Robert Stromberg: Maleficent / Demóna Robert Stromberg: Maleficent / Demóna

A fele királyság

Robert Stromberg: Maleficent / Demóna

ÉRTÉKELD A FILMET!
Demóna
Robert Stromberg
2014

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Meglepő, de a Demóna tud többet is annál, hogy Angelina Jolie és a látványvilág egyaránt dögös. Nagy kár, hogy helyenként kifejezetten bugyuta.

Tim Burton Alice Csodaországbanja elindított egy rettenetesen unalmas trendet, így az elmúlt években egyre-másra jöttek a látványos fantasy-be oltott mesefeldolgozások, és egyik rosszabb lett, mint a másik. Ennek fényében a Demóna sem ígérkezett túl izgalmasnak, de végül a várakozásokra rácáfolva a trend egy kifejezetten érdekes és kiemelkedő darabja lett, ami egyszerre világít rá annak gyengeségeire, és mutat neki irányt: mi az, amit jó, ha mintának vesznek a további látványorgiába oltott mesefeldolgozások készítésénél. Az alapelv, amit minden, gyerekeket megcélzó, családi szórakozást ígérő forgatókönyv írójának mantráznia kéne folyamatosan az alkotói folyamat során: a gyerekek nem hülyék. Ez közhely, de valamiért a legtöbb családi filmen mégsem érezni, hogy ezt az alkotók is így gondolták volna, s helyenként a Demónánál is ez a helyzet. De nem mindig, és ez abszolút pozitívum, mivel amikor nem a célözönségéhez ereszkedik le, akkor kifejezetten szórakoztató kicsiknek, nagyoknak, meg közepeseknek egyaránt.

Kép a Demóna (Maleficent) című filmből

Már önmagában a felütés is érdekes, hisz a Csipkerózsika történetén csavar egyet, és a főgonosz szemszögéből meséli el a történetet, alaposan át is írva a klasszikus mese történetét. Áthelyeződnek a szerepek, Csipkerózsika mellékkarakter lesz, Demónából viszonylag komplex protagonista, Lipót királyból pedig viszonylag komplex antigonista válik. A címszereplő személyében a gyerekek egy olyan hőst kapnak, aki sokkal tökösebb és menőbb mindenki másnál a filmben; aki ugyan hibázik, de képes ezt beismerni; és megoldja a problémákat a töketlenkedő többiek helyett. Ergo egy kompetens karakter, Angelina Jolie pedig végig uralja a vásznat jelenlétével. Ez pedig azért is üdvös, mert általában az ilyen filmek elintézik a problémákat annyival, hogy jó, rossz, fekete és fehér. Kifejezetten jó, hogy nem ennyire végletekben gondolkodik a film, és olyan komplex karakterekkel dolgozik, akik nem szélsőségesen gonoszak vagy jóságosak – Demóna és Lipót személyében –, sérelmeik és traumáik alapvetően befolyásolják tetteiket, a különbség kettőjük közt pedig szimplán annyi, hogy melyikük tud felülemelkedni azokon, melyikük karaktere képes pozitív irányba fejlődni.

Kép a Demóna (Maleficent) című filmből

Tehát a családi filmek kulcsa ott keresendő, hogy ne a történet, hanem a tálalás és a közlésmód legyen egyszerű – észben tartva azt, hogy az egyszerű nem egyenlő a lebutítottal. Ez a Demónának többnyire sikerülne is, de továbbra is magán hordozza azokat a gyermekbetegségeket, amiket elődei hagyományoztak rá. Sokkal szórakoztatóbb lett volna például, ha a szereplők a játékidő alatt szinte egyáltalán nem szólalnak meg: amikor ugyanis szóra nyitják a szájukat, olyan kínos modorosságok és túlfogalmazott debilségek hagyják el azt, amik alaposan befolyásolják a mű élvezhetőségét. A zsáner kötelező kellékének számító, idegesítő comic relief-karaktert sem mellőzik, sőt, rögtön hármat is kapunk belőle, és a játékidő minden olyan perce nyomorúságos, amikor ezek a vásznon vannak. Fájdalmasan nem viccesek, a történet szempontjából abszolút kihagyhatóak lennének, mivel nem viszik azt előre, sőt, kifejezetten lassítják, és csak ugyanazt az egy rossz karaktert kapjuk meg háromszorosan. Különösen rossz nézni, ahogy a fiatal színészgeneráció egyik nagy tehetsége, Juno Temple komplett idiótát csinál magából. Aztán meg ott van Csipkerózsika és az említett színészgeneráció másik nagy tehetsége, Elle Fanning, aki végig olyan a filmben, mintha be lenne tépve, a karaktere pedig kimerül abban, hogy kedves és folyamatosan vigyorog.

Kép a Demóna (Maleficent) című filmből

Aztán meg ott van a rengeteg felesleges narráció is, ami arra hivatott, hogy a film mese mivoltát hangsúlyozza – de a látottakhoz semmit nem ad hozzá, csak elismétli azokat. Az ilyeneken pedig alaposan megbicsaklik az addig felépített vár, és azt érzem, hogy a Disney-nél még mindig nem bíznak eléggé abban, hogy egy átlag-gyerek nem egy karalábé értelmi szintjén vegetál. Ezek miatt nem képes a Demóna maradandó filmélmény lenni, viszont képes arra, amire elődei nem igazán voltak: elszórakoztatni. A maga műfajában pedig még talán egyetlen filmnek sem volt ennyire letisztult, egységes, és lenyűgöző látványvilága. A tövistróntól kezdve a címszereplő kígyóbőrrel körbetekert szarvain át egészen a varrószékek dizájnjáig minden arról árulkodik, hogy egy végiggondolt, minden részletre alaposan kiterjedő vizuális koncepcióval dolgoztak a filmen, ez pedig sokat hozzáad a hangulathoz és az élményhez. Összességében tehát a Demóna egy nagyon ízlésesen kinéző, helyeként kifejezetten bugyuta, de többnyire szórakoztató, műfajtársainál többet nyújtó egyszeri könnyed szórakozás.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Demóna

Demóna

Színes akciófilm, kalandfilm, családi, 97 perc, 2014

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller