A hatvanadikat tölti az idén a film, ami az eladdig billegőket is végleg meggyőzte arról, hogy Kubricknak a legnagyobbak közt van a helye. A nukleáris rettegéssel szemben csak egy lehetőségünk van: a nukleáris kacagás. Atomerejű film az atomkorszakról, egy háromfelé maghasadó, zseniális Peter Sellersszel.
- A filmnek több magyar címe is elterjedt. A fenti cikkcímben a legfrissebbet említjük, de egy 1983-as Filmvilág még így hivatkozik rá: Dr. Strangelove, avagy hogyan szoktam le a félelemről, és miért szerettem meg a bombát. Szintén a Filmvilág 1998-ban Dr. Furcsaszerelemként hivatkozik a filmre. Ha ez nem lenne elég, a nagy presztízsű folyóirat 2008-as számában már így bukkan fel: Dr. Strangelove, avagy hogyan tanultam meg szeretni a bombát. Biztosan van még pár változat, úgyhogy talán a legjobb abbahagyni a felsorolást. Ha már magyarítás: szinkronváltozatból is háromféléről tud az ISzDb, Peter Sellers szerepeit három magyar színész is megoldotta az évek folyamán: Szombathy Gyula, Mikó István és a legújabban Gyabronka József.
- Bizonyos adatbázisokban 1963 szerepel a film címe mellett dátumként. A Dr. Strangelove tényleg elkészült már 1963 őszére, és az első tesztvetítés november 22-én lett volna… ha meg nem lőtték volna Kennedy elnököt. A stúdió nem tartotta volna ildomosnak egy fekete komédiát a nemzeti tragédia farvizén útnak engedni, így 1964 januárjára tették át a bemutatót. Pedig a film egyáltalán nem komédiának indult: Peter George Red Alert című hidegháborús könyvéből inspirálódott. Kubrick viszont a forgatókönyv megírása közben döbbent rá, hogy vígjátékként jobban működne, ezért behívta Terry Southern szatiristát, hogy akkor már vigyék el teljesen komédiai irányba a sztorit. Egy logikusabb magyarázat a váltásra, hogy Kubrick megtudta: Sidney Lumet a konkurens stúdiónak szintén atomvilágvégés filmet rendez – ez lett a szintén 1964-es Fail Safe / Bombabiztos, aminek története kísértetiesen emlékeztet a Dr. Strangelove-éra, csak halálkomoly politikai thrillerként –, ezért vitte el vígjátéki irányba a sajátjukat, miközben a Lumet-produkciót pereskedéssel próbálta lelassítani.
- Peter Sellers háromféle szerepet játszik a filmben, de meg is kérte az árát: egymillió dollár volt a gázsija, ez az összeg a film költségvetésének több mint felét tette ki. Kubrick lakonikusan így nyilatkozott erről: „hármat kaptam hat áráért”. Valószínűleg nem bánta meg, annak ellenére, hogy Peter Sellers nagyon sokat improvizált, és azt állította, hogy soha nem tudja kétszer megcsinálni ugyanazt. Kubrick végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy bizonyos jelenetekbe egy helyett sokkal több kamerát (akár hatot) is elhelyezett, így könnyebb volt jó oldalról elkapni Sellerst. Ettől még nem lett sokkal könnyebb dolga a csapatnak: ha úgy tűnik, hogy Sellers filmvégi Strangelove-jelenetei szanaszét vannak vágva, az nem véletlen. Azért kellett annyira kreatívan vágni, hogy elfedjék a színészek reakcióit, azok ugyanis dülöngéltek a röhögéstől. Nem sikerült mindent kivágni: a szovjet nagykövetet alakító Peter Bullról maradt pár képkocka, amint megpróbálja elfojtani a kacagását. Nem csak ő kacagott: Kubrick sem bírta megállni Sellers láttán, pedig jellemzően humortalanul, komolyan dolgozott.
- Sellersnek (aki az egyetlen ember, akit több szerep miatt jelöltek egyetlen Oscar-díjra) lett volna egy negyedik szerepe is: ő játszotta volna Kong őrnagyot, de nem tudott meggyőző texasi akcentust produkálni. Kubrick tehát más színész után nézett, pláne miután Sellers kificamította a bokáját. John Wayne-t is behívták, ő nem is válaszolt, Dan Blocker pedig túl balosnak találta a forgatókönyet. Végül Slim Pickensé lett a szerep, akinek viszont annyira vaskos déli akcentusa volt, hogy James Earl Jones azt hitte, hogy Pickens a forgatási szünetekben is szerepben maradt. De nem: ő így beszélt. Pickensnek nem mondták el, hogy ez egy vígjáték lesz, és csak a saját jeleneteit kapta meg a forgatókönyvből, így az egész filmet „normálisan”, reflexió nélkül, faarccal játszotta végig. Apropó, J. E. Jones: a későbbi Vader-hangnak ez volt az első filmszerepe, Kubrick a színházban fedezte fel.
- A film B-52-es bombázókat mutat be kívülről-belülről, amelyeknek pontos belő kinézete enyén szólva sem volt nyilvános: nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetett lefotózni. Ken Adam legendás látványtervező és csapata végül egyetlen fényképből inspirálódhatott, ami egy brit repülős magazinban jelent meg. Az amerikai légierő elégedetten csettintett, amikor meglátták a végeredményt – a csettintéstől viszont Kubrick kissé berezelt. Félt, hogy az FBI kutakodni fog a díszlettervezőknél, hogy milyen kutatás alapján készítették el a valósághű bombázóbelsőket. Kubrick félelme nem volt teljesen alaptalan: amikor a second unit légifelvételeket készített Grönland felett, véletlenül lencsevégre kaptak egy titkos amerikai bázist. A filmes csapat repülőjét erőszakkal földre szállították, mert azt hitték, hogy szovjet kémek.
- Apropó Ken Adam: a zseniálisan megalkotott háborús szoba (War Room) film- vagy legalábbis díszlettörténeti referencia lett. Kubrick kérésére zöld filccel vonták be az asztalt (noha a film fekete-fehér), hogy a színészek úgy érezzék: a világ sorsát játsszák el kártyán. Ha megfigyeljük, a film végén az asztal tele van kajával. Kubrick eredetileg teljesen elvitte volna börleszkbe a befejezést: a világ vezetői tortacsatát vívtak volna a klasszikus némafilmekhez hasonlóan. Végül túlzásnak találta ezt a befejezést, és kivágta. A kivágott tortacsatát a rendező halála után, 1999-ben lehetett megnézni egyetlenegy alkalommal Londonban. Más források szerint pont a Kennedy-gyilkosság miatt vágták ki a tortacsatát, ugyanis az tartalmazott egy olyan snittet, amiben az elnök is kap egy habos süteményt az arcába, és erre valaki úgy reagál, hogy „ó, jaj, gáláns fiatal elnökünket élete teljében lőtték le!”
- Vissza a magyar vonatkozásokhoz: maga a Strangelove többféle karakterből lett összegyúrva. Egy igazi náci rakéta-szakember, Wernher von Braun mellett a magyar atomtudós, Teller Ede, a hidrogénbomba atyja is inspirálta Kubrickékat a figura megalkotásakor. Tellert egyébként nemrég ismét láthattuk a nagyvásznon: szintén borzalmas akcentussal valósította meg Ben Safdie színész Christopher Nolan Oppenheimer című filmjében.
- Bónusz: Furcsaszerelem doktor betegsége nem légből kapott. Az ún. idegenkéz-szindróma (alien hand syndrome) egy létező neurológiai rendellenesség, amitől a páciens úgy érzi, hogy elvesztette a keze felett az uralmat. Pár jó ízlésű tudós javasolta, hogy adják a betegségnek a „Dr. Strangelove-szindróma” nevet, de az orvostudomány trogloditái ragaszkodnak az agonista apraxia kifejezéshez...
