Felfüggesztett valóságok – Yvan Attal: Les choses humaines / The Accusation / A vád

2023. március 18. – írta Siklódi Lehel

Yvan Attal francia rendező 2021-ben bemutatott, de az itteni mozikat mindeddig elkerülő tárgyalótermi drámája egy szexuális erőszak homályos története, amely a 79. Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be. A vád hiánypótló korrajz egy olyan időszakról, amikor a társadalom megosztottságból fakadóan a párbeszéd jobb esetben csak nagy küzdelmek árán, rosszabb esetben pedig már sehogyan sem tud megvalósulni.

Életrevaló zöldkártyások – Olivier Nakache, Eric Toledano: Samba

2015. március 17. – írta Csiger Ádám

Az Életrevalók alkotói – Omar Sy főszereplő, Olivier Nakache és Éric Toledano író-rendezők – új filmmel jelentkeznek: a Samba előző sikerük szellemében készült, de alulmarad azzal szemben.

A káosz az úr – Lars von Trier: Nymphomaniac: Volume II / A nimfomániás: 2. rész

2014. február 10. – írta Csiger Ádám

A nimfomániást a megfelelő ponton vágták félbe. A hősnő ifjúkorát bemutató első félidő a rendező életművének viszonylatában könnyed, játékos, már-már komikus hangvételű fejezetekből áll, a 2. rész viszont a játékidő múlásával egyre komorabb, a humor morbid, de a színvonal marad.

A bűn lélektana – Lars von Trier: Nymphomaniac / A nimfomániás: 1. rész

2014. január 21. – írta Csiger Ádám

Botrány, sztárgárda, hardcore szex, exploitation-filmeket idézően hatásvadász reklámkampány ide vagy oda, Lars von Trier művészpornója távolról sem meglepő váltás az életművében. Az öt és fél órás rendezői változat cenzúrázott és vágott moziverziójának első fele, A nimfomániás: 1. rész ritka ambiciózus szerzői filmet sejtet.

Charlotte Gainsbourg és Mike Leigh is egyengeti a Csak a szél útját az Oscar-jelöléshez

2012. december 10. – írta a szerk.

Charlotte Gainsbourg francia színésznő, Mike Leigh brit filmrendező és más filmes alkotók is támogatásukról biztosították Fliegauf Bence Csak a szél című filmjét, amely Magyarországot képviseli az idei legjobb idegen nyelvű film Oscar-kategóriájába nevezett produkciók közül.

Imbolygó haláltánc – Lars von Trier: Melancholia / Melankólia

2011. október 13. – írta Csoma Emőke

A depresszió makacs és valójában kezelhetetlen dolog. Nemcsak a szenvedő alany életét keseríti meg, hanem igazából mindenkiét, aki kapcsolatban áll vele – ezért az ember a legrosszabb ellenségének sem kívánja, hogy ilyen állapotba kerüljön. Ám mégis van valaki, akinek soha nem szabadna kigyógyulnia belőle. Ez pedig Lars von Trier.

Egy tézis nyomában – Patrice Chéreau: Hajsza

2010. szeptember 2. – írta Békés Bálint

A pályáját kamasz-színészként kezdő, majd színházi-, opera- és filmrendezőként egyaránt elismert Chéreau új filmjében nem tudja megismételni a pályája csúcsát jelentő Intimitás (Intimacy, 2001) sikereit: a Hajsza jobb pillanatai ellenére is tételszerű és kissé fárasztó. Rendezője soha nem tudott „leszokni” a színházi gondolkodásmódról, s ezúttal – az Intimitástól eltérően – annak buktatóit sem tudta elkerülni.

A négyszögletű kerek erdő – Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

2010. április 30. – írta Hlavaty Tamás

Arról nincs tudomásunk, hogy érzi magát jelenleg Lars von Trier, de az Antikrisztus című botrányfilmje nagyon sokat elmond arról, hogy érezte magát az elmúlt pár évben. Depresszió, frusztráltság, kreativitás-hiány, sőt, félelem attól, hogy képtelen lesz valaha is alkotni. Az Antikrisztus valahogy mégis elkészült és a filmtörténelem ismét gazdagabb lett egy olyan szerzői alkotással, amiről máris sokat beszéltünk – és még sokat fogunk beszélni.

Ami sok, az sokk – 62. Cannes-i Filmfesztivál, 2009. május 13–24.

2009. május 26. – írta Váró Kata Anna

A 62. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál vasárnap este ünnepélyes keretek közt kiosztott díjai ugyanolyan vegyes fogadtatást váltottak ki a sajtó képviselőiből, mint a fesztivál filmjeinek többsége. Az előző 10 nap bővelkedett a meglepetésekben, csakúgy, mint a vitát, döbbenetet és nem egyszer megbotránkozást kiváltó filmekben.

A brit-angol filmgyártás története 2. – A világháborútól napjainkig

2006. március 15. – írta Virginás Andrea

A második világháború Nagy-Britannia filmes kultúrájában is komoly változásokat okozott. A parlament irányelveket, követendő szempontokat szabott meg a stúdióknak, bizonyos tematikákat támogatva, másokat megtiltva a készülő brit filmekben. Ajánlott volt a következő kérdésekre felelő filmeket készíteni: „Miért harcol Nagy-Britannia? Hogyan harcol? Ha győzni akarunk, áldozatot kell hoznunk!”