Mindörökké Nikita – Martin Campbell: The Protégé / A védenc

2021. szeptember 2. – írta Farkas Boglárka Angéla

A többek között Romániában is forgatott The Protégé a kegyetlen és halálprecíz bérgyilkosnő akkciónarratíváját kínálja fel egy leporolt Nikita-köntösben. Martin Campbell rendezése ugyan nem váltja meg a világot és klisékben is gazdag, filmje mégis kellemes (és lőporos) kikapcsolódást ígér.

Szárnyaszegett első fecske – Tate Taylor: Ava

2020. július 3. – írta Harsányi Domonkos

Négy hónap kihagyás után végre ismét popcornfilmeket üdvözölhetünk a nagyvásznon! A szezon egy különlegesnek beharangozott akcióthrillerrel veszi kezdetét, amiről azt ígérik, hogy érzékletesen kombinálja a fergeteges kalandot és a mélyen szántó karakterdrámát. Vajon sikerül is neki?

Ezt láttuk a 17. TIFF-en 3. – Ice Mother; Liquid Truth; Silent Night; The Villainess

2018. május 28. – írta Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Németh Szabolcs Előd, Tóth Gödri Iringó

Lengyel családi perpatvar, cseh időskori újrakezdés, brazil Vinterberg-utóérzések, és eszement dél-koreai akrobatikus thriller. Van itt minden, ahogy azt egy TIFF-naptól elvárjuk.

A bérgyilkos portréja – Lynne Ramsay: You Were Never Really Here / Sosem voltál itt

2018. március 7. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Kevin után beszélnünk kell Joe-ról is.

Ölöm-filmezés – Taran Killam: Killing Gunther / Nyírjuk ki Günthert!

2017. október 19. – írta Dobi Ferenc

Akcióvígjáték Schwarzeneggerrel, Schwarzenegger nélkül – egy színész rendezésében, aki nem tud írni. A Nyírjuk ki Günthert! egy meghiúsult nevettetési kísérlet.

Remekbe szabott jóvátétel – Tim Miller: Deadpool

2016. február 16. – írta Szabó R. Ádám

Végre igazán felnőttkorba érkezett a szuperhősfilmek műfaja, és most nem arra gondolok, hogy sötét, kilátástalan, netán iszonyú drámai lenne a legutóbbi Marvel-istállóbeli film, sőt: végre a műfaj hajlandó nevetni magán. Arról nem is beszélve, hogy megszületett az első ténylegesen csakis nagykorúak által megnézhető „hős” kalandjait taglaló popcornmozi, ami új löketet adhat az amúgy is lendületben lévő, de még formálódó műfajnak.

A levegőért kapkodó néző – Denis Villeneuve: Sicario – A bérgyilkos

2015. szeptember 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Aki a Felperzselt föld (Incendies), az Enemy, de főleg a Fogságban (Prisoners) után vigyázó szemeit a kanadai Denis Villeneuve-re vetette, amint az büszkén bemasíroz Cannes-ba és Hollywoodba egyaránt, nem csalódhat: a Sicario egy brutális, feszes bűnfilm, logikus folytatása az eddigi életműnek.

A bérgyilkos tekintete – Fabio Grassadonia, Antonio Piazza: Salvo – Magányos szerelmesek

2014. május 13. – írta Jankovics Márton

Az ezerszer látott, banális bűnügyi történet is egészen új fénytörésben csillan meg a Salvo hipnotikus hosszúbeállításaiban. A ritmus éppolyan lassú és magával ragadó, mint a hosszú percekig kitartott hullámverés, mely a kísérőzene helyett morajlik a stáblista alatt.

Időbűnök – Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa

2012. október 2. – írta Kovács Patrik

Fontos állomásához érkezett Rian Johnson direktor műfajközi kalandozása: az időutazós sci-fitől a neo-noirig szinte mindent magába olvasztó Looper – A jövő gyilkosa invenciózus zsánerelegy, mely sokat és erős kézzel markol.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Székely Bíborka

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.