Eddie Alcazar debütálása nem az a film, aminél jó okosabbnak lenni. Az a film, amit hagyni kell hatni. Ha ellenállunk, végig se fogjuk nézni. Ha viszont végignézzük, nem mostanában fogjuk elfelejteni.
Az éhezők viadala szériához készült előzményfilm a „franchise-ittas” hollywoodi dömping egyik legváratlanabb meglepetése. Megkockáztatható, hogy az Énekesmadarak és kígyók balladája a teljes széria legösszetettebb és legizgalmasabb darabja.
Az talán mostanra senkinek nem újdonság, hogy a korábban tévedhetetlennek látszó MCU-gépezet egyre rozsdásabban csikorog: a Marvel néhány utóbbi mozifilmje bevételi és kritikai téren egyaránt alulmúlta a várakozásokat, a valaha még kreatív lehetőségeknek helyet adó sorozataik pedig egyre inkább csak kontentek, mintsem igazi alkotások. De amíg a színfalak mögött az egeres stúdió megpróbálja helyrepofozni az MCU állapotát, és érezhető változásokat eszközölne, még kapunk néhány már leforgatott izét, ami hivatalosan még film, gyakorlatilag inkább csak gigabájt a sztrímingre.
A Nincs, aki megmentsen összes elemét láttuk már korábban, de az átlagnál nagyobb kreativitással, céltudatosan levezényelt high concept-külsőségek mögött egy meglepően kompetens lélektani dráma és torz megváltástörténet dolgozik.
Thomas Cailey Cannes-ban debütált új filmje izgalmas műfaji mix, amiben a kamaszkori testi változások tollakban és karmokban profanizálódnak, és senkinek sem kell tudnia, hogy az állam tulajdonképpen mitől véd meg minket, elég, ha pontosan betartjuk a szabályokat.
Gareth Edwards Az Alkotó című sci-fije azokhoz a bazárokhoz hasonlít, amelyekhez láthatóan vonzódik: ütemes, látnivalókban bővelkedő, zsúfolt forgatag. Csak tudjunk vele menni.
A Szegény párák pofátlanul vicces, nagyon eredeti vízió, amely a maga groteszk módján még azzal is tud foglalkozni, hogy mi tesz minket emberré. Emma Stone pedig minden korábbinál lehengerlőbb.
