Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa

Időbűnök

Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa

ÉRTÉKELD A FILMET!
Looper – A jövő gyilkosa
Rian Johnson
2012
Looper – A jövő gyilkosa

Looper – A jövő gyilkosa

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Fontos állomásához érkezett Rian Johnson direktor műfajközi kalandozása: az időutazós sci-fitől a neo-noirig szinte mindent magába olvasztó Looper – A jövő gyilkosa invenciózus zsánerelegy, mely sokat és erős kézzel markol.

Bár Rian Johnson rendezőként a múltban csupán két filmet (Beépülve, Brothers Bloom – Szélhámos fivérek) jegyzett, friss munkája korántsem egy határait puhatoló ifjú titánról árulkodik, hanem egy érett gondolkodású és mély műfajismerettel bíró alkotóról. Mindez azért is érdekes, mert a Looper – A jövő gyilkosa minden lényeges ponton elüt a korábbi dolgozatoktól; Johnson eddig sem nagyon konzervált zsánerfilmes utazása során, most sem teszi, új produkciója mégis annyira csiszolt, mintha  hosszú fejlődési folyamat állna mögötte. A történet persze zsebkendőnyi helyen is elférne, de Johnsonnak eleve nem is szándéka, hogy a szüzsé szintjén teremtsen valami eredetit, másrészt az időutazós sci-fi módfelett kemény dió, hiszen szője az író bármily gondosan is a fabulát, a nagyérdeműnek szinte mindig lesz oka logikai zsákutcákon és időparadoxonokon keseregni.

Kép a Looper című filmből

A Looper – A jövő gyilkosa viszont éppen e tekintetben mond újat, ugyanis a direktor pimaszul beint a kauzalitás szabályainak, méghozzá nem is akárhogyan: a kávézóbeli szcéna során maga Bruce Willis fejti ki afféle rezonőrként, hogy a racionális okoskodás a film kisvilágában két fillért sem ér. Marad tehát az egyszerű szórakoztatás, ezt a sportot viszont az egész stáb mesterfokon űzi. Az opusz legvonzóbb erénye, hogy meglehetős tudatossággal beszéli a sok esetben gyökeresen eltérő, egymással gyakran nem is kongeniális zsánerek nyelvét, elegánsan, biztos stílusérzékkel házasítva össze a különböző tömegfilmes jelenségeket. Az első játékrész sötét tónusokat kedvelő, ihletett képi miliője, nyomasztó nagyvárosi terei, nyersesége és narrációja a gengszterfilmet és a fekete széria darabjait idézi, ahogy azonban a fiatal (Joseph Gordon-Levitt) és az idős Joe (Bruce Willis) története összeér, a mindaddig tág terű cselekményvilág lassan egy vidéki farmra helyeződik át, és a narratívában is kódváltás történik, ugyanis egy családi melodráma bontakozik ki az ifjú protagonista, Sara (Emily Blunt) és gyermeke, Cid (Pierce Gagnon) részvételével.

Kép a Looper című filmből

Jóllehet a Looper drámaként is tisztességgel pereg, a filmnek mégis az első, urbánus környezetben játszódó része a sikerültebb. Itt a leghatásosabb a közegábrázolás is. Johnson lehangoló disztópiát vizionál: mordállyal masírozó hajléktalanokkal, neonfényes lebujokkal, szűk földalatti járatokban ülésező gazemberekkel tölti meg a jövő metropoliszát, és társadalmi körképe sem derűsebb. A rendvédelmi szervek látszólag „kihaltak”, s közönyösen vegetáló, fakó polgárok lakják e sötét betondzsungelt, ahol az öltözködésben is csupán a bőrkabát és a nyakkendő szimbolizálja az egyéniséget, ám a bűnszindikátus feje (Gary Daniels) még ezek viseletét is nehezményezi. Ugyanakkor szintén az első játékrészben bomlik ki az ifjú Joe életstílusa is: szeretethiányos magánya és hűvös szakmai alázata egyenesen az egzisztencialista bérgyilkos-történetek antihőseivel rokonítja.

Kép a Looper című filmből

Szolid akciókezelés jellemzi a filmet: egyes szekvenciák alatt szinte teljesen szünetel a fegyverdörgés, másszor viszont az alkotókat elkapja a gépszíj, és valóságos tűzesőt szabadítanak a vászonra. Ebből a szempontból kétségtelenül az öreg Joe esztelen mészárlása a Looper csúcspontja: Bruce Willis a Sin City óta nem játszotta ilyen átütő erővel a fegyverropogtató héroszt, s megszürkült akcióhősi renoméja néhány perc leforgása alatt szinte teljesen új fényben kezd tündökölni. (Az akciószcénák voltaképpen akkor számítanak komoly teljesítménynek, ha hozzászámítjuk, hogy a produkció mindössze 30 millió dollárból forgott.) És ha már Willis: az idősödő veterán természetesen meghálálja Johnson bizalmát: mértéktartó, mégis árnyalt alakításán harminc év tapasztalata érződik. Talán a Hatodik érzék óta nem volt képes ilyen makulátlanul helytállni drámai minőségben (is). A kalandban méltó partnere Joseph Gordon-Levitt, aki kontaktlencse és maszkmesteri trükkök nélkül is hitelesen formálná meg „a fiatal Bruce Willis-t”, de a külső segítség kétségtelenül az alakítás előnyére válik.

Kép a Looper című filmből

Rian Johnson harmadik filmje akkor is figyelemreméltó munka, ha a játékidő előrehaladtával fogyatkozni kezdenek az ötletek, és az Ómen ördögi Damienjét idéző Cid történetszála enyhén stílusidegen (nem is beszélve a kissé elhamarkodottan megkomponált fináléról). Az erények bőven elkendőzik a hibákat, s noha lelkiismeretes főhőse végül megfoszttatik oly elszántan kergetett jövőjétől, Johnson számára a Looper – A jövő gyilkosa éppenséggel egy ígéretes jövő kezdete.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Looper – A jövő gyilkosa

Looper – A jövő gyilkosa

Színes akciófilm, sci-fi, 118 perc, 2012

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat