Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Főúr, fizetnék! – Jiří Menzel-napló III.

2021. március 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A cseh rendezőlegendáról szóló portrénaplónk utolsó részében másodszor is Oscarra jelölik, ezúttal díj nélkül – majd az egész cseh filmgyártásra rászakad a kapitalizmus.

Történelmi pornótabló – Csapón kívül 46.: Caligula, 1979

2019. augusztus 31. – írta Tóth Gödri Iringó

Épp a mai napon született, kicsit több, mint kétezer éve Caius Iulius Caesar Augustus Germanicus, azaz Caligula. És éppen negyven éve, valószínűleg egy ugyanilyen forró augusztusban mutatták be Tinto Brass Caligula című filmjét, melyre enyhe kifejezés lenne az, hogy nagy port kavart, sőt még az is, hogy botrányos. A (szoft) pornónak is beillő erotikus-történelmi film (már ha létezik ilyen műfaj) peres ügyek tucatjait vonta maga után, cenzorok tömegét akasztotta ki. A filmet általában az egyik főszerepet játszó Helen Mirren szavaival szokták leírni: „művészet és genitáliák páratlan találkozása”.

Egy pedofil szürke hétköznapjai – Markus Schleinzer: Michael

2012. június 5. – írta Buzogány Klára

A Michael a 10 éves Wolfgang és a 35 éves címszereplő kényszerű együttélésének utolsó 5 hónapját mutatja be – áll a TIFF-es szinopszisban. Csak nehogy valaki azt gondolja, holmi kedves kis vidám családi filmről van szó, megrögzött agglegényről, akinek a nyakába szakadt egy apró vadóc, s nehezen bár, de végül felnő a gyereknevelés feladatához, és szívből megszereti a gyerkőcöt (aki időközben szintén megszelídül). Nem véletlenül került ez a film a Határok nélkül nevű vetítési szekcióba.

Nyomokban Egoyant tartalmaz – Atom Egoyan: Chloe

2010. június 30. – írta Papp Attila Zsolt

Öt évvel ezelőtt, amikor Egoyan elkészítette Az igazság fogságában című filmjét, a kritikusok és a „keményvonalas” rajongók megütközve konstatálták, hogy Kanada – Cronenberg mellett – legismertebb és következetesen szerzői filmese a jelek szerint behódolt Hollywoodnak. Akkor persze lehetett egyszeri „botlásként” vagy kitérőként értelmezni a dolgot (Egoyan megmutatta, hogy ilyet is tud), legújabb filmje, a Chloe viszont cáfolni látszik a feltételezést.

Leszbikus létkérdések – Karakterek az L című tévésorozatban

2010. június 14. – írta Horváth Ivetta Otilia

A kanadai-amerikai Showtime Networks a Fiúk a klubból (Queer As Folk, 2000-2005) meleg-sorozat sikerén felbuzdulva 2004-ben látott neki a leszbikus témájú L (The L Word) forgatásának, melynek hat évadából eddig négyet tűzött műsorára Magyarországon a Cool TV. De vajon lesz-e folytatás? És miért éppen egy ismétlő, és nem egy közszolgálati csatorna vállalta fel az L sugárzását?

Lejárt lemez? – Patrice Leconte: Rue des plaisirs / A vágyak utcája

2003. december 15. – írta Buzogány Klára

Lehet-e egy szerelmi háromszög tragikus történetét úgy filmre vinni, hogy másfél óra alatt a néző a sztori egyetlen szereplőjével se tudjon azonosulni? A válasz egyszerű: lehet, nézzük meg például A vágyak utcáját. A film a francia rendező, Patrice Leconte legújabb alkotása, amely a „Moulin Rouge”-nak nevezhető témát – a prostituáltak életét – mutatja be, ám ahogyan Baz Luhrmann musicaljének, úgy A vágyak utcájának a cím sejtetése és a témaválasztás ellenére sincs erotikus tartalma. A szerelmi háromszög a prostituáltak társadalmilag lenézett, de itt megérthetőként bemutatott világába helyeződik.

„Az a nő volt a gyerek apja...” – Pedro Almodóvar: Mindent anyámról (1999)

2003. május 15. – írta Vajda Judit

Almodóvar filmje egyszerre igazolja és cáfol rá a feminista gondolkodók elméleteire. A Mindent anyámról egy női tulajdonságot dicsőít: azt, hogy a nők mindig képesek arra, hogy elfogadhatóvá tegyék a valóságot. Egy film egy homoszexuális rendezőtől erőteljes, rendhagyó női karakterekkel nekünk, nőknek.

Némi noir érzékenység

2003. május 15. – írta Virginás Andrea

A bűnügyi filmek történeti változataként az 1940-es években hódító (amerikai) film noir hosszú utóéletet tudhat magáénak. Ám az, hogy napjaink művész-thrillerei is gyakran idézik a műfaj konvencióit, nemcsak azt jelzi, hogy a társadalmi nemek ütközése – mint bűnügyi téma – gyümölcsöző, hanem azt is, hogy a noir hölgyek (és urak) megelőzték a nemi emancipációs mozgalmakat.

Nőgyűlölő-gyógyászat? – David Cronenberg: Dead Ringers / Két test egy lélek

2003. május 15. – írta Katona Julianna

Kétségkívül, mind a nőgyűlölet, mind a nőgyógyászat meghatározó eleme annak a filmnek, mely írásom alapja: David Cronenberg 1988-ban rendezett Dead Ringers című filmje, amely magyarul Két test egy lélek címmel jelent meg. A nőgyűlölet, valamint a nőgyógyászat mintegy rendezői koncepcióként is felfogható, hiszen Cronenberg maga is így fogalmazott, amikor a filmről kérdezték: a nőgyógyászat gyönyörű metaforája az ész, értelem, valamint a test szétválasztásának.