A levegőért kapkodó néző – Denis Villeneuve: Sicario – A bérgyilkos

2015. szeptember 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Aki a Felperzselt föld (Incendies), az Enemy, de főleg a Fogságban (Prisoners) után vigyázó szemeit a kanadai Denis Villeneuve-re vetette, amint az büszkén bemasíroz Cannes-ba és Hollywoodba egyaránt, nem csalódhat: a Sicario egy brutális, feszes bűnfilm, logikus folytatása az eddigi életműnek.

A bérgyilkos tekintete – Fabio Grassadonia, Antonio Piazza: Salvo – Magányos szerelmesek

2014. május 13. – írta Jankovics Márton

Az ezerszer látott, banális bűnügyi történet is egészen új fénytörésben csillan meg a Salvo hipnotikus hosszúbeállításaiban. A ritmus éppolyan lassú és magával ragadó, mint a hosszú percekig kitartott hullámverés, mely a kísérőzene helyett morajlik a stáblista alatt.

Időbűnök – Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa

2012. október 2. – írta Kovács Patrik

Fontos állomásához érkezett Rian Johnson direktor műfajközi kalandozása: az időutazós sci-fitől a neo-noirig szinte mindent magába olvasztó Looper – A jövő gyilkosa invenciózus zsánerelegy, mely sokat és erős kézzel markol.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Székely Bíborka

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Nikita, feketén és keserűn – Olivier Megaton: Colombiana

2011. szeptember 21. – írta Kovács Patrik

A bérgyilkosfilm narratív struktúrája jórészt ma is a film noirban (This Gun for Hire, Blast of Silence) és az európai modernizmusban (A szamuráj) megszilárdult konvenció szerint alakul. Középpontjában rendre identitásválságból, szorongásból, párialétből összegyúrt határhelyzetélmény áll, melyből a hős vagy élve, vagy holtan, de kivonódik a zárlatra. A Besson-iskola legfrissebb terméke, a Colombiana szorosan követi ugyan a bevált receptet, de ahelyett, hogy kreatívan sáfárkodna annak elemeivel, lezülleszti azokat egy primitív, görcsösen könnyet facsarni akaró akciódarálás szintjére.

Elfogyni az ölésben – Seth Gordon: Horrible Bosses / Förtelmes főnökök

2011. augusztus 15. – írta Jakab-Benke Nándor

A tavalyelőtti Másnaposok sikerén annyira felbuzdultak a hollywoodi stúdiók, hogy újra magabiztosan nyúlnak az R-besorolású vígjáték műfajához. És nagyon jól teszik: a szuperhősfilmek és romantikus vígjátékok között üdítően hat, hogyha a poénokkal együtt egy-egy „fuck” is elröppen a mozi sötétjében.

Egy amerikai a pácban – Anton Corbijn: The American / Az amerikai

2010. szeptember 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Az amerikai marketingjével kapcsolatosan minden félrevezető lehet: a címtől a műfajon keresztül egészen a plakátig. Pedig az efféle alkotásoknak az a legnagyobb érdeme, hogy egyáltalán elkészülhetnek; és a filmes élmény mellett még egyet nyújthatnak: azt az örömöt, hogy mi bukkantunk rá a filmre.

Le a burzsujjal, lőj a menedzserre! – Gustave de Kervern – Benoît Delépine: Louise-Michel / Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály

2009. január 23. – írta Józsa Péter

Bérgyilkost fogadtunk, persze nem magunk ellen, azt már úgyis „lelőtte” Kaurismäki majd’ két évtizeddel ezelőtt, azóta új szelek fújnak itt a nyugati végeken, meg amúgy is, nyakunkon a hitelválság meg a recesszió vagy mi az ördög, lassan már gáz sincs, ideje tehát a váltásnak: le a burzsujjal, lőj a menedzserre!

Nicolas Cage a lejtő alján, ásóval a kezében – Oxide Pang Chun – Danny Pang: Bangkok Dangerous / Veszélyes Bangkok

2009. január 15. – írta Németh Barnabás

Azt mondják, az „amerikai álom” megvalósításához sok minden kellhet, de legfontosabb a kitartás. Kitartó munkával mindent el lehet érni, a kitartás meghozza méltó jutalmát, stb. Nyilvánvaló, hogy a jó hírű filmes családba született Nicolas Cage fejét is ehhez hasonló bölcsességekkel tömték, ő pedig a jelek szerint mind egy szóig elhitte a kövér közhelyeket.

Nemzetközi vizeken evickélve – Olivier Assayas: Boarding Gate / Amatőr bérgyilkos

2009. január 9. – írta Váró Kata Anna

Nemzetközi, pontosabban „transnational” thrillernek bélyegezték Assayas Boarding Gate-jét a kritikusok. Elsősorban a vegyes nemzetiségű színészek és stáb, valamint a forgatási helyszínek miatt, de ezen felül a cselekmény felépítése és a fordulatok időzítése is egyfajta ötvözete az amerikai és a hongkongi akciófilmeknek, melyhez egy franciásan bizarr szerelmi szál társul.