A Szívtelenítési eljárás bemutatója november 8-án, jövő pénteken lesz a budapesti Csokonai Rendezvényházban. A címbeli beavatkozás a történet szerint a távoli jövőben zajlik, amikor az embereknek kiveszik a szívét, hogy ne legyenek érzelmeik, és csak a munkára tudjanak összpontosítani – ebből az alapötletből szinte nagyjátékfilm született.
„2009-ben egy barátom, Vargha Márk Péter írt egy színdarabot a Goethe Intézet drámaíró workshopján a berlini fal leomlásának 20. évfordulójára, a rendszerváltáshoz kapcsolódóan. Egy felolvasóesten ismerkedtem meg az írásával, jobban mondva az első felével, körülbelül ennyi hangozhatott el belőle – meséli a Filmtettnek a darab rendezője, Baranyi Benő. – Egyből beleszerettem az abszurd humorába és a remek koncepcióba, hogy úgy veszik el az emberektől a jövőben az érzelmeiket, hogy kivágják a szívüket. A főhőse egy 18 éves fiú, Máté, akinek egy genetikai hiba következtében visszanő a szíve, és hogy ne különbözzön a többi embertől, a szülei házilag ki akarják vágni belőle.”
A felolvasóest után Márkkal közösen elkezdték nagyjátékfilmtervvé fejleszteni a könyvet, és az eredeti szövegkönyv felhasználásával megszületett egy treatment és egy fél forgatókönyv, ambíciózus rendezői koncepcióval és tetemes költségvetési igénnyel:
„A 2000-es évek elején olyan magyar szerzői filmek jöttek ki, mint a Taxidermia, a Bibliothèque Pascal vagy a Pál Adrienn. Az volt benne a levegőben, hogy Magyarországon lehet nagyszabású, látványos ún. »művészfilmeket« készíteni, és én beleéltem magam, hogy ha nem is első filmnek, de valamikor az életemben talán elkészíthetem ezt a groteszk sci-fit, ami a jövőben játszódik, tehát végig díszletben, speciális jelmezekkel, amihez magas költségvetés kell – emlékszik vissza Baranyi. – De én itt nem álltam meg, azt szerettem volna, ha úgy néz ki a film, mintha az első német expresszionista hangosfilmek egyike lenne. Tóth Jánost, a Szerelem operatőrét is felkerestem, és eltöltöttem vele egy fél délutánt, hogy minél többet tudjak meg tőle a korabeli technikáról, és hogy a régies hatást hogyan lehetne elérni ma. Azt javasolta, hogy oldjuk meg digitális trükkel a régies hatást, mert a ma gyártott nyersanyagok szemcsézettsége teljesen más, és speciális szalagot legyártatni nagyon drága lenne. Mivel ez egy tényleg nagy költségvetésű film lett volna, a filmtervet abban az állapotában 2009-ben el is tettük, hogy a közeljövőben úgysem fog megvalósulni, de azért egyszer talán mégis elővehetjük.”
A rendező elmondta, nem pályázott a tervvel filmgyártási támogatásért, „mert ennél sokkal esélyesebb filmterveim sem nyertek a Zanoxon kívül. Pedig volt köztük családi road movie is, igazi sírós, nevetős, korosztályokat összehozó. Ha az sem kell, akkor egy ilyen réteg sci-finek nulla az esélye” – véli.
Első egészestés alkotásaként végül a Zanox – Kockázatok és mellékhatások került a mozikba 2022-ben.
Nyugtató nélkül is élvezetes – Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
A tavalyi, kellemeske Űrpiknik után újra egy fiatal rendező-forgatókönyvíró első sci-fi nagyjátékfilmje indítja a magyar filmes nyarat. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának keretében készült Zanox – Kockázatok és mellékhatások ráadásul még az Űrpikniknél is kiforrottabb, humorosabb, és ez a szellemes, magabiztos időutazós mozi mutatja, hogy a magyarországi szórakoztató filmek jövőjéért senkinek nem kell aggódnia.
Baranyi elmondta, hogy a Zanox óta több egészestésfilm- és sorozattreatmentet és egy kész nagyjátékfilm-forgatókönyvet is írt, és „nehezen viseltem, hogy a sok igyekezet ellenére ezeket el kell suvasztanom a fiók mélyére, és talán soha meg sem fogja ismerni őket a nagyközönség. De aztán eszembe jutott, hogy mivel a Szívtelenítési eljárás eredetileg színdarabnak indult, gyakorlatilag két helyszínen játszódik a teljes történet, ezért ha filmként nem is, de színdarabként megvalósítható lenne”. A 15 évvel korábban megszületett ötlet nyomán Márk és Baranyi pályázatot állított össze az NKA színházművészeti kollégiumának a pályázatára, és nyertek is támogatást. „De harmadannyi pénzt kaptunk, mint amennyiből ez biztonsággal megvalósítható lenne. Mivel Coppola Megalopoliszáról akkoriban sok hír jött ki, és nagyon motiválóan hatott rám, hogy a saját pénzét beletéve valami jót szeretne létrehozni, ami máshogy nem valósulhatna meg soha az életben, végül úgy döntöttem, hogy nem adom vissza a támogatást, hanem megpróbálom tető alá hozni a darabot. És persze a döntésemre hatással volt az is, hogy a Csokonai Rendezvényház Játszó Terek pályázatán is nyert a színdarab terve, ami 500 000 forint támogatással is járt. Egy jó jelnek vettem, és biztos voltam benne, hogy sikerül más pénzeket is szerezni még hozzá. Tévedtem, a saját pénzem van benne, mint Coppolánál, hogy a nyolc színész, a díszlet, a szerzett zene, a jelmezek, a koreográfus és egyéb munkatársak piszkosul baráti honoráriumát fedezni tudjam.”
A Szívtelenítési eljárás díszletét Kudar Máté tervezte, zenéjét pedig Hodován Milán szerezte – Baranyi mindkettejükkel együtt dolgozott a Zanoxon is. Az előadás főbb szerepeit Rákos Olivér, Sipos Ilka, Vasvári Emese, Szalay Bence, Szina Kinga, Szatmári Attila, Pásztor Csilla és Tóth Balázs alakítja, akik „mind különböző színházakból jöttek, valaki egyszerre négyből, szóval borzalom volt a művészeti titkárokkal egyeztetni”.
A Szívtelenítési eljárást idén kétszer fogják játszani – „a nézői érdeklődésen múlik, hogy hány további tud lenni”, teszi hozzá a rendező. A premier november 8-án, pénteken, 19 órakor kezdődik a 15. kerületi Csokonai Rendezvényházban (jegyek itt), majd november 16-án, szombaton adják elő: a Puskin utca 2-ben, a TIM Stúdióban, egy pincében szűkebb körű, közönségtalálkozós előadást terveznek: „Itt az egyik írótársammal, Gönye Lászlóval, számos korábbi kisjátékfilmem forgatókönyvírójával (Csomagtartó, Anja, Gyíkember), valamint egy vagy több főszereplővel tervezünk beszélgetni arról, mennyire sokrétegűnek szántuk a darabot, és miért rossz független színházat csinálni.” (Regisztráció itt.)
A bemutatóra készülve Baranyi Benő elmondta: „Érdekes módon a Zanox megvalósítására is 15 évvel azután kaptam lehetőséget, hogy az első ötletcsírái megszülettek, és a Szívtelenítési eljárás bemutatójára is 15 évet kellett várni. Lehet, hogy amiket most írok, azok is 15 év múlva valósulhatnak majd meg. Azért fogok pályázni addig is velük, de fel vagyok rá készülve, hogy nem most azonnal lesz belőlük valami, úgyhogy próbálok nagyobb távlatokban gondolkozni. Ha megütnek egy szintet, előbb-utóbb talán meg is valósíthatom őket.”
