„Mindenkit le lehet győzni” – Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron (1970)

2020. május 10. – írta Beretvás Gábor

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.

Bélaságunk – Garas Dezső: A legényanya, 1989

2018. április 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Ha összeállítanánk azoknak a magyar filmeknek a listáját, amelyek dialógusait, egysorosait a legtöbben idézni tudják, akkor valószínűleg A tanú, a Macskafogó, és a Hyppolit, a lakáj mellett ott lenne A legényanya is. Ha egy mozgóképes alkotás ennyire idézett, akkor nagy eséllyel kultfilm is.

Nincs cukizás! – Jurik Kristóf, Pálfi Szabolcs, M. Tóth Géza: Egy kupac kufli

2017. augusztus 20. – írta Jancsó Anna

Az Elhagyatott Réten lakik hét kufli, ezek a se nem kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics krumpliszerű lények, akikre nem használhatom a cuki jelzőt (mert Titusz megmondta Pofánkának, hogy a Réten ez szigorúan tilos). Viszont el kell mondanom, hogy rég láttam olyan 5-9 éveseknek szóló magyar animációs sorozatot és filmet, ahol ennyire szerethetőek lennének a karakterek, az egész sorozatot áthatja az önironikus humor, és szembemegy a történetek végén levonható nagy tanulságokkal.

A tetteknek következményeik vannak – Jorgosz Lanthimosz: The Killing of a Sacred Deer / Egy szent szarvas meggyilkolása

2017. június 16. – írta Váró Kata Anna

Jorgosz Lanthimosz legújabb filmje lassan kibontakozó formalista bravúr, ami hagy némi hiányérzetet maga után.

Milyen mély a Nyúlbélák ürege? – Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

2016. november 25. – írta Kriston Attila

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!

Férfi=állat – Anders Thomas Jensen: Mænd & høn / Férfiak és csirkék

2016. február 15. – írta Dobi Ferenc

A dán fekete humor fenegyereke olyan magasra tette a lécet a korábbi alkotásaival, hogy már nem is volt kedve megugrani azt. Helyette készített egy szórakoztató, de nem túl magasröptű komédiát egy csapat torzszülöttről, akik ugyanolyan hátrányos helyzetből indulnak, mint egy hatmilliós ország filmművészete.

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. – írta Ritter György

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

Elállatiasodott társadalom – Jorgosz Lanthimosz: The Lobster / A homár

2015. szeptember 15. – írta Dobi Ferenc

A kortárs görög film egyik főalakja, Jorgosz Lanthimosz elkészítette első angol nyelvű produkcióját – ez persze nem azt jelenti, hogy bármennyire is visszavett volna a tőle megszokott abszurditásból. A bizarr görög film – ha az ország határain túl is – de tovább él A homárral.

Kívülről azért elég viccesek vagyunk – Roy Andersson: En duva satt på en gren och funderade på tillvaron / Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről

2015. március 19. – írta Veres Szilárd

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről az emberi élet apró mozzanatain keresztül mutatja be, mennyire nevetségesen jelentéktelen, de abszurd módon vicces apró pontok vagyunk az Univerzumban, amikor nem vagyunk éppen gonoszak.

Japán kísértethistória Budapesten – Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér

2015. február 19. – írta Csiger Ádám

Mint arról címe is árulkodik, a Liza, a rókatündér mese. Ugyanakkor élőszereplős, felnőtteknek készült, és vígjáték is egyben, de nem csak ezért üdítő színfolt a magyar filmek közt.