Tiszta szívvel – Uwe Boll: Citizen Vigilante

2026. július 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha a filmet követő botrány izgalmasabb, mint a film szinopszisa, az máris rossz ómen. S ha a film rendezőjét Uwe Bollnak hívják, akkor már készen is van a katasztrófa. Az „egyenesen DVD-re” és az „egyenesen streamingre” után itt van az „egyenesen Twitterre” készült filmek kora.

Isten gyermekei nem eladóak – csak politikai fegyverek – Alejandro Monteverde: Sound of Freedom / A szabadság hangja

2024. január 25. – írta Gondos Borbála

Tavaly egy kis stúdió által, kis költségvetésből készített akció-thriller okozott nagy meglepetést az Egyesült Államokban: A szabadság hangja a sajtóvisszhangot elnézve nem a sztori, a kivitelezés vagy szereplőgárda miatt tudhat magáénak akkora érdeklődést, hogy 2023 tizedik legnagyobb bevételt hozó mozijának számítson Amerikában, hanem azért, mert politikai és ideológiai fegyverré formálta a közönség. 

Túl sok, mégis kevés – Emerald Fennell: Saltburn

2024. január 24. – írta Rakita Vivien

Emerald Fennell a legmegosztóbb rendező díjára pályázik: az Ígéretes fiatal nő után egy kétszer annyira polarizáló alkotást készített a Saltburnnel, kétszer akkora zajt csapva maga körül.

Egy köznevesült filmcím – Csapón kívül 65.: Lolita, 1962

2022. július 30. – írta Jakab-Benke Nándor

Ízlelgessük ezt a mondatot: hatvanéves a Lolita. Ha nem címként – tehát nem dőlttel és névelővel – szerepelne a név, akkor pont lolitasága lenne okafogyott ilyen idősen… a filmet magát viszont csak jobbá, ha nem is kevésbé botrányossá érlelték a korok által rárakott értelmezési lehetőségek.

„Nem tudott kibújni a bőréből, nem tudott kommersz filmeket forgatni” – Jancsó 100: Giovanna Gagliardo Jancsó Miklósról

2021. december 5. – írta Soós Tamás

…és Monica Vittiről, Pasoliniről, Antonioniról, Carlo Pontiról, és Jancsó olasz korszakáról.

Történelmi pornótabló – Csapón kívül 46.: Caligula, 1979

2019. augusztus 31. – írta Tóth Gödri Iringó

Épp a mai napon született, kicsit több, mint kétezer éve Caius Iulius Caesar Augustus Germanicus, azaz Caligula. És éppen negyven éve, valószínűleg egy ugyanilyen forró augusztusban mutatták be Tinto Brass Caligula című filmjét, melyre enyhe kifejezés lenne az, hogy nagy port kavart, sőt még az is, hogy botrányos. A (szoft) pornónak is beillő erotikus-történelmi film (már ha létezik ilyen műfaj) peres ügyek tucatjait vonta maga után, cenzorok tömegét akasztotta ki. A filmet általában az egyik főszerepet játszó Helen Mirren szavaival szokták leírni: „művészet és genitáliák páratlan találkozása”.

58 nap a pusztában – Csapón kívül 31: Martin Scorsese: The Last Temptation of Christ / Krisztus utolsó megkísértése, 1988

2018. március 31. – írta Tóth Gödri Iringó

Ha már húsvét, kereszthalál és feltámadás, érdemes túllépni a 2018-as Garth Davis-féle feminista hangvételű Mária Magdolnán, hiszen a forradalminak tervezett, új nézőpontú alkotásnál a filmtörténetben voltak nemcsak polgárpukkasztóbb, de klasszisnak számítóbb alkotások is. Például Martin Scorsese 1988-as filmje, a Krisztus utolsó megkísértése, amely Nikosz Kazantzakisz azonos című regényének adaptációja.

Biodiverzitás – Nemes Gyula: Zero

2015. szeptember 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Nemes Gyula második nagyjátékfilmje tíz év után ugyanazt a játékosságot és kísérletezőkedvet mutatja, mint az Egyetleneim, de merőben más céllal és közegben.

Önnön farkába harapó – Pró és kontra – Kim Ki-duk: Moebius

2014. június 3. – írta Jakab-Benke Nándor, Szántai János

Egy, a fia nemi szervét levágó, majd azt felfaló anya; egy pénisztelensége miatt melankolikus fiú; egyönfeláldozó, kavicsok dörzsölésétől élvező apa. Dühös dél-koreai cenzorok. Két kritikus, két ellentétes vélemény a Filmtetten. Kim Ki-duk új filmje: Moebius.

Az aragóniai kutya – Luis Buñuel-portré I.

2013. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Száztizenhárom éve született és harminc éve halt meg Don Luis Buñuel Portolés, a nagy filmkészítő. Bénító, nehéz feladat egy ilyen személyiségről írni, olyannyira ijesztő, mint amikor A burzsoáziában a főhősök vacsora helyett a színpadon találják magukat, közönséggel, fényekkel, és ott a zsibbasztó valóság, hogy „nem tudom a szöveget”. Azért megpróbálom.