Megszeretni az örök vonulást – Enyedi Ildikó: A feleségem története

2021. szeptember 21. – írta Vigh Martin

A hiányok filmje Enyedi Ildikó grandiózus Füst Milán-adaptációja. A férfiból a bizalom, a nőből az elköteleződés iránti igény, a moziból pedig a nüanszok hiányoznak.

A fele királyság – Robert Stromberg: Maleficent / Demóna

2014. június 10. – írta Veres Szilárd

Meglepő, de a Demóna tud többet is annál, hogy Angelina Jolie és a látványvilág egyaránt dögös. Nagy kár, hogy helyenként kifejezetten bugyuta.

Az istenek a fejekre ütnek – Tarsem Singh: Immortals / Halhatatlanok

2011. november 15. – írta Hlavaty Tamás

A reklámfilmesből lett különc játékfilmes Singh kicsit akkor is reklámot készít, amikor mozit forgat. Most épp a görög mitológiát szeretné eladni annak a közönségrétegnek, amely a 300-ból tudta meg, kik is voltak azok a spártaiak. Szerencsére a letaglózó kompozíciót is megtartotta.

Az örök perek birodalma – Fredrik Gertten: Bananas!*

2010. május 31. – írta Zágoni Bálint

Az idei TIFF dokumentumfilmjeiből akár egy „kapitalizmusból kiábrándulva” alszekciót is össze lehetett volna állítani: a román napok programjában Alexandru Solomon Kapitalizmus – a mi titkos receptünkje, a dokumentumfilmes válogatásban pedig Michael Moore ostorozza két vetítés erejéig a kapitalizmust és következményeit. Ez utóbbihoz kötik szoros szálak a Bananas!* című filmet is – de a rendező ezúttal a kamera mögött marad.

Figyelmi gyakorlatok – Kardos Sándor: A sírásó

2010. február 12. – írta Margitházi Beja

Ha Kardos játékfilmjét valaki a vásznon konkrétan látható képek felületénél maradva próbálja megfejteni, nem fog messzire jutni: elrontottnak tűnő felvételek sorozatán komikusan torz, szétfolyó emberi gnómok és hajszálvékony csíkokká olvadó színek váltakoznak, ráadásul ez a kép jobbról balra, néha balról jobbra úszik, és mindezt szöveges narráció kíséri, több mint 80 percen át. Aki mégis megadja neki ezt az időt, azzal kicsit megfordul a világ.

James Cameron szerint a világ – James Cameron: Avatar

2009. december 21. – írta Németh Barnabás

Azt hiszem, ha van amerikai álom, akkor James Cameron végigálmodta azt. A kamionsofőrt Roger Corman fogadta maga mellé asszisztensként, hogy első önálló filmjével (Piranha 2) le is tudja minden idők legjobb repülő halas horrorját. A sci-fi állóvizét megmozgató Terminátor után újra meg újra megreformálta a képi effektusok világát, hogy végül a legsikeresebb film Oscarjával a kezében kiabálhassa bele a világba: „Én vagyok a világ ura!"