Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje közel sem csak Stork Natasa bravúros alakítása miatt sikerült remekül. A Veszélyes lehet a fagyi átgondolt motívumhálóval és a remek nézőpontokkal kúszik a bőrünk alá.
Dean Craig fekete komédiája nem sikerült elég bevállalósra: hiába jut el sokszor a polgárpukkasztás küszöbéig, túl szemérmes marad ahhoz, hogy morbid viccei működjenek. A néző így legfeljebb csak azon nevet a film végén, hogy egyáltalán eszébe jutott beülnie a moziba.
Kevin Smith ismét korábbi sikerfilmjéhez nyúlt vissza, hogy a kortárs franchise-gondolkodásra reflektálva építse tovább összefüggő történeteinek személyes, rajongói univerzumát. A trilógiává bővülő Shop-stop sorozat harmadik felvonása a rendező saját egzisztenciális kérdésein mereng.
Jon Hamm magabiztos magánnyomozásba kezd egy rejtélyes gyilkosság megoldásának érdekében, miközben a Confess, Fletch szövevényes története egyre abszurdabb fordulatokat vesz. Bűntény még nem volt ennyire szervezetlen, ahogy krimikomédia sem.
Julia Roberts és George Clooney nagymúltú párosként gyűlöli és szereti egymást Ol Parker romantikus vígjátékában. A Beugró a Paradicsomba fantáziatlan menekülést nyújt a hétköznapok elől, egydimenziós laposságán pedig még A-listás szereplői sem tudnak segíteni.
A sorozatok korát éljük – hallatszik a mind gyakrabban pufogtatott frázis. Tény, manapság aki híres sztár (és mém) akar lenni, az fényre érzékeny molyként rárepül egy sorozatra, és szerepel benne, rendezi, írja, operatőrködi stb. Ám a rendszer látványos zakatolása mellett nem árt néha lelassítani és megvizsgálni, hogy a sorozatiparnak milyen hatása van a nézőkre, a digitális kultúrára, és nem utolsó sorban a filmre, mint művészeti ágra.
