Ötfilmes podcast – Darren Aronofsky apokaliptikus víziói

2023. augusztus 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Darren Aronofsky nemrég nagyot robbantott A bálnával (The Whale), ennek kapcsán vettük górcső alá legutóbbi öt filmjét, közös motívumokat keresve ezekben a néha igen bombasztikus alkotásokban.

Testem beszél helyettem – Pablo Larraín: Ema

2020. július 10. – írta Farkas Boglárka Angéla

Pablo Larraín legfrissebb filmje újból telitalálat. A 76. Velencei Filmfesztiválon debütált Ema a test univerzális nyelvén beszél és nem kevés mondanivalója van.

Érzéki képek – Enyedi Ildikó: Testről és lélekről

2017. február 16. – írta Dobi Ferenc

Hogy Enyedi Ildikó miért nem rendezett nagyjátékfilmet az elmúlt tizennyolc évben, arra nem tudom a választ. Csak annyit tudok, hogy a Testről és lélekről kétségkívül az egyik legjobb kortárs magyar rendező „hallgatását” törte meg. Nem is akárhogy.

Kísértettörténet, másképp – Malgorzata Szumowska: Cialo / Body / Test

2016. március 1. – írta Csiger Ádám

A tavalyi Berlinálén a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével díjazott Test hősnője egy halott lelkekkel kommunikáló médium, de a film kísértethorror helyett inkább kiforrott drámává kerekedik.

A bennünk élő alien – Jonathan Glazer: Under The Skin / A felszín alatt

2014. augusztus 21. – írta Soós Tamás

Aki azt hiszi, mutálódott harci teknősök és robotéletre kelő autók a legbizarrabb lények, amit a kortárs mozi fel tud mutatni, az nézze meg A felszín alatt című filmet. A Kubrick-hagyaték örököseként, valamint a Köpök a sírodra kifordításaként is elkönyvelhető sci-fi az év egyik leghangulatosabb és legkülönösebb filmje.

Megjelent a Metropolis új száma

2014. április 7. – írta a szerk.

A film-test-film bűvkörbe kalauzolja olvasóit a Metropolis filmtörténeti folyóirat legfrissebb lapszáma.

Lájf iz lájf… – Wolfgang Murnberger: Der Knochenmann / Csontdaráló

2009. április 3. – írta Buglya Zsófia

Örökérvényű igazságot énekelt meg a 80-as évek közepén az osztrák Opus együttes, élén Herwig Rüdisserrel: az élet bizony élet. Szemben mindazzal, ami nem az. A filmekkel, például, melyekből gyakran hiányzik a bármi megtörténhet illúziója. Vannak persze kivételek: például mikor egy film önnön műfaja ellen dolgozik, s szétfeszíti a rámért kereteket.

A nő eltűnése – Avagy a filmtörténet a femme fatale szerint

2003. május 15. – írta Dragon Zoltán

A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.

Testek és filmek – Hisztéria és szexualitás Szabó István filmjeiben

2002. július 15. – írta Dragon Zoltán

Szabó István neve mellett a két szó, szexualitás és hisztéria, némi meghökkenést okozhat, hiszen műveinek ilyen irányultságú méltatása még nemigen látott napvilágot. Pedig ha jobban megnézzük filmjeit, kiderül, hogy kamerája tulajdonképpen másra sem irányul, mint az emberi testre.