Trivia | Csapón kívül 46.: Caligula, 1979

Épp a mai napon született, kicsit több, mint kétezer éve Caius Iulius Caesar Augustus Germanicus, azaz Caligula. És éppen negyven éve, valószínűleg egy ugyanilyen forró augusztusban mutatták be Tinto Brass Caligula című filmjét, melyre enyhe kifejezés lenne az, hogy nagy port kavart, sőt még az is, hogy botrányos. A (szoft) pornónak is beillő erotikus-történelmi film (már ha létezik ilyen műfaj) peres ügyek tucatjait vonta maga után, cenzorok tömegét akasztotta ki. A filmet általában az egyik főszerepet játszó Helen Mirren szavaival szokták leírni: „művészet és genitáliák páratlan találkozása”.

A film szinte összefort a pervezió fogalmával, ám ez nem kizárólag a rendező Tinto Brassnak köszönhető (persze azért őt sem kell félteni, hiszen például 1976-os filmje, a Salon Kitty is egy náci bordélyház történetét mutatta be igencsak bátor stílusban), hanem a film producerének, Bob Guccionénak, aki éjszakánként pornográf jeleneteket forgatott a filmhez a meglévő díszletben és ezt a titokban vágta-vágatta össze a nappal felvett részekkel. Guccione sem rendezőként, sem forgatókönyvíróként nem szerepelt a stáblistán, pedig éjjelente mindkét munkából kivette a részét, így lett végül egy – a filmtörténetben páratlan módon – a Caligulának a stáblistán egyetlen rendezője sem: Brass végül ugyanis „principal photography by” címkével szerepel, azaz mindössze valaki, aki a főbb jelenetek felvételét levezényelte.

Ugyanilyen fura a forgatókönyvírói kredit: „adapted from an original screenplay by Gore Vidal” – tűnik fel a stáblistán. Az amerikai író, politikus, a Ben Hur írója félúton kihátrált a filmből, bevallása szerint a rendező valamint a főszereplőt alakító Malcolm McDowell túl gyakran avatkoztak bele a forgatókönybe. Kilépése után azt szerette volna, hogy neve meg sem jelenjen a film stáblistáján, s bár pert is indított ez ügyben, nem került ki győztesen, innen e furcsa forgatókönyvírói kredit. A film alapötlete egyébként Roberto Rosselinitől származik, az ő unokaöcse, Franco Rosselini kérte fel Vidalt a munkára. Kilépése után McDowell állítólag még inkább részt vett az alkotói folyamatban, több jelenetet is ő talált ki.
A film összköltségvetése közel 22 millió dollár volt, ami akkoriban elég kimagasló volt (összehasonlításként az ugyanabban az évben készült Alien kicsivel több, mint 10 millió dollárból készült el, a szintén 1979-es Rocky pedig 2.7 millió dollárból). A magas költségek adták az ötletet, hogy producernek Guccionét kérjék fel, aki a Penthouse erotikus folyóirat alapítója volt (nem ő volt az első a szexlaptulajdonosok sorában, aki meglátta a lehetőséget a filmkészítésben: a Playboy 1971-ben debütált e téren Roman Polanski Macbethjával).

A filmet az 1979-es Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, az akkor levetített változat három és fél óra volt, ám a későbbi hivatalos verzió már csak 156 perc volt. Tény, hogy ezt a 156 perces változatot is igen kevés helyen láthatták a nézők, a cenzúra a legtöbb országban jócskán megvágta a filmet. Magyarországon és Romániában is évtizedekig tiltólistán volt, csak a 21. században mutatták hivatalosan be. Másfelől voltak olyan országok is, ahol nem a cenzúra állt a film útjába: Brazíliában 1992-ben két részben tervezték levetíteni a filmet, ám az első részt olyan heves tiltakozások követték, hogy a második rész már nem is került bemutatásra.
Olaszországban már rögtön a premier után betiltották a filmet, az Egyesült Államokban pedig korhatárbesorolásra sem merték benyújtani a készítők, maguk ítélték meg úgy, hogy ez a felnőtt közönségnek való. A különféle cenzúrák miatt számos változata létezik: Nagy-Britanniában csak 98 perces volt a bemutatott film, sőt Olaszországban, amikor végre újra bemutatták a közönségnek, már csak nyolcvanegynéhányperc maradt belőle.
A film díszleteit Danilo Donati tervezte, aki olyan olasz mesterekkel dolgozott már együtt, mint Pasolini és Fellini. Összesen 64 épületet készítettek el. Jelmezekből több, mint háromezerötszáz készült, cipőből 5000. A film kapcsán gyakran emlegetett költségtétel, hogy Tiberius fürdőmedencéjének vizét – melyet 5000 liter ásványvíz tett ki – naponta kétszer cserélték.

Rendezőnek először A máltai sólyom és az Afrika királynője legendás alkotóját, John Hustont akarták, ám nem sikerült megegyezniük. Caligula szerepére is több színész felmerült, de Malcolm McDowell bizonyult a legjobb választásnak, sőt ő ajánlotta be az akkor még alig ismert kolléganőjét, Helen Mirrent is. Drussilát eredetileg az Utolsó tangó Párizsban női főszereplője, Maria Schneider játszotta volna (le is forgattak vele néhány jelenetet, ám zavarta a túl explicit erotika, így kilépett). A színészeken túl a statiszták összegyűjtése sem volt egyszerű, hiszen 15.000 ember kellett a bevállalósabb fajtából. A castingon a szexjeleneteket is „tesztelték” – ezeket a filmeket 2007-ben a nagyközönség is megismerte. A rendező a római szenátus tagjait bűnözők közül szerette volna kiválogatni, illetve azt szerette volna, hogy minél több csúnya nő szerepeljen a szexjelenetekben, ám terveit a producer elvetette. Mi több, a magazintulajdonos több Penthouse-modellt is bevont a munkába.
A forgatás 1976 júliusától decemberéig tartott különböző római helyszíneken. A felvett anyag szinte 200 km hosszú volt. Ám Guccione nem volt elégedett vele, így 1977-ben pótforgatásokat szervezett. Már év elején kirobbant a konfliktus a rendező és a producer között, mely kissé patetikusan megfogalmazva a művészet és szex kibékíthetetlen egymásnakfeszülése volt. A pert, amelyet az utolsó vágás jogáért indított Brass, megnyerte ugyan, ám munkáját nem tudta elvégezni. Egy adott ponton szinten mindenkit perelt valaki vagy mindenki perelt valakit. Természetesen a sajtóvisszhang is nagy volt, az állatkínzástól a pedofíliáig minden elhangzott a film kapcsán.

A főbb szerepeket játszó színészek későbbi viszonyulása változó és hullámzó volt. Helen Mirren mindig pozitívan állt a filmhez („mintha LSD-tripen lettél volna [...] borzalmas is volt, ugyanakkor meg csodálatos”), míg McDowell azt nyilatkozta, hogy olyan volt megnézni, mint amikor egy lányt megerőszakolnak (ám később csak félig tréfásan úgy nyilatkozott, hogy elkészítette élete első pornófilmjét). Természetesen a szakma viszonyulása is ugyanilyen változatos. A film történelmi hitelessége igencsak problematikus – de tény, hogy a készítők nem erre fektették a hangsúlyt.