Kritika: A vád (Yvan Attal: Les choses humaines) Kritika: A vád (Yvan Attal: Les choses humaines)

Felfüggesztett valóságok

Yvan Attal: Les choses humaines / The Accusation / A vád

ÉRTÉKELD A FILMET!
A vád
Yvan Attal
2021

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Yvan Attal francia rendező 2021-ben bemutatott, de az itteni mozikat mindeddig elkerülő tárgyalótermi drámája egy szexuális erőszak homályos története, amely a 79. Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be. A vád hiánypótló korrajz egy olyan időszakról, amikor a társadalom megosztottságból fakadóan a párbeszéd jobb esetben csak nagy küzdelmek árán, rosszabb esetben pedig már sehogyan sem tud megvalósulni.

Alexander Farel (Ben Attal, a rendező fia) mérnöknek készülő fiatal egyetemista, aki egy nap megismerkedik a még kiskorú Mila Wizmannal (Suzanne Jouannet). A lány apja, Adam (Mathieu Kassovitz) és a fiú anyja, Claire (Charlotte Gainsbourg, aki a rendező felesége, egyben Ben Attal édesanyja) élettársak, így a két fiatal gyakorlatilag ugyanazon széttöredezett családnak a tagja. Mila látszólag érdeklődik a fiú iránt és még aznap este elmennek egy szórakozóhelyre, de Alexander reggel már arra ébred, hogy nemi erőszakkal vádolják.

Kép A vád című francia filmből

Ez a kifinomult, de a nyersességet sem megvető fiatal férfi valóban elkövette az erőszakot, vagy csupán bosszút akarnak rajta állni? Mit tud kezdeni az igazságszolgáltatás és a jog az egyén traumájával, ami egyedül az áldozat sajátja és amihez rajta kívül senkinek nincs közvetlen hozzáférése? Mekkora nyomást gyakorol a korszellem és az egyes ideológiák a döntéshozókra? Tudunk-e így függetlenek maradni? Ilyen és ehhez hasonló fajsúlyos kérdéseket boncolgat A vád, nem is kevés sikerrel, de ahogy az a magukat komolyabban vevő filmek esetében lenni szokott, a konzekvenciák levonása ezúttal is a néző feladata.

Kép A vád című francia filmből

Alexander és Mila nagyon más környezetből érkeznek, de a két szülő kapcsolatának köszönhetően most mégis ugyanabban a párizsi lakásban találják magukat. Adam és Claire is értelmiségiek, a fiú anyja feminista témákban alkotó elismert esszéíró, így ő nem csak fiáért, hanem saját magáért is aggódhat, hiszen ha igaznak bizonyulnak a vádak, a népharag könnyedén utolérheti, mondván bort iszik, de vizet prédikál. Nincs sokkal jobb helyzetben a fiú édesapja, Jean (Pierre Arditi) sem, akinek az ország egyik népszerű médiaszemélyiségeként nemsokára állami kitüntetést kellene átvennie, de egy ilyen botrány az ő renoméját is rendesen megtépázná. Jean legalább már nem vádolható álszenteskedéssel, a férfi ugyanis csak úgy falja fiatal női beosztottjait, a mindennapokban pedig sokszor tompa és érzéketlen. Claire és Adam párkapcsolata is tönkremegy: hiába szeretik egymást, ebben a csatában muszáj a gyerekeik mellé állniuk. A legtöbbet persze mégiscsak a fiatalok szenvedik el: a lánynak előbb ortodox zsidó vallású anyja előtt kell beszámolnia a történtekről, majd vállalnia kell a feljelentéssel járó buktatókat, kezdve a szkeptikusabb hangot megütő rendőri kikérdezéstől egészen az események többszöri felidézéséig, amivel gyakorlatilag újra és újra átéli azt a bizonyos éjszakát. A fiú is megvívja a maga harcait, leginkább önmagával, hiszen szent meggyőződése, hogy ő nem követett el erőszakot.

Kép A vád című francia filmből

Az események előrehaladásával a film kettéválik egy fiú és egy lány epizódra, de ez a dramaturgiai húzás esetünkben nem annyira hangsúlyos, mint mondjuk ugyanabban az évben megjelent Az utolsó párbajban. Ridley Scott filmje is egy (feltételezett) nemi erőszak históriája, a helyszín szintén Franciaország, csak épp a 14. században járunk. A perben álló felek szemszögei ott is élesen ütköznek egymással, de míg az angol rendező nyíltan feltárja előttünk a valóság részleteit, addig Yvan Attal végig óvatos marad és azt mondja, hogy hagyjuk az abszolút igazságot, mert azzal most nem sokra megyünk, egyszerűen csak hallgassuk meg ezeket a fiatalokat, és most az egyszer inkább az együttérzésre voksoljunk.

Kép A vád című francia filmből

A szüzsé legizgalmasabb része a grandiózus tárgyalóteremi fejezet, amelyben a rendező felvonultatja az összes szereplőt és az összes véleményt: Alexander és Mila, a két meghurcolt fiatal; Adam és Claire, a szakításra kényszerülő szülők; exférjek és exfeleségek, akik most egy rövid időre ismét egy oldalon állnak; volt barátok és barátnők, védőügyvédek és ügyészek; illetve a bírói testület, akiknek ebben a kényes ügyben kellene valahogy igazságot szolgáltatni. Az eset kirobbanása óta már eltelt több, mint 20 hónap, a megterhelő nyomozás alatt pedig fény derült néhány részletre – mint például a lány múltbeli viszonya egy nála 15 évvel idősebb házas férfival, vagy a fiú haverjaival kötött ízléstelen fogadása, miszerint még aznap lefekteti Milát –, de még csak ezen fontosnak tűnő információmorzsák sem sorsfordítóak, Yvan Attal továbbra is egyenlő közelségből kívánja megszólaltatni a film hánykolódó hőseit.

Kép A vád című francia filmből

Két szereplőt emelnék ki a film záróakkordjából: Claire-t, aki kettős minőségben, édesanyaként és a nemi erőszak kérdését már oly sokszor elítélő esszéíróként is jelen van és mondja el beszédét a fia védelmében, illetve Alexander ügyvédjét, aki elismeri, hogy bár ez a fiatal férfi hibát követett el, de nem erőszaktevő és nem is említhető egy lapon mindenféle szexuális ragadozóval, majd a könnyeivel küszködő Milához intéz pár jó szót. Ez a két bátor kiállású szereplő mintha a rendező alteregói lennének, akik már régen belefáradtak az ujjal mutogatásba és a véres háború végéért fohászkodnak. Mindez nem jelent felmentést, az ítélet kimenetelétől függetlenül Alexander és Mila már jó ideje lerótták büntetésüket.

Yvan Attal parádésan manőverezik a nézőpontok között és arra buzdít bennünket, hogy még mielőtt valakit a máglyára küldenénk, egyszer legalább nézzünk a szemébe – majd hozzáteszi, arról se feledkezzünk azért meg, hogy meghallgassuk a másikat, még akkor is, ha az illető síri csöndben van, főleg akkor. Ha kicsit jobban odafigyelünk egymás rezdüléseire, azok talán elárulnak valami lényegeset partnerünkről – legyen szó egyéjszakás kalandról vagy harminc éves házasságról –, és akkor talán olyan nagy baj már nem történhet.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A vád

A vád

Színes filmdráma, 139 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg