Bodzsár Márk új filmje egy izgalmas hibrid, amelyben úgy fér meg egymás mellett a szerzőiség és a zsánerfilmes elemek, mint egy szövetkezeti díszvacsorán a véreshurka és a savanyú uborka.
Drakula újra a magyar vászonra látogat: halhatatlan lévén a Kádár-korszakot is megérte. Kádár Brezsnyev nyomására kénytelen megszerezni az örök életet, ezért épp kapóra jön, hogy Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), a kubai forradalmat megjárt potenciális vámpír épp hazalátogat az Egyesült Államokból, hogy egy nagyszabású véradó központot nyisson. A magyar kémelhárítás pedig mit sem sejtve az államfő szándékairól, célkeresztbe veszi a túlságosan liberálisan viselkedő idegent. A korlátolt képességű, de lelkes nyomozó, Kun László (Nagy Ervin) mellett ambíciózus, fiatal barát- és kolléganőjét, Máriát (Walters Lili) állítják rá az ügyre, hogy Fábián elvtárs bizalmába férkőzzön.
A cselekmény gyorsan felrajzolódik, hőseink gyorsan rájönnek a nem öregedő, sötétben mászkáló elvtárs kilétére. Kiakakul a szerelmi háromszög, de a cselekmény alakulása korántsem redundáns. Rövid időn belül fellélegezhetünk, hogy nem a Beépített szépség magyar szocialista verziójára ültünk be. Máriának látszólag döntenie kell egyszerű gondolkodású, megszállott élettársa és az izgalmas, de rezignált vámpír között, de ez csak másodlagos dramaturgiai mozgatórugó. A film elsősorban a rendszer és a kívülálló, Kelet és Nyugat, öreg és folyton újjászülető ellentétpárok szembeállításával teremt konfliktust, végig megkérdőjelezve, hogy melyik oldalon áll az igazi vérszívó.
Bodzsár Márk előző, Isteni műszak című filmjében is kitüntetett figyelmet szentelt esendő, tengelyét vesztett karaktereinek, a Drakulics elvtárs szocialista világában pedig egyenesen központi szerepet adott nekik. Hőseink látszólag célirányosan követik az ideológiát, de valójában mindegyikük irányvesztetten lebeg, mintha Fábián elvtárshoz hasonlóan örök élete lenne. Az abszurd komikumba csomagolt rendszerkritika olvasható a mai magyar politikai helyzet allegóriájaként is, a film elsősorban mégsem egy politikai szatíra: végig a vígjáték és az akció műfaja közt egyensúlyozik, és a végére sem landol egyik oldalon sem. De ez talán nem is zavar senkit, amíg a fent említettek mellett olyan színészeket láthatunk a szocializmus buktatóin botladozni, mint Thuróczy Szabolcs, Balsai Móni, Bödőcs Tibor, vagy Borbély Alexandra. Közülük is ki kell emelnünk Walters Lili alakítását, aki fiatal kora ellenére sziporkázik a vásznon, színészileg egyértleműen ő viszi a filmet.
A Drakulics elvtárs erősségei egyben hátrányait is jelentik: minden igyekezete ellenére sem tud mindenkihez szólni. A Kádár-korszakból teljesen kicsúszó X-generáció biztosan le fog maradni néhány poénról, helyzetkomikumról, vagy az olyan jelenetekről, amelyben a rendszerkritika közvetettebb módon jelenik meg. Ezentúl nemzetközi befogadása is elég kérdéses, de akár előnyére is válhat olyan nyugati országokban, ahol a kommunizmust egzotikumként tartják számon. Talán ebből adódhat a mába átnyújtott befejezés is, ami próbálja közelebb hozni ezt a nézőhöz ezt a világot, de a '70-es évek hiteles ábrázolása után a jelen valamiért már hamisabbnak hat a vásznon.
Bodzsár filmje újabb jó példa arra, hogy a dialógusok és a hitelesség nem összeférhetetlen dolgok egy magyar filmben. Az eredetileg forgatókönyvírást végzett rendező finom érzékkel alkotta meg nemcsak a sztorit, hanem a korszakra jellemző típuskarakterek minden gesztusát. A leskelődő, pletykás szomszédok, a csábító titkárnő, vagy a részegen népdalokat ordibáló üzemi igazgató mind szerves részei voltak ennek a világnak, jelenlétük életszagúvá teszi ezt az abszurd vámpírtörténetet is. A film üdítő színfoltja a jelenlegi magyar kínálatnak, a kommunizmusról szóló poénok, a repülő fokhagymák, vagy az érzelemmentes szexjelentek mögött egy egész nép traumájáról szól, és bár minden kimondásra kerül, már elég távol van a korszaktól a magyar közönség ahhoz, hogy nevetni tudjon rajta. A Drakulics elvtárs tehát egy igazi hiánypótló alkotás, és csak remélni tudjuk, hogy a Filmalap megújult rendszere is támogatni fogja a hasonlóan formabontó, szórakoztató és fontos alkotások elkészülést.
