Spermaci – Seth MacFarlane: Ted 2.

2015. július 1. – írta Németh Szabolcs Előd

Aki szerette a Ted füvező, mocskos szájú mackóját, annak a második rész is tetszeni fog. Alapjában véve ugyanazt a filmet láthatja, ami néha vicces, de csak addig a pontig, amíg el nem kezdi komolyan venni magát.

A pszichothriller kiskorúsítása – Heitor Dhalia: Gone / Elveszett

2012. április 10. – írta Soós Tamás

Mikor az Alkonyat-széria és tinifilm-csatlósai már aszottra szívták a klasszikus zsánerek testét, hogy tinédzser-konfliktusokkal töltsék fel azokat, elkerülhetetlen volt, hogy a kiskorúsítási procedúra a szigorúan vett tinifilmek körén túlra is elérjen. Ezúttal az őrület témájával kacérkodó, nyomozós pszichothriller (Frantic / Őrület, Unknown / Ismeretlen férfi, stb.) vállalkozott egy sekélyesítő konfliktus-plasztikára.

Ellopott idő – Andrew Niccol: In Time / Lopott idő

2011. november 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A Lopott idő egy újabb ragyogó példája annak, ahogyan Hollywood bekap, megcsócsál, aztán félig megemésztve kiköp mindent, aki/ami jó és be merészel sétálni stúdiói kapuján. A ritkán jelentkező Andrew Niccol filmje még a lassan unalmassá váló Justin Timberlake ellenére is az év egyik kihagyhatatlan élményének ígérkezett – legalábbis a Gattaca vagy a Lord of War alapján. Nem az lett a vége.

Nyomokban Egoyant tartalmaz – Atom Egoyan: Chloe

2010. június 30. – írta Papp Attila Zsolt

Öt évvel ezelőtt, amikor Egoyan elkészítette Az igazság fogságában című filmjét, a kritikusok és a „keményvonalas” rajongók megütközve konstatálták, hogy Kanada – Cronenberg mellett – legismertebb és következetesen szerzői filmese a jelek szerint behódolt Hollywoodnak. Akkor persze lehetett egyszeri „botlásként” vagy kitérőként értelmezni a dolgot (Egoyan megmutatta, hogy ilyet is tud), legújabb filmje, a Chloe viszont cáfolni látszik a feltételezést.