Az idei TIFF-en premierként két darab 3D-vetítés is volt – érdekes, hogy két legendás német mester alkotásáról van szó, és mindkettő dokumentumfilm, de jobban nem is különbözhetnének egymástól. Elsőre Herzog barlangrajzokat bemutató filmjéről essen szó.
A világnak több Herzogra lenne szüksége. Ezt a Hollywood által újra- és újrafeltalált, most legutóbb épp James Cameron által szabványerőre emelni próbált retinakínzó szemmaszlagot – a 3D-technológiát – csakis ő használhatja fel értelmes dolgokra (és persze, kollegája, Wim Wenders, akinek táncfilmjéről holnap olvashattok ugyanitt): ez esetben egy Franciaországban nem is olyan rég felfedezett barlang, a Chauvet titokzatos rajzait mutatja be a polarizáló szemüveg mankója alá bújt nézőnek.
A barlangot 1994-ben fedezte fel pár barlangász (az egyikükről nevezték el). A hegyomlás következtében elzáródott bejáratú barlang tökéletes múzeumnak bizonyult: azóta kihalt állatok csontjaitól kezdve gyönyörű cseppkő-képződményeken keresztül emberi élet nyomaiig mindenfélét találtak benne. Utóbbiak közül is a legizgalmasabbak és leglélegzetelállítóbbak a barlangrajzok. A meglepően jól megőrződött ábrák némelyike 30 000 évnél is régebbi (úgy, hogy egyesek közt akár 5000 év különbség is van!), és meglehetős képzelőerőről és ügyességről tesznek tanúbizonyságot. Egyetlenegy rajz van, ami feltehetőleg embert (természetesen asszonyt) ábrázol, a többi mind állatok (lovak, orrszarvúak, bölények stb.) hátborzongatóan pontos képe.
Ezeket a hihetetlen ábrákat mutatja be nekünk Herzog, de sem egy távolságtartó, BBC-természetfilm, sem egy pofátlan, propagandisztikus Discovery-anyag szintjén. A német mester dokumentumfilmjeit ugyanis valahol ugyanaz a szerzői attitűd jellemzi, mint a játékfilmjeit (legyenek azok Kinskivel vagy nélküle) – és ez nemcsak sztoikus, kissé rekedtes hangú, nagyon németes ízű angol narrációja miatt van. Hanem ahogyan észrevétlenül az útifilm logikája és narratívája köré szövi a barlangrajzok történetét, ahogyan szinte szenvtelenül következtetéseket von le, és ahogyan megpróbálja visszaadni – használható rendes filmes fények és tűz hiányában – a barlangfal rajzai körül táncoló tűz fényének hangulatát. A mesélést és a rajzok végigpásztázását néha tudósok magyarázatai szakítják félbe, de Herzog azok közül is megtalálja az excentrikusabbakat, viccesebbeket (ez nem csorbít véleményük, tudásuk erején), vagy olyan érdekes arcokat, mint például a parfümkészítő mester, aki szag után próbál újabb barlangokra bukkanni.
A barlang nem nyitott turisták előtt, úgyhogy ha még valaki el is zarándokolna odáig, akkor sem találkozhatna 30 000 éve élt őseink művészetével. Ilyen értelemben a 3D egy olyan egyedi lehetőséget nyújt, amivel a barlang térbeliségét is meg tudjuk – úgy, ahogy – tapasztalni. És ennek, így tényleg van értelme: egy ilyen látványért érdemes elviselni a szemet/agyat kísértő sajgást is. A rajzok csodálatosak – de hát aki kíváncsi rájuk, nézze meg ezt a gyönyörű filmet, ami amúgy nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek lehet izgalmas. Nemcsak mutogat, hanem magyaráz is, a kamera nemcsak filmez, hanem összeköt is. Támpontokat ad az interpretációhoz (pl. mozgásban ábrázolt állatok), de alapvetően ránkbízza azt: az utolsó pár perc tényleg csupáncsak a rajzokról szól.
A film viszont csak a vége után bepászított epilógussal és az abban elhangzó Herzog-véleménnyel együtt lesz teljes: az ősinél is ősibb, kihalt állatok és a vadiúj, emberi természetgyalázás eredményeként létrejött albínó krokodilok szembeállítása hátborzongató pontot tesz a filmre és teret ad a nézőnek gondolkozni. A feladat valahol az, hogy megtaláljuk időben elveszett önmagunkat...
Még vetítik jún. 7-én, kedden az Odeon 4-es termében, fél nyolctól.
.jpg)
