A tavalyi Berlinálén a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével díjazott Test hősnője egy halott lelkekkel kommunikáló médium, de a film kísértethorror helyett inkább kiforrott drámává kerekedik.
A film három főhősre fókuszál. Egyikük (Janusz Gajos) halottkémként dolgozik, és folyton véres és tragikus halálesetekkel találkozik, ami rányomja bélyegét az életére és a személyiségére. A másik protagonista a lánya, Olga (Justyna Suwala): az anyja meghalt, amitől mély depresszióba esett, anorexiássá és szuiciddé vált. A harmadik fő karakter pedig Anna (Maja Ostaszewska), egy terapeuta, aki bölcsőhalálban veszítette el gyermekét, és azóta úgy véli, kommunikálni tud a halottakkal, és hobbiból médiumként tevékenykedik. A három karaktert az hozza össze, hogy a lány kishíján végez magával, és a kórházban Anna kezd el vele foglalkozni. A nő mind az apának, mind a lányának megmutatja (vélt vagy valós) különleges képességeit, és mindketten meggyőzőnek találják.
Első látásra esetlegesnek tűnhet ez a történet, de sziklaszilárd koncepció van mögötte. Mindhárom karakter elveszítette egy-egy szerettét. Mindannyian a gyásszal, a halandóság tudatával próbálnak megbirkózni, rosszabbnál rosszabb módszerekkel. Az apa a feleségét veszítette el, ráadásul munkája közben nap mint nap tragikus halálesetekkel szembesül. Ami megkérgesítette a szívét, cinikussá tette. Malgorzata Szumowska rendező találóan mutatja be a férfi jellemét: a halottkém alkoholista, és alaposan megborsozza az ételeit, mert azzal szerinte bármit le lehet nyelni. A lánya eleinte csak húst nem eszik, de aztán már leginkább semmit. Anyja elvesztése okozta bánata apja iránti gyűlöletbe fordult át. Anna pedig az ezotériába, az okkultba menekült a gyereke elvesztése után, és ezzel láthatóan nincs egyedül, hiszen olyanok veszik igénybe médiumi szolgáltatásait, akik szintén elveszítették egy-egy szerettüket, és szeretnének még hallani felőle.
Annának vannak a leghatározottabb válaszai arra, hogy hová kerülnek elhunyt szeretteink, de persze talán ő téved a legnagyobbat, egyedül neki nem fejlődik a jelleme. Bár nincs is rá igazán szüksége, mivel a maga módján boldog a film elejétől a végéig. Ironikus módon végül mégis sikerült elérnie, hogy apa és lánya megbékéljen az anya elvesztésével és egymással, csak nem azokkal az ezoterikus módszerekkel, amikkel eltervezte, hanem akaratlanul. Hárman küzdenek téves módokon a mortalitás feldolgozásával, de végül ketten egészen biztosan meglátják a helyes utat a film végére. Anna gyakorlatilag az antagonista, akinek nem a jelleme fejlődik, hanem kísértésbe, tévútra viszi a két főhőst, egyben változásra is kényszeríti őket, így aztán azok végül észhez térnek. Persze a lengyel rendezőnő még az antagonistáját is tragikus figuraként ábrázolja, nagy empátiával. A karakterek mindhárman esendőek, gyarlóan emberiek, következetesen kidolgozott, árnyaltan ábrázolt jellemek.
Tökéletesen hiteles figurák, pedig egy olyan film szól róluk, ami nincs túlságosan komolyan gondolva, a stílusa inkább játékos, valamint hol morbidul, hol szárazon komikus. A nyitójelenetben az apa rögtön egy öngyilkosságnál, pontosabban akasztásnál helyszínel, és amikor levágják a kötélről a hullát, az felkel és elsétál. A zavarbaejtően kétértelmű fogalmazásmód végig dominálja a filmet. A rendezőnő olykor szinte már fantasy-be fordítja a filmet, olyannyira elhiteti a nézővel, hogy hősnője valóban kommunikál a holtakkal. Még látjuk is a kísérteteket, akikkel társalog, de persze jódarabig nyitva marad a kérdés, hogy mindez csak a fejében létezik-e. Az apa is találkozik halott feleségével, bár vele pedig talán csak a fantáziája szaladt el.
A valóságábrázolás és a logika terén nem túl következetes a film, hanem inkább enigmatikus. Nem ad válaszokat, viszont ambivalens stílusa felcsigázza a néző kíváncsiságát. Nyitottsága egyértelműen javára válik a filmnek: a direktor jól érzi, hogy a válasz ezekre a rejtélyekre nem is fontos a történet szempontjából. Mivel a néző három karakter szemszögéből fogadja be a múlt és a jelen eseményeit, nem tudhatjuk, kinek van igaza. Tartalmilag pedig azért éleslátó a film, mert minden embert érintő és alighanem érdeklő kérdéseket boncolgat, gondolatokat provokálva.
