Nemrég ért véget az HBO legújabb sikersorozata, a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies). A Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Zoë Kravitz és Laura Dern nevével fémjelzett, hétrészes minisorozat a rendezés, a forgatókönyv és színészi alakítások miatt is olyannyira kötelező, mint 2014-ben A törvény nevében (True Detective) első évada volt.
Az összehasonlítás nem véletlen, mindkét HBO-sorozat egy konkrét bűntény köré lett felhúzva, és az egész évad a gyilkosságot építi fel két idősík között ugrálva (a bűntényt megelőző események és az utána következő rendőrségi kihallgatások). A Hatalmas kis hazugságok és A törvény nevében is hollywoodi filmszínészekkel operál, s mindkettőre inkább egy elnyújtott filmként lehet tekinteni.
A regényből adaptált Hatalmas kis hazugságoknak első ránézésre nem túl formabontó az alapötlete (gyilkosság egy tengerparti kisvárosban, a bűntény központjában pár dúsgazdag családanya), a látszólag egyszerű történetnek mégis elképesztően szuggesztív hangulata van. Jean-Marc Vallée (Vadon / Wild, Mielőtt meghaltam / Dallas Buyers Club) rendezte mind a hét részt, a forgatókönyvért pedig az eredeti könyv szerzője, Liane Moriarty és a sorozatíró David E. Kelley felelt. A történet középpontjában öt család áll, mindegyik legfiatalabb tagja most kezdi az első osztályt az általános iskolában, ám a sorozat leginkább a gyerekek anyukáira koncentrál. Madeline Mackenzie (Reese Witherspoon) tipikus méhkirálynő, önjelölt erkölcshuszár, aki örömmel áll bele bármilyen vitába, és garantáltan győztesen kerül ki belőle. Első férje, Nathan (James Tupper) lányuk születésekor elhagyta Madeline-t, majd összejött egy jóval fiatalabb bohém nővel, Bonnie-val (Zoë Kravitz). Bonnie és Nathan kislánya Madeline jelenlegi házasságából született kislányával egyszerre kezdi az iskolát. Madeline legjobb barátnője, Celeste Wright (Nicole Kidman) látszólag szenvedélyes és boldog házasságban él nála fiatalabb férjével, Perryvel (Alexander Skarsgård). A volt ügyvédnő ikrei születése óta főállású anya, férje szinte mindig üzleti úton van. Renata Klein (Laura Dern) a karrierista anyuka, aki a város többi anyukáját felháborítja azzal, hogy vezető pozícióban dolgozik az anyaság mellett, és akinek lánya már az első iskolai napon bántalmazással vádolja a városba frissen érkező egyedülálló anyuka, Jane (Shailene Woodley) kisfiát. Anyatigris-harccal kezdődik az első epizód, és a idősíkok közötti ugrálás miatt annyit tudunk, hogy az iskolai jótékonysági esten valaki meghalt, feltehetőleg gyilkosság áldozata lett.
A hét rész alatt egyre jobban megismerjük a főszereplő anyukákat, akikről persze hamar kiderül, hogy mindannyian titkokat rejtegetnek. A sorozat nem csak esztétikai minőségében fontos, rengeteg olyan, nőket érintő tabutémát dolgoz fel zseniálisan, amelyet korábban nem – vagy nem így – láthattunk nívós tévésorozatban. Többek között felvetődnek a családon belüli erőszakkal, a fegyvertartással és az erőszakból születetett gyermek nevelésével járó problémák, illetve a főállású anyaszereptől kiégett nők belső konfliktusai, szokatlan érzékenységgel foglalkozik a nőket érintő lelki- és fizikai problémákkal. Remek érzékletességgel mutatja be, hogyan tudnak a nők néha kegyetlenül rivalizálni, máskor pedig mélységes empátiával segíteni egymást. Bár első ránézésre a hangsúly a nőkre jellemző presztízsalapú versengési mániám van, valójában sokkal inkább szól a nők közötti barátságok erejéről. Amellett, hogy igen súlyos témákat boncolgat, a sorozat nagyon szórakoztató, hiszen a mosolyogva anyázós szereplők kíméletlen civakodásai sok humoros pillanattal szolgálnak, minden rész tartalmaz pár csattanósan önironikus, szállóigeszerű mondatot.
Hiába nőnemű az öt főszereplő, nem szívesen használom a „női sorozat” kifejezést, ugyanis ha valamilyen művészeti alkotást – legyen az könyv, film vagy sorozat – a „női" jelzővel illetnek, az általában azt jelenti, hogy „férfiak meneküljetek, itt pasizásról és körömlakkokról lesz szó". A Hatalmas kis hazugságokat tekinthetjük női sorozatnak, de hangsúlyozom, nem pejoratív értelemben. Azért női sorozat, mert mindegyik főszereplő nő, és a férfiak körülbelül annyira fontosak, mint az átlagos sorozatokban a nők szoktak lenni: csak azért vannak, hogy néha előrevigyék a főszereplők történetszálainak cselekményét. Ugyan felvetődnek a férjek problémái is, de a sorozat nem merül el az ők ügyeiben, fontosabb a női szereplők egymással való kapcsolata.
A Hatalmas kis hazugságok ezektől függetlenül nem női sorozat olyan értelemben, hogy például Szex és New Yorkkal vagy Csajokkal ellentétben ezt a sorozatot simán megnézhetik a férfiak is, mert megértése és értékelése nincs nemhez kötve. Kőkemény témákat vet fel, a szereplők döntései és cselekedetei pontosan olyan árnyaltak, kiszámíthatatlanok, átgondolatlanok és sokszor önzőek, mint a valós embereké. Nem női sorozat, hanem egy kiváló sorozat, ami éppenséggel nőkről szól. Remélhetőleg sikere precedensként fog szolgálni a stúdiófejesek számára, és a jövőben egyre több igényes kivitelezésű, kreatív és tabudöntögető sorozatélményben lesz részünk.
