Kínában törvény is szabályozza, hogy mi jelenhet meg a kínai piacra kerülő filmekben. A filmipari prómózást szabályozó törvény (ld. Film Industry Promotion Law) írásba foglalja a kormány által hosszú ideje alkalmazott cenzúra már meglevő gyakorlatait. A kormány abszolút és önkényes hatalmat gyakorol a filmipar felett, az is előfordulhat, hogy egy film vetítésének engedélyét, amire előzőleg rábólintottak, később visszavonják, és ezért még csak magyarázkodniuk sem kell. Ez történt pl. Quentin Tarantino 2012-es filmjével, a Django elszabadullal (Django Unchained), itt a cenzorok annyival rendezték le az indoklást, hogy „technikai okokra hivatkozva” tiltják be a filmet. A törvény homályos megfogalmazása és bizonytalan alkalmazási körülményei miatt nem egyértelmű, hogy pontosan mit jelenhet meg a kínai mozivásznon, és mi nem. Ez pedig tovább erősíti Hollyoodban az öncenzúrára való hajlamot. Íme néhány példa tiltott tartalmakra a törvény 16. cikkelye alapján!
A „nemzeti egységet veszélyeztető” tartalmak
Tilos az alkotmányt sértő, ellenállásra buzdító tartalmakat megjeleníteni, és tilos a nemzeti egység, nemzeti érdekek és a nemzetbiztonság megsértése. Ez gyakorlatilag bármit jelenthet, ami a kínai kormánynak szemet szúrhat. Kína számára érzékeny, ezért a külföldi filmek számára kerülendő téma pl. a vitatott területek (Tibet, Hszincsiang és a Kelet-Kínai-tenger), de a kínai érdekszférába tartozó autonóm vagy független területek (Tajvan, Hongkong) kérdése is, a demokrácia melletti tüntetések, és bármi, ami a Kínai Kommunista Párt vezetésének legitimitását megkérdőjelezi.
A Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet, 1997) című film miatt mind a főszerepet játszó Brad Pitt, mind a rendező, Jean-Jacques Annaud persona non grata lett Kínában, mert a valós történet alapján készült életrajzi film egy osztrák hegymászó és a Dalai Láma közti barátságot jeleníti meg. Később mindkettőjüknek sikerült kihúzatni a nevüket a „feketelistáról”: Annaud nyilvános bocsánatkérő levéllel, majd francia–kínai koprodukciók rendezésével, Brad Pitt pedig a Szövetségesek (Allied, 2016) című háborús thrillerben való szereplésével „lopta vissza” magát a kínai kormány szívébe. (Az utóbbiról bővebben itt lehet olvasni.)
A 2016-os Doctor Strange című Marvel-film rendezője, Scott Derrickson már elővigyázatosabb volt, amikor a főhős eredetileg tibetinek tervezett mesterét keltára változtatta a kínai piacon való szereplés anyagi vonzatát szem előtt tartva – olvashatjuk a PEN America jelentésében.
Kína nem csak a filmekben ügyel kínosan a kormányt és az országot érő kritikára. Chloé Zhao kínai filmrendező nemzeti büszkeségként volt számon tartva mindaddig, amíg egy 2013-as interjúban azt nem nyilatkozta, hogy Kína tele van hazugságokkal, és erre csak akkor jött rá, amikor külföldön kezdett el tanulni. Kijelentésének következményeképpen a kormány cenzúrázta a Zhaóval kapcsolatos internetes adatokat, illetve a 2021-es Oscar-gála közvetítését is betiltotta, ahol a rendezőnő filmje, A nomádok földje (Nomadland, 2020) elnyerte a legjobb rendezésnek járó díjat.
A „történelem elferdítése”, valótlanságok
A filmekben nem jelenhetnek meg a (különösen a kínai) történelmet „elferdítő” események, de a varázslat, az időutazás, illetve a misztikus, babonai lények, pl. szellemek filmes ábrázolása sem elfogadott. A Vissza a jövőbe (Back to the Future) sorozat pl. az időutazás-narratíva mellett a történelemhez való frivol és tiszteletlen viszonyulása miatt van betiltva. A kínai hatóságok különösen azt kifogásolták, hogy a szereplőknek hatalmukban áll megváltoztatni a történelmet.
Arra, hogy a történelem elferdítése mennyire homályos és tágan értelmezhető, jó példa a Volt egyszer egy... Hollyood (Once upon a time… in Hollyood, 2019), amit egy héttel a bemutató kitűzött időpontja előtt vontak vissza, mert Bruce Lee-t nem eléggé hősiesen jeleníti meg. A bemutató törlését állítólag Bruce Lee lánya, Shannon Lee kérte.
A varázslat megjelenítésének tilalmát viszont némi leleményességgel ki lehet cselezni, csak egy egyszerű narratív fordulat kell hozzá: a varázslatot „tartalmazó” történet átmehet a cenzorok rostáján, ha a végén kiderül, hogy az egész csak álom volt. Így kapott zöld utat a 2017-es, Coco című, mexikói halottak napi szokásokhoz kapcsolódó animációs film.
A „közerkölcsöt rontó” tartalmak
Nem jelenhetnek meg a filmekben pornográf elemek (sem a heteroszexuális, sem azonos neműek közötti erotikus jelenetek), bűnözést vagy erkölcsileg kifogásolható cselekedeteket megmutató tartalmak (szerencsejáték, drogok, erőszak). A kiskorúak mentális egészségét veszélyeztető tartalmak is tiltottak, Kínában ugyanis nem létezik korhatár szerinti besorolás, minden filmet nézhetnek kiskorúak is.
Ennek megfelelően A Karib-tenger kalózai második részét, a Holtak kincsét (Pirates of the Caribbean: Dead Man’s Chest, 2006) a kannibalizmust és a (kínai!) kalózokat megjelenítő részei miatt teljesen betiltották, a Freddie Mercury életéről szóló Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody, 2018) című filmből pedig kivágták a homoszexualitást ábrázoló részeket. A Felhőatlasz (Cloud Atlas, 2012) című amerikai sci-fi Kínában vetített változata közel 40 perccel lett rövidebb az eredetinél, miután kivágták a meztelenséget tartalmazó részeket.
Előfordul az is, hogy a filmcenzorok néha megmosolyogtató indoklást fűznek a kivágott részhez. A Titanic felújított, 2012-es 3D-verziójából pl. kivágták azt az ikonikus jelentet, amelyben Jack (Leonardo DiCaprio) aktportrét rajzol Rose-ról (Kate Winslet). A cenzúráért felelős párttitkár az erkölcsi kifogásolhatóságán kívül a következővel indokolta a jelenet kivágását: „Tekintettel a 3D technika életszerűségére, attól tartunk, hogy egyes nézők a vászon felé nyújtják majd a kezüket, s ezzel megzavarják a többi nézőt. A nézők közti potenciális konfliktusok elkerülése végett, és egy harmonikus etikai és társadalmi környezet kialakításáért úgy döntöttünk, kivágjuk a meztelenkedős jeleneteket”
A kínai filmpiac 2001-től napjainkig
Kínában 1994 óta vetítenek külföldi filmeket, kezdetben évi legfeljebb 10 film volt a megengedett. 2001-ben a W.T.O.-hoz való csatlakozás vízválasztó volt Kína gazdasági kapcsolatai szempontjából, mert megkönnyítette a külföldi befektetések létrehozását és lehetővé tette a külföldi partnerekkel közös filmgyártást is. 2001-től a kvóta megduplázódott, évi 20 film importját tette lehetővé. Ezt 2012-ben emelték fel évi 34 filmre, ez a ma is érvényes szabályozás.
A 2010-es évekre jellemző lazításokat azonban további elszigetelődés követte. Az utóbbi években a kínai filmpiac egyre inkább elzárja az utat a hollywoodi gyártók elől – írja a Variety. Tavaly a külföldi filmek mindössze 39%-a volt amerikai, míg ez az arány 2020-ban még 46%, 2019-ben pedig 47% volt. Továbbá az országban bemutatott filmeknek kevesebb, mint egyharmada (28%-a) volt 2021-es alkotás, a többi mind régebbi. A szigorítások leginkább a 2018-ban történt változásnak tudhatók be, ugyanis a kormány akkor szüntette meg a cenzúráért addig felelős intézményt (State Administration of Press, Publication, Radio, Film and Television, SAPPRTF), és minden média ellenőrzését az említett Központi Propagandaosztály ellenőrzése alá helyezte, ezzel biztosítva a cenzúra közvetlenebb irányítást.
2022 márciusa egyébként az utóbbi évek leggyengébb heteit hozta el az egészestés filmbevételek szempontjából. Március második hetének a box office-összbevétele pl. alig volt több 19 millió dollárnál. Ez főként a koronavírusos megbetegedések számának növekedésével magyarázható, de a kevés új külföldi bemutató is közrejátszik a visszaesésben – írja a Variety.
Az Amerikában legtöbbet termelő egészestés filmek rangsorolását a kínai adatokkal összehasonlítva azt láthatjuk, hogy a hollywoodi filmek piaci potenciálját korlátozó intézkedések hatására a belföldön leginkább kasszasikernek számító filmek Kínában jóval kevesebb profitot termelnek. Pl. a 2015-ös Csillagok háborúja: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens) a legtöbb bevételt termelő film volt az Egyesült Államokban, Kínában viszont csak a 13. helyet foglalta el a legnyereségesebb filmek listáján (a hazai bevétel megközelítette az egymilliárd dollárt, míg Kínában a bevétel 124 000 dollár körül volt). A 2016-os Szenilla nyomában (Finding Dory) című Disney-produkció a második legjövedelmezőbb volt a Egyesült Államokban, Kínában viszont csak az 59. helyezett. Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire) 2013-ban a legtöbbet, 434 millió dollárt termelő film volt Amerikában, míg a kínai 27 millió dolláros bevétel csak a 40. helyre volt elég. (Ld. James McMahon: Selling Hollywood to China, Forum for Social Economics, 2020.)
Forgalmazási modellek
Külföldi filmeket háromféle módon lehet forgalmazni Kínában.
A „revenue-sharing” alapon működő modell lényege, hogy a film által termelt profit megoszlik a forgalmazó és a kínai kormány által birtokolt cégek között. A hollywoodi filmstúdiók ezzel a módszerrel exportálnak filmeket a világ többi részére is. A fő különbség az, hogy világszerte a profitból való részesedésük általában 50% körül mozog, a hazai forgalmazásban ez durván 40%, míg Kínában a kvótarendszer ennél jóval alacsonyabb, 25%-os részesedést engedélyez, de a nemzetközi forgalmazóknak még így is megéri – olvashatjuk a PEN America már hivatkozott jelentésében. Az évi 34 filmes kvóta az osztott bevételű filmek forgalmazására vonatkozik. A kvóta az egy év alatt importálható filmek felső határát szabja meg, így az is előfordulhat, hogy ennél kevesebbet engedélyeznek. 2021-ben például csak 25 „osztott bevételű” filmet vetítettek, ezek nagy része – 25-ből 21 – tavaly is, mint általában hollywoodi film volt. Ezek közül a legtöbb bevételt (217 millió dollárt) termelő film a Halálos iramban 9 (Fast and Furious 9, 2021) volt. 2021-ben a hollywoodi filmstúdiók közül Kínában a Warner Bros. volt a legsikeresebb hat filmbemutatóval. Ezt követi második helyen a Disney néggyel, majd a Sony, Paramount és a Universal három-három bemutatóval, végül a 21st Century Studio (ami Disney-tulajdon) kettővel. A maradék négy filmet a kínai Nemzeti Művészmozi-szövetség (National Alliance of Arthouse Cinemas) importálta.
Egy másik bevett gyakorlat, hogy a kínai állam által birtokolt cégek meghatározott áron vásárolnak fel filmeket. Ez az úgynevezett „flat fee” modell, amely szerint a külföldi filmstúdiók fix áron eladják a Kínában termelt profitot a kínai forgalmazónak. Ez egyértelműen kevésbé kedvez a gyártónak, mint a megosztott bevételű forgalmazás. Fix díjas áron évi 30–40 filmet vetítenek Kínában, többnyire független, filmstúdiókhoz nem kötődő gyártók filmjeit. Flat fee alapon összesen 42 filmet mutattak be 2021-ben, ami a 2019-es 87-hez képest nagy visszaesést jelent. A filmek közel felének a bevétele kevesebb volt 784 000 dollárnál. 2020-ban a fix díjas filmek között volt 11 japán, 5 amerikai, 4 olasz, 3 orosz, 2 brit és egy-egy argentin, ír, pakisztáni, belga, lengyel, dán, német, francia, dél-koreai, holland, mexikói, norvég, thaiföldi, spanyol és magyar alkotás is. Japán az előző években is a legnépszerűbb volt az animációs franchise-oknak köszönhetően. A független amerikai filmek száma visszaesett a 2019-es 18%-ról 12%-re, viszont a fent említett kis országokból több filmet importáltak, feltehetőleg diplomáciai okokból.
A külföldi filmek forgalmazásának gazdaságilag legkedvezőbb, ugyanakkor a kínai propagandának leginkább teret engedő módja a közös gyártás. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a film költségei megoszoljanak a gyártó országok (általában Kína és Észak-Amerika) között, viszont cserébe a kínai cenzoroknak közvetlenebb beleszólást biztosít a filmek tartalmába. A koprodukciók mind egyetlen kínai filmgyártó, a China Film Co-Production Corporation (CFCC) ellenőrzése alatt állnak. Ahhoz, hogy a filmeket jóváhagyják, egy sor elvárásnak kell teljesülnie: a befektetés legalább egy harmada kínai partnerektől származzon, legalább egy jelenet Kínában játszódjon és a színészek legalább egyharmada legyen kínai. A szigorú feltételek ellenére a kínai befektetéseket szívesen fogadják Hollywoodban: a Paramount Pictures, a DreamWorks Animation SKG, a Marvel, és anyacége, a Walt Disney egyaránt rendelkezik kínai partnerekkel.
Kínai–amerikai koprodukció pl. a Kung Fu Panda 3 (2016), ami a China Film Group, a DreamWorks Animation és az Oriental DreamWorks stúdiók együttműködésével készült. Az animációs film készítését a kínai cenzorok személyesen felügyelték.
A rendezésébe való közvetlen beleszólás joga a kínaiak részéről feltűnően nyomot hagy a közös produkciókon. Remekül látszik ez a Transformers sorozat 2014-ben megjelent 4. részén, A kihalás korán (Age of Extinction), ami szintén koprodukció. A film cselekménye az Egyesült Államokban és Hongkongban játszódik, és a PEN America által készített beszámoló rávilágít, hogy a film feltűnő erkölcsi fölénybe helyezi a kínaiakat az amerikaiakkal szemben, az önzetlenségüket és áldozatkészségüket hangsúlyozza (készek megvédeni Hongkongot az űrlények fenyegetésétől), míg az amerikaiak esetén a negatív tulajdonságokat emeli ki. A film egyébként ugyanabban az évben készült, amikor Hongkongban tüntetések zajlottak a demokráciáért. Meglepő módon A kihalás kora jövedelmezőbb volt az amerikai piacon, mint a Kínában: 300 millió dollár profitot termelt.
A Bruce Willis főszereplésével készült Looper – A jövő gyilkosa (Looper) című, 2012-es akciófilmnek eredetileg nem sok esélye volt a kínai piacra való betörésre, mivel a cselekménye időutazásra épül, ami a kínai filmekben nemkívánatos elemnek számít. Miután azonban a kínai kormányközeli médiacég, a DMG Entertainment 60 millió dollárt (a költségvetés 40%-át) fektetett a filmbe, belekerült egy addig nem tervezett jelenet. A fiatal főhős a következő tanácsot kapja egy jövőből jött szereplőtől: „A jövőből jöttem. Kínába menj!” („I’m from the future. You should go to China.”) Talán nem meglepő, hogy a mottó miatt a filmet tárt karokkal fogadták Kínában, annyira, hogy a bemutatóját ünnepi időszakra időzítették, pedig ünnepek alatt általában tilos külföldi filmeket vetíteni.
Napjainkban Hollywood kínai sztorikat mesél – állapítja meg a The Guardian. A legtöbb hollywoodi filmrendező a piaci nyomásra úgy táncol, ahogy a kínai állami propaganda fütyül, de szerencsére akadnak kivételek. Ilyen pl. a Disney / Pixar egyik új animációs filmje, a Pirula Panda (Turning Red, 2022). Az Oscar-díjas Domee Shi által rendezett történet egy kínai bevándorló kamaszlány comig-of-age sztorija, aki a túl magas szülői elvárások nyomása alatt pandává változik. A film eredeti nyelve mintegy figyelmeztető jelzésként a kantoni, ami a kínai állam által visszaszorított, Hongkongban használt nyelv. Persze nem is kérdés, hogy a produkciót Kínában betiltották.
Összefoglalva, a kínai filmcenzúra két fő irányát különíthetjük el: az egyik a tartalmak szabályozása a lakosság indoktrinálása és a kínai állami propaganda terjesztése érdekében; a másik az import korlátozása, és ezzel a hazai filmipar növelése, aminek a célja a külföldi forgalmazók gazdasági potenciáljának csökkentése. A kínai filmipart nyilvánvalóan geopolitikai érdekek uralják. Egyrészt Kína számára elfogadhatatlan, hogy amerikai stúdiók nyerészkedjenek a kínai piacon, másrészt alakítani akarja a világ róluk alkotott képét. Az viszont, hogy a hollywoodi filmstúdiók a saját gazdasági érdekeik miatt cinkosokká válnak a kínai kormánypropaganda terjesztésében, és öncenzúrát alkalmaznak, hogy a filmjeiket Kínában is eladhassák, rávilágít a probléma gyökerére: az alkotói szabadság legfőbb – és egyre erősebb – korlátja a profitorientáltság.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
