Atom Egoyan: Chloe Atom Egoyan: Chloe

Nyomokban Egoyant tartalmaz

Atom Egoyan: Chloe

ÉRTÉKELD A FILMET!
Chloe
Atom Egoyan
2009

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Öt évvel ezelőtt, amikor Egoyan elkészítette Az igazság fogságában című filmjét, a kritikusok és a „keményvonalas” rajongók megütközve konstatálták, hogy Kanada – Cronenberg mellett – legismertebb és következetesen szerzői filmese a jelek szerint behódolt Hollywoodnak. Akkor persze lehetett egyszeri „botlásként” vagy kitérőként értelmezni a dolgot (Egoyan megmutatta, hogy ilyet is tud), legújabb filmje, a Chloe viszont cáfolni látszik a feltételezést.

Az igazság fogságában egyébként korántsem volt olyan rossz film, mint amilyennek bírálói láttatni szerették volna, csak éppen nem illeszkedett egyértelműen – stilisztikai és tematikai szempontból – az életmű addigi, az alkotói szakaszokat, váltásokat is szervesen beépíteni képes folytonosságába. Aztán jött a 2008-as Adoration, amellyel, úgy tűnt, a rendező visszakanyarodik kicsit művészi gyökereihez.

Kép a Chloe című filmből

És most itt a Chloe, amely, egészen zavarba ejtő módon, az álomgyár agresszíven „gyarmatosító” szándékairól és ötlettelenségéről árulkodó tendenciáinak terméke: ugyanis egy 2003-as francia film, a Nathalie... remake-je. A Nathalie... meglepően intelligens, szomorkás és nagyon francia mozi volt az emberi (és pár)kapcsolatok kiüresedettségéről és édes reménytelenségéről – visszafogott, „halkszavú” módon, mindenfajta tartalmi vagy vizuális harsányság nélkül, három kiváló színművész – Fanny Ardant, Emmanuelle Béart és Gerard Depardieu – főszereplésével.

A színészválasztást Egoyan is meglehetősen eltalálta: az eredeti trió helyére Julianne Moore, Amanda Seyfried és Liam Neeson lépett, alakításukban alig találni kivetnivalót (már annak, aki mondjuk kedveli Julianne Moore valószínűleg hiteles, de – általában – enyhén szenvelgő játékát). A film legnagyobb problémája azonban független a szorosan vett esztétikai minőségtől: ha érti valaki, miért kellett korunk egyik legjelentősebb auteur-rendezőjének, a Családi mozi, A kárbecslő, a Naptár, az Exotica vagy az Eljövendő szép napok kivételes tehetségű alkotójának ennyire nyilvánvalóan bérrendezést vállalnia – másként nincs mire vélni ezt a remake-dolgot –, világosítson fel engem is.

Kép a Chloe című filmből

Az alaptörténet tagadhatatlanul Egoyan-kompatibilis, kár, hogy Anne Fontaine már megrendezte egyszer. Megfáradt, formalizált családi viszonyok, az elidegenedés és a magány „posztmodern” kommunikációs zsákutcái, minden megvan egy ízletes Egoyan-koktélhoz. A Julianne Moore alakította felső-középosztálybeli orvosnő jó okkal kezd gyanakodni arra, hogy egyetemi tanár férje (Neeson) megcsalja; házasságuk ugyan rég kihűlt, mégis szorosan kötődnek egymáshoz, és a csalódott asszony kétségbeesetten igyekszik kideríteni, hol siklott ki (szexuálisan is) kapcsolatuk. Kétségkívül rendhagyó módon igyekszik a dolog végére járni: felbérel egy igencsak meggyőző testi adottságokkal rendelkező prostituáltat (Seyfried), tapogatná ki, hol is húzódnak férje morális szilárdságának határai. Mint az Chloe alaposan dokumentált beszámolóiból kiderül, ezek a határok nagyon is képlékenyek és átjárhatók.

Kép a Chloe című filmből

Ebből az alaphelyzetből a rendező látszólag egyfajta egzisztenciális, családi pszichodráma irányába tolná el a történetet, ami rendjén is lenne, csak éppen átverés. Egoyan, el kell ismerni, mesteri módon teremti meg az elidegenedés, kommunikáció-képtelenség atmoszféráját; a rideg, szinte absztrakt formákból képzett lakótér-díszletek valami fojtogató elhagyatottság-érzetet keltenek, az ezúttal is Paul Sarossy operatőri munkáját dicsérő képi világ mégis – mondhatni nyugtalanítóan – szépen komponált, túlesztétizált és a lappangó bujaság hangulatát árasztja. Kissé erőtlen mellékszálként – az egyetemes elidegenedés témáját aláhúzandó – még Egoyan örök vesszőparipája, a különféle médiaformák eltávolító hatása és valóság(át)formáló szerepe is előkerül: a Stewart-házaspár fiát barátnője skype-beszélgetés keretében rúgja ki, a professzor pedig rendszeresen chat-üzeneteket vált diákjaival. Chloe maga is a hiány jelölőjévé válik – megtestesíti mindazt, ami betölthetné a félresiklott kapcsolatokban, a kiüresedett kommunikációban keletkezett űrt.

Kép a Chloe című filmből

Csakhogy az egzisztenciális dráma mögött egyre világosabban sejlik fel a műfaji elbeszélés váza: az eléggé halovány feszültségteremtő eszközökre épülő thriller, az erotikus megszállottság narratívája előtérbe tolakodik, néhol hivalkodó tálalásban. Amanda Seyfried férfiszemet gyönyörködtető, telt idomairól egyre gyakrabban kerül le a ruha – mindenféle képletben –, az elhagyatottság melankóliájának (amely olyannyira szerethetővé varázsolta a Nathalie... című filmet) helyét átveszi a pusztító erejű szenvedély – a folyamat egy kifejezetten kínos fináléban csúcsosodik ki, amikor is az időközben egymásba gabalyodott két főhősnő egy szimbolikus jelentőségű hajtűvel szerencsétlenkedve próbál némi izgalmat csempészni a film thriller-vonulatába.

Ennek ellenére, a Chloe határozottan nézhető, jól összerakott film – csak éppen semmi olyasmi nincs benne, amiért ezt rendezőnknek kellett volna vászonra vinnie. Rendületlenül várjuk tehát a kanadai örmény mesternek azt az újabb művét, amely nem csak nyomokban tartalmazza az Atom Egoyan-összetevőt.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Chloe

Chloe

Színes filmdráma, thriller, 96 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola