Pablo Berger: Blancanieves / Hófehérke Pablo Berger: Blancanieves / Hófehérke

Fekete-fehérke

Pablo Berger: Blancanieves / Hófehérke

ÉRTÉKELD A FILMET!
Blancanieves
Pablo Berger
2012

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az, hogy újabb egészestés kortárs némafilm készült, már nem tud meglepni az utóbbi évtized gazdag némafilm-termése után. Az, hogy a Hófehérkét mozikban is vetítik, pedig jelzi, hogy a némafilmes stílus utat tört magának, még ha nem is a mainstreambe, inkább a midcultba érkezett meg.

Bevallom, nem fűztem nagy reményeket a Hófehérke kortárs némafilm-változatához, de a film némileg rámcáfolt. Arra számítottam, hogy a Grimm-mese keresztezése a fekete-fehér néma képekkel nem lesz progresszív találkozás, hogy a némafilmes stílus itt csak egy nosztalgia-effekt, amivel gyorsan meg lehet oldani az időbeli ugrást, a mesés múltba való átlépést. Kételyeimre ráerősített a film kezdete is, ahol retró-képeslapokat idéző beállításokat látunk, minimális mozgással, vagy az a kép, ahol a századelős nosztalgiázás sztereotip zeppelinje úszik el az égen az aréna fölött.

Kép a Blancanieves (Hófehérke) című kortárs némafilmből

Amint a sztori beindul, kiderül, hogy ezek a pusztán csak dekoratív képek az ellenpontozást szolgálják, lassúságukkal hangolnak rá a mese világára, ami később már Eisensteinhoz méltó gyorsasággal pörög. Ekkor már nézőként sokkal könnyebb elfogadni azt, hogy a mesevilág határait a némafilm eszközeivel jelölték ki. Sőt, a formanyelvi eszközökhöz képest előtérbe kerül a Mese, amiről kiderül, hogy nemcsak a történelmi némafilm szűrőjén ment át (és imígyen az 1910-es, illetve 20-as évekbe transzportálódott), hanem a spanyol Sevillába települt át. Míg a némafilmes stílus és a századelő megidézése végül klisémentesre sikeredett, a spanyol kultúra sztereotípiákra csupaszítottan jelenik meg, amit a karikatúra-készítés, és a groteszk felé hajlás motivál. Olyannyira, hogy az 50-es, 60-as évek fasiszta propaganda-filmműfajának, az españoladának a paródiájaként is nézhetjük (pl. eszünkbe juthat Luis García Berlanga ¡Bienvenido, Mister Marshall! című (1953) zseniális komédiája).

Kép a Blancanieves (Hófehérke) című kortárs némafilmből

A Grimm-mese spanyolosra hangolt verziója röviden így fest: a megszületendő Carmencita / Hófehérke apja a kor legnagyobb torreádora, Antonio Villalta (Daniel Giménez Cacho), anyja, Carmen (Inma Cuesta) pedig egy ígéretes flamenco táncos-énekes. A világra jövetel pedig azon a nevezetes napon történik meg, amikor a nagysikerű torreádort felnyársalja a dühöngő bika. A sorscsapás melodrámai szituációba taszítja a karaktereket: a sérült torreádor és az izgalomtól vajúdni kezdő feleség egyszerre kerül kórházba. A feleség belehal a szülésbe, a kisbabát a nagymama (Angela Molina) veszi szárnyai alá. A torreádor lebénul, és feleségül veszi fondorlatos ápolónőjét, Encarnát (Maribel Verdú), aki igazi vamppá vedlik át. A nagymama halála után (egy tempós-energikus flamencózás közben éri a halál) Carmencita az apja birtokára kerül, ahol mostohája szolgálólánynak fogja be és eltiltja apja társaságától. A tiltást megszegi, és tolókocsis apja társaságában elsajátítja a bikaviadal művészetét. Apja halála után a gonosz mostoha megöletné, de megmenti őt egy csapat bikaviador-mutatványos törpe (mint kiderült, ők nem fiktív karakerek!), akik Hófehérkének nevezik el. Hófehérkéből bikaviador lesz, és… itt meg is állok, a vége legyen meglepetés.

Kép a Blancanieves (Hófehérke) című kortárs némafilmből

A mese, a spanyol történelem és filmtörténet, a némafilm egymásba illesztett rétegei egy offbeat, torz kollázzsá változtatják az univerzálisnak hitt esti mesét. A közismert mesei fordulatokat nem találjuk a helyükön: a mostoha nem a tükörben látja meg a valóságot, hanem egy divatlapban, a törpékből is csak hat darab van, mert nem tudnak jól számolni, sőt az egyik törpe nagyon esélyes arra, hogy ő legyen Hófehérke hercege. De remekül szórakozhatunk a kis Carmencita és egy kakas barátságán, és a mostoha domina-játékain is. A film az ehhez hasonló torzítások, az ironikus hangnem, a groteszk révén tud újnak, korszerűnek tűnni. Az imitáló-parodizáló jelleg, a hipertextusok nem tűnnek fel, a mesefolyam elfedi őket. Merthogy a mesélés lehetett a rendezőnek, Pablo Bergernek az elsődleges célja, amikor kortárs némafilmként aktualizálta a Grimm-klasszikust. A mese reaktivizálása sikerült ugyan, a film valóban a mai nézőhöz szól, és határozottan szórakoztató, csakhogy azt nem sikerült megfejteni, hogy ezen túl milyen célja, mondanivalója van.

Kép a Blancanieves (Hófehérke) című kortárs némafilmből

Inkább tudok válaszolni arra, hogy a némafilmes eszköztárnak milyen szerep jut ebben a filmben: paradox módon a századeleji stílus ebben az esetben a mese korszerűsítését szolgálja, az ismerőst ismeretlenné teszi. A felhasznált eszköztár alapos némafilmes műveltségről tanúskodik: a széles látószögű arcközelik Eisensteinra emlékeztetnek, a gyors montázsszekvenciák a szovjet montázsiskolákra, az árnyékok dramaturgiai hasznosítása a német expresszionizmusra, míg az egymásra fényképezések a 20-as évek európai némafilmjére általában. A filmben mégsem tűnnek idézetnek, hanem egy homogén stílussá olvadnak össze, amely alárendelődik a történetmesélésnek – ami így szófukarabb lett, viszont a képek érzékibbek, „testesebbek” a szokványos látásmóddal szemben. Például a címlista és a kezdő feliratok alatt közelképeket láthatunk díszes, hímzett textilekről, amelyeket már-már kitapinthatunk – ezekről hamarosan kiderül, hogy a torreádor harci viseletének részletei. Az újszerűnek ható régi képfajta ehhez hasonlóan működik: kitapintható, vonzó felületekhez teszi hasonlatossá a képeket. Hogyne lenne egy ilyen film fogyasztható, mikor ráadásul ezek a képek flamenco-ritmusra pörögnek?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Blancanieves

Blancanieves

Fekete-fehér filmdráma, fantasy, 104 perc, 2012

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg