A színház én vagyok – Quentin Dupieux: Yannick

2024. március 1. – írta Berényi Csaba

A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.

Csikk – Quentin Dupieux: Fumer fait tousser / Smoking Causes Coughing / A dohányzás köhögést okoz

2023. június 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A francia agyzsábakirály tovább folytatja az ízlés, a logika, sőt az ok-okozatiság akár leghaloványabb látszata elleni dzsihádját.

Holttestekkel suttogó – Madarász Isti: Átjáróház

2022. december 6. – írta Lubianker Dávid

A hagyományos romantikus komédiák bájának ötvözése a hollywoodi stílusú fantasyk nagyszabású hőstörténeteivel kifejezetten egyedülálló próbálkozás a magyar filmtörténetben. Madarász Isti rendezését mégis az abszurd humor és az innovatív látványvilág teszi igazán különlegessé. Az Átjáróház az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb hazai közönségfilmje.

„Ennyire abszurd történettel talán még soha nem találkoztam” – Beszélgetés Gazdag Gyulával

2022. október 4. – írta Soós Tamás

Az egyik legtöbbször betiltott hazai filmes, a magyar abszurd kiváló rendezője, a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetője október 7-én a Fimtettfeszt vendége lesz. Nagyinterjúnkban a szocialista cenzúráról, a betiltásokat követő gyászmunkáról, és arról is mesélt, hogy miért akart elmenekülni az első napon a Sundance Intézetből, amikor hirtelen Robert Redford és Morgan Freeman között találta magát egy padon.

Tizedikről kihajított, vízzel töltött lufi – Ruben Östlund: Triangle of Sadness / A szomorúság háromszöge

2022. június 8. – írta Váró Kata Anna

A Szomorúság háromszöge számtalan közhelyet felsorakoztat a világról, amelyben élünk, az viszont kevésbé klisészerű, hogy egy olyan férfit állít a középpontba, akinek a külseje a belépő a felső tízezerbe, és bármi történjék is, ez lesz számára a „meal ticket”.

Godot rácsok mögött – Emmanuel Courcol: Un triomphe / The Big Hit

2021. augusztus 1. – írta Marton Orsolya

Bár az abszurd drámák nem egy konkrét tanulság köré épülnek, egy biztos: Godot-ra a börtönben is értelmetlen várni.

Képeskönyv az ürességről – Roy Andersson: Om det oändliga / About Endlessness / Történetek a végtelenségről

2020. október 29. – írta Gyöngyösi Lilla

A Történetek a végtelenségről egy, az Ezeregy éjszaka meséi által ihletett pasztell-rémálomban viszi tovább Roy Andersson szélsőségesen kimunkált, cserébe nem túl nézőbarát stílusát.

Amnézia-pandémia – Christos Nikou: Mila / Apples / Almák

2020. szeptember 14. – írta Farkas Boglárka Angéla

Christos Nikou rendezői debütálása, az Almák a „görög bizarrhullám” (greek weird wave) legújabb darabja, amiben egy emlékezetvesztést okozó világjárvány apropóján merülünk el identitás és memória toposzaiban. Kritikánkkal Torontóból jelentkezünk.

„Mindenkit le lehet győzni” – Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron (1970)

2020. május 10. – írta Beretvás Gábor

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.

Bélaságunk – Garas Dezső: A legényanya, 1989

2018. április 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Ha összeállítanánk azoknak a magyar filmeknek a listáját, amelyek dialógusait, egysorosait a legtöbben idézni tudják, akkor valószínűleg A tanú, a Macskafogó, és a Hyppolit, a lakáj mellett ott lenne A legényanya is. Ha egy mozgóképes alkotás ennyire idézett, akkor nagy eséllyel kultfilm is.